Saját magát is meglepve szerzett pozíciókat az ellenzéki csoportosulás a hétvégi önkormányzati választásokon. Ez nem csak azt jelenti, hogy sok ember mindennapi ügyeit kormányozhatják nem fideszes politikusok, hanem – hosszú ínséges idők után – jelentős erőforrásokhoz is jutnak olyan szereplők, akik papíron nem kötődnek a kormánypártokhoz.

A magyar ellenzék politikai sikertelenségét az utóbbi években főleg azzal magyarázták, hogy gyakorlatilag nem jutottak erőforrásokhoz, és ezért nem tudtak szervezett politikai erőként fellépni (már azon túl, hogy a Fidesz saját igényeire szabta a magyar jogállamot). Ennek az erőforrás-szegénységnek lehet tulajdonítani a Fideszen kívüli politika látványos gyengeségének sok oldalát.^*Például hogy kevés tehetséges ember látott fantáziát az ellenzéki politikában, vagy hogy rendszeresen gyanú övez egyes ellenzéki politikusokat, hogy “valójában a Fidesz fizeti őket”. A Fidesz médiatérben megvalósított uralma szintén az összehasonlíthatatlanul nagyobb pénzügyi tűzerőnek köszönhető.

Ebben most jelentős változás állt be, és nem azért, mert hirtelen kifehéredett volna a kampányfinanszírozás.

A most megszerzett polgármesteri és települési közgyűlési pozíciókkal az eddigiekhez képest hirtelen sokkal több pénz felett rendelkezhetnek ellenzéki politikusok.

És ugyanennek a fordítottja is igaz, tehát hogy a Fidesz fájdalmasan sok pozíciót, és jelentős mennyiségű erőforrást vesztett. Ez a központi költségvetés ezermilliárdjaihoz képest eltörpül, de a helybeli politikai beágyazottság szempontjából nagyon fontos.

Több módszerrel is lehet közelíteni, hogy egy-egy település vezetésével mekkora gazdasági erőt tudnak megmozgatni a politikusok. Most két ilyet nézek meg: mennyi közbeszerzést bonyolítottak, illetve mennyi iparűzési adót szedtek be az eddig is ellenzéki, és a most az ellenzékre váltó nagyobb települések.

Először is nézzük meg, mennyi pénzért vásároltak dolgokat vállalkozásoktól az eddig is ellenzéki vezetésű (zöld), illetve a most ellenzékivé váló (szürke), tízezer főnél népesebb települések.^*Ebben a CRCB adatbázisa volt a segítségemre.

Ha ezt vesszük alapul – tehát az előző önkormányzati ciklus öt éve alatt lebonyolított megrendeléseket -, akkor

a Fidesz 400,2 milliárd forint kiosztása felett vesztette el befolyását.

Összesen ekkora értékben vásároltak szolgáltatásokat és árukat az előző ciklusban azok az önkormányzatok, amelyek most fideszes vezetés alól ellenzéki vezetés alá kerültek. Ez jóval több, mint az a 145 milliárd, amit a már korábban is ellenzéki irányítású városok költöttek ilyen formában. (Ebből százmilliárd elköltéséért felelt Szeged, a XIII. kerület, Budaörs és Zugló.) Az ellenzék által ellenőrzött önkormányzati közbeszerzések értéke tehát 276 százalékkal emelkedhet a most kezdődő ötéves időszakban.^*Ezt persze erősen feltételes módban kell érteni, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a következő öt év pont úgy fog alakulni, ahogy az előző. És ebben nincsenek is benne az önkormányzati cégek költései, vagy az önkormányzatok kötött feladatokra fordított kiadásai.

Érdekes viszont, hogy közbeszerzéseken kiosztott pénzek szempontjából nem a legjobb helyeken szereztek pozíciót az ellenzékiek. Az az öt önkormányzat, amely tavaly a legnagyobb értékű közbeszerzéseket bonyolította le (Debrecen, Bp. Kőbánya, Székesfehérvár, Szolnok, Kecskemét), továbbra is fideszes vezetés alatt maradt. Persze, mint a fenti ábrából is leolvasható, az önkormányzatok szabadon kiosztható-elkölthető pénze igen hektikusan mozog attól függően, hogy épp mikorra időzítenek egy-egy projektet, vagy az EU-s pénzek költésének éppen melyik szakaszában vagyunk.

Egy másik módszerrel is számba lehet venni a települések gazdasági erejét, és ez a helyi iparűzési adó. Ezt a helyben tevékenykedő cégek bevételére vetik ki az önkormányzatok, az adó mértéke legfeljebb két százalékos, de dönthet úgy is az önkormányzat, hogy alacsonyabb legyen. (Mint korábban megírtuk, a településeknek általában nem éri meg csökkenteni ezt az adót, az alacsonyabb kulcs nem hoz be több bevételt – ennek megfelelően a városokban szinte kivétel nélkül 2 százalékos a kulcs.) Az önkormányzatok szempontjából azért fontos ez, mert az iparűzési adó messze a legfontosabb saját – tehát nem az államtól kapott – forrásuk, ezért a pénzügyi mozgásterüket is meghatározza.

Ezért különösen érdekes, hogy

az ellenzéki városvezetők a hétvégi választás után magyar gazdaság 48,5 százalékát ellenőrzik.

Ha egymásra rakjuk az ellenzéki vezetésű városok összes iparűzési adóbevételét, és mellette a maradék háromezer önkormányzatét (ami pénzben kifejezve nagyrészt fideszes polgármesterhez, kisebb részben az ezernyi falu független polgármesteréhez tartozik), akkor két nagyjából ugyanakkora oszlopot kapunk.

Persze ennek a fő oka az, hogy Budapest önmagában a hipa-bevételek közel felét termeli, mivel a legtöbb cégnek itt van a legnagyobb telephelye (a főváros és a kerületek fele-fele arányban osztoznak ezen a forráson).

A két módszert ötvözve a lenti ábra mutatja, hogy milyen nagy előrelépést tett az ellenzék, hogy újra pénzügyi erőforrások közelébe kerüljön. A függőleges tengely az előző ciklusban az egy évre jutó közbeszerzési szerződések értékét, a vízszintes pedig a 2016-os iparűzési adóbevételeket mutatja, miközben a buborék mérete a városok lakosságát követi.

Bárhogyan is lesz, azt már biztosan nem állíthatja az ellenzék, hogy egyszerűen a politika által hozzáférhető erőforrások aránytalansága miatt morzsolja fel a Fidesz.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet önkormányzati választások politikai gazdaságtan Olvasson tovább a kategóriában