Mennyi sót eszel egy nap? Az Egészségügyi Világszervezet útmutatása szerint mindössze 5 gramm lenne az ajánlott adag, ami körülbelül egy púpozott teáskanálnyi sónak felel meg. A 2010-es hazai adatok szerint azonban a magyar férfiak ennél 3-4-szer, a nők pedig 2,5-3-szor többet fogyasztottak. Ezen a nagy mennyiségen vélhetően csak csekély mértékben csökkentett az, hogy a csipszadó következtében a kiugróan magas sótartalmú ételek és italok receptjeit meg kellett változtatni.
Egyéni szinten a pontos fogyasztást nagyon nehéz követni, mert a legjelentősebb sóbevitel a feldolgozott élelmiszerekből származik. Egy korábbi felmérés egyértelműen rámutatott, hogy ezzel a ténnyel, vagyis a só legfőbb forrásával a magyar lakosság döntő hányada egyáltalán nincs tisztában, másrészt viszont azért is lehetetlen feladat előtt áll, mert a csomagoláson nem kötelező feltüntetni az élelmiszerek nátrium tartalmát (ráadásul a nátriumból a só mennyiségét még külön ki kellene számolni, hiszen az nátrium-klorid).
A kenyerekben, a sajtokban és a felvágottakban különösen magas, 1-4 százalék között van (a teljes tömeg arányában) a só mennyisége. Mindebből tisztán látszik, hogy a lakossági sóbevitelt csak az élelmiszeriparral