Visszatérő téma közgazdászok és különösen jegybankárok körében, hogy képes lesz-e a világ felvenni a harcot a következő gazdasági válsággal. Az a legnagyobb probléma, hogy a 2008 után használt eszközök jelentős része jelenleg nem áll rendelkezésre.

Az Egyesült Államokban, az eurózónában és Japánban is alkalmazott egyik módszer a jegybankok kötvényvásárlási programja volt, amely hatását tekintve lényegében pénznyomtatásnak felelt meg, mert megnövelte a gazdaságban lévő pénzmennyiséget. Ezzel az az egyik probléma, hogy bár a közgazdászok többsége szerint valóban segített a válság leküzdésében, a mellékhatásai sem lebecsülendők. Hagyományos értelemben vett inflációt nem okozott ugyan túlzott mértékben, sokféle befektetés értékét viszont olyan mértékben növelte, hogy azt néhányan már lufinak minősítik. Ezért az ismételt bevetésétől sokan tartanak.

A másik, hagyományos módszer a jegybanki alapkamatok csökkentése volt, hogy kevésbé érje meg megtakarítani, az olcsóbbá váló hitelezés pedig beindítsa a gazdaságot. Ezzel az a probléma, hogy a kamatszintek tíz évvel a válság után is meglehetősen alacsonyak, különösen Európában. Az Európai Központi Bank (EKB) alapkamata 0, a Magyar Nemzeti Banké 0,9 százalék, vagyis nem (igazán) lenne hová csökkenteni, legalábbis a pozitív tartományban.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA növekedés lefelé, az infláció felfelé megy EurópábanTöbb fontos mutatóból is úgy tűnik, hogy nem a jó irányba megy a legfontosabb magyar külpiac.

Persze nulla alatt is van élet, az EKB betéti kamata jelenleg is negatív (-0,4 százalék), és hasonló a helyzet Dániában, Svájcban és Svédországban. Ennek végső soron az az oka, hogy a jegybankok mindenáron el akarják kerülni a deflációt, a pénz felértékelődését, amely romba tudja dönteni a gazdaságot. Ha ugyanis az árak csökkennek, akkor az emberek elhalasztják vásárlásaikat, a cégek pedig a csökkenő bevételeikből egyre nehezebben tudják törleszteni a hiteleiket. Ez végső soron csődökhöz és a munkanélküliség emelkedéséhez vezet, ami még jobban visszaveti a keresletet, és az egész gazdaság egy lefelé tartó spirálba kerül.

A negatív kamatok segítenek elkerülni ezt az ördögi kört, hiszen nem éri meg tartalékolni, ha közben csökken a pénz értéke. A cégek esetében ennyi elég is lehet, a lakosságnál viszont nem, van ugyanis egy menekülőút: a készpénz (amelyet a cégek nem tarthatnak túl nagy mennyiségben). Inflációs időszakban ez nem vonzó a magánszemélyek számára, ha viszont a bankban veszít az értékéből, akkor a biztonsági kockázatok ellenére is sokan tarthatják a matrac alatt a megtakarításukat.

Különösen az olyan, a készpénzt hagyományosan előnyben részesítő helyeken, mint Magyarország és Németország. Utóbbi helyen ráadásul a költekezésre sem olyan egyszerű rávenni az embereket, ami válságos időszakban különösen nehézzé teheti egy a mielőbbi fellendülést célzó gazdaságpolitika végrehajtását.

Az alábbi grafikon a készpénz mennyiségét mutatja az adott országok GDP-jéhez képest 2017-ben. Feltűnő, hogy miközben Skandináviában lassan eltűnik a készpénz, a magyarok, a svájciak és a japánok ragaszkodnak hozzá.

Forrás: IMF/Bloomberg

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) közgazdászai egy meglehetősen radikális ötlettel álltak elő a Bloomberg cikke szerint. Ruchir Agarwal és Signe Krogstrup szerint ketté kellene osztani a jelenleg egységes pénzrendszert, ahol a készpénz és a számlapénz egységet alkot – ha 10 ezer forintos készpénzfelvételt pötyögünk be az ATM-be, akkor 10 ezer forintot kapunk kézhez.

Az IMF-közgazdászok ennek vetnének véget. Az elektronikus pénzt érintené kevésbé a változás, ha viszont a bankban parkoltatjuk, és a jegybank mondjuk -5 százalékban határozza meg az alapkamatot, akkor minden bizonnyal a kereskedelmi bankok is negatív kamat fejében kezelnék a pénzünket. (Magyarországon ez jelenleg már csak azért is hipotetikus, mert a kereskedelmi bankok lakossági betéti rátája nem lehet negatív. Sok nyugat-európai országban azonban nincs ilyen korlátozás.)

Ilyen környezetben készpénzhez csak némi levonás mellett juthatnánk, amelynek mértéke követné a negatív kamatláb okozta értékvesztést. A boltok pedig külön árat írnának ki e-pénzben és készpénzben. Mindezt azért, hogy gyorsuljon a pénz forgása a gazdaságban, kimozdítva azt egy válság okozta holtpontról.

Azt ugyanakkor a szerzők is elismerik, hogy „hatalmas kommunikációs erőfeszítést” igényelne az új rendszer bevezetése – nyilvánvalóan nemcsak a bankok, hanem a kormányok részéről is. Épp ezért nem is tűnik valószínűnek, hogy egy durva válság nélkül ebből az ötletből valóság legyen. Mindenesetre jól mutatja a jelenlegi gazdasági helyzet törékenységét, hogy a nem éppen a pénzügyi innovációk fellegváraként ismert IMF-en belül is ilyen ötlet születik.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAzon agyal a világ, hogy mi okozza majd a következő válságotItt van néhány lehetséges jelölt.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz imf készpénz negatív kamat válság Olvasson tovább a kategóriában