Tizenkét éve nem nézték olyan kevesen a Super Bowlt az Egyesült Államokban, mint idén, és bár ebben több tényező is szerepet játszhat, a hanyatlás egyik legfontosabb oka minden bizonnyal a most is taroló New England Patriots. Az észak-amerikai profi amerikafutball-bajnokság (NFL) döntőjét a televíziók előtt mindössze 98,2 millióan követték. Tíz év után először fordult elő, hogy a világ legnézettebb egynapos sporteseménye nem tudott 100 millió nézőt leültetni a tévék elé, az eddig csúcsévnek számító 2015-östől pedig közel hatodával maradt el a nézettség.
Az amerikaifutball-meccsek nézettsége hosszú ideje téma ligában, miután 2015-ben hirtelen hanyatlani kezdett az érdeklődés az NFL iránt. A liga két év alatt nézői 17 százalékát vesztette el, amire sokan sokféle magyarázatot adtak a himnusz alatti térdeléstől kezdve a sportág erőszakossága miatti maradandó sérülésekig. Az idén azonban ismét fordult a kocka, és úgy tűnt, hogy megoldódnak a liga problémái.
A Super Bowl azonban teljesen külön műfaj, abszolút önálló életet él, hiszen a döntőt azok is figyelemmel kísérik, akik egyébként nem követik év közben az eseményeket. Az Egyesült Államokban évek óta messze ez a legnézettebb műsor az egész évben, sőt az amerikai televíziózás történetében is ezek a közvetítések vezetnek. A mindenkori top 10-ben jelenleg kilenc NFL nagydöntő van, a 21 legnézettebb műsorból pedig 18 volt Super Bowl. Az idei meccs azonban utóbbi listán csak a 12. helyre futott be.
A komoly visszaesésben biztosan szerepet játszik, hogy az idei SB kifejezetten gyenge mérkőzés volt. A – különösen az idei alapszakaszban – látványos támadójátékhoz szokott nézőknek biztosan csalódást okozott, hogy ez lett a Super Bowlok történetének legkevesebb pontot hozó meccse, és még csak nem is azért, mert a védelmek annyira jól teljesítettek, hanem mert egyik támadósor sem játszott igazán jól.
Valószínűleg azonban a meccs minőségénél is nagyobb visszatartó erő, hogy idén is az a csapat nyerte az NFL-t, amelyik az elmúlt öt évben négy SB-t játszott, és amelyik 2002 óta hat bajnoki címert nyert.
Bár az európai focihoz szokott sportrajongók számára ez elsőre nem annyira furcsa jelenség, az NFL-ben azonban abszolút egyedi. A Super Bowlok 53 éves történetében a 32 csapatból húsz nyert bajnoki címet, és mindössze négy olyan együttes van, amely egyetlen egyszer sem játszott nagydöntőt. Összehasonlításképpen, ugyanebben az időszakban a labdarúgó Bajnokok Ligájában szintén 20 különböző győztes volt, csak éppen egy nagyságrenddel több indulóból. Az olasz és a német bajnokságban pedig mindössze tíz, utóbbiban ráadásul a bajnokságok 60 százalékát mindössze két csapat nyerte.
A különbség magyarázata, hogy az NFL-t – mint az amerikai sportokat úgy általában – direkt az üzletre optimalizálták, és épp ezért úgy alkották meg a szabályokat, hogy elvileg egyetlen együttes se dominálhasson túl sokáig. A csapatoknak több helyről származhat bevétele, így a szponzoroktól, a tévétársaságoktól, logós termékek eladásától, de minden bevétel alapja a néző. Méghozzá a sok néző. Minél többen követik az eseményeket, annál több jegyet és mezt lehet eladni, annál többet fizetnek a szponzorok és a tévécsatornák.
A nézők szempontjából egy sportesemény legnagyobb értéke pedig a mérkőzések kimenetelének bizonytalansága. Rengeteg példa van a sporttörténelemben arra, milyen negatív hatása van egy versenyző dominanciájának. Elég csak Michael Schumacher kétezres évek elejére jellemző egyeduralmára gondolni, ami egy idő után nagyon komolyan visszavetette a Forma-1 iránti érdeklődést.
Az NFL-ben ezzel teljesen tisztában vannak, ezért rengeteg olyan intézkedést hoztak, ami biztosítja a nézők magas számát, illetve azt, hogy ne dominálhasson egyetlen együttes. A csapatok székhelyét*a franchise-okat alapból úgy osztották szét, hogy lefedjék a médiapiacokat, és az amerikaiak nagy részéhez legyen közel egy olyan csapat, akinek drukkolhat, és aki miatt így követni fogja a fejleményeket.
Ez azonban csak a piac megteremtését eredményezte, a rajongók megőrzését a bizonytalan kimenet biztosítása garantálja. A két legfontosabb intézkedés, ami a kiegyensúlyozottságot célozza, a draft és a fizetési sapka. Előbbi az új, egyetemről érkező fiatal tehetségek kiválasztási rendszere. Lényegében olyan, mint amikor az iskolában úgy állítják össze a csapatokat, hogy a gyerekek egyesével választanak maguk közül több körön keresztül. Annyi a különbség, hogy itt 32 csapat van, és mindig az választhat először, aki az előző szezonban a leggyengébb teljesítmény nyújtotta, míg utoljára az, aki megnyerte a legutóbbi Super Bowlt*a tényleges sorrend általában nem ez, mert a csapatok cserélgethetnek egymás között.. Ez biztosítja, hogy a gyengébb csapatok elvileg jobb újoncokat igazolhassanak, és így erősíthessék a keretüket.
A másik fontos elem a fizetési sapka, aminek lényege, hogy a csapatok csak egy meghatározott összeget költhetnek játékosokra. Így nem fordulhat elő az, ami az európai fociban, hogy egy Real Madrid vagy egy Barcelona euró százmilliókat fizet a focistáinak, míg a kevésbé gazdag spanyol klubok egy, a kelet-európai együttesek pedig két nagyságrenddel kevesebbet. Emiatt nem kerülhet minden jó futballista egy csapatba, azaz erősen korlátozva van a különbség a játékosállományok minősége között.
A New England eredményeit épp az teszi felfoghatatlanná, hogy ilyen feltételek között sikerült elérniük ezeket.
Persze ehhez kellett az, hogy bizonyos keretek között meghekkeljék a rendszert.
A draftot az edző, Bill Belichick és szakmai csapata zsenialitásával, akik úgy is hihetetlen érzékkel választottak utánpótlást, hogy az esetek nagy részében az utolsók között tették ezt. A fizetési sapkát pedig a legnagyobb sztár, Tom Brady visszafogott igényeivel.
Brady teljesen egyértelműen az NFL történetének legeredményesebb irányítója, nem nagyon van olyan statisztika, amiben nem ő állna az élen. Ez alapján joggal lenne várható, hogy ő keresse a legtöbbet az NFL-ben, ez azonban nagyon nincs így. Az SBNation tavaly 43 olyan játékost szedett össze, akik több pénzt vihetnek haza, mint az immár hatszoros bajnok Brady. Két éve csak az irányítók közül 14-en kerestek jobban nála, az idén pedig ennél is jóval többen, 21-en (a 31-ből).
A magyarázat az, hogy Brady pont a fizetési sapka miatt önként lemondott jövedelme egy részéről,
azért, hogy nagyobb kerete maradjon a csapatnak, és így tehetséges játékosokkal vehessék őt körbe.
Ezzel az NFL nem nagyon tud mit kezdeni. Ők ugyanis abból a racionális magatartásból indultak ki, hogy mindenki minél több pénzt akar, és nem számoltak azzal, hogy valakinél ezt felülírhatja a sportszakmai siker. Ami egyébként hosszabb távon anyagilag is simán kifizetődő lehet, hiszen Brady egész biztosan visszavonulása után is vagyonokat fog keresni. Sokkal többet, mint a pályán kevésbé sikeres, de egyelőre jobban fizetett versenytársai.
A kiegyenlítettséget biztosító intézkedések kiiktatása viszont olyan szintű dominanciához vezetett, ami most már a Super Bowl nézettségére is kihat. Persze a New England-rajongók körében – és a bostoni régióban, ahol a Patriots népszerű – ez nyilván nem érződik, messze itt volt a legmagasabb a nézettség az egész USA-ban. Az összes többi médiapiacon viszont igen. A legszélsőségesebb eset New Orleans volt, ahol tavaly még 53 százalékos nézettséget hozott az SB, az idén azonban kevesebb, mint feleekkorát. Ez a mindenkori mélyponttól is messze elmarad, hiszen a döntőt még akkor is a helyiek 48 százaléka követte, amikor a nagy konkurens Atlanta Falcons játszott.
Persze a New Orleans-iakban volt némi sértettség, csapatuk, a Saints ugyanis csak egy hatalmas bírói hiba miatt nem jutott be a Super Bowlba, ezért sokan bojkottálták az eseményt. A város azonban csak az Egyesült Államok ötvenedik legnagyobb médiapiaca, így az itteni hanyatlás nem indokolt akkora visszaesést, mint amekkorát az egész országban mértek. Ehhez az is kellett, hogy a többi semleges régióban se pörögjenek rá különösebben a meccsre.
Az NFL szempontjából egyetlen bizakodásra okot adó fejlemény, hogy a meccs online nézettsége több mint 30 százalékkal nőtt. Ez azonban a tévés érdeklődés visszaesését messze nem tudta kompenzálni, hiszen az interneten keresztül így is csak 2,6 millian követték az eseményeket.
Az biztos, hogy a ligának a helyzettel valamit kezdenie kellene, ha nem akarja bevételei egy részét elbukni. A gond csak az, hogy túl sok mindent nem tud tenni. A New England ugyanis semmi olyat nem tett, amit nem lett volna szabad, egyszerűen elérték, hogy az évtizedekig hatékony ösztönzők ne működjenek annyira jól.
Adat
Fontos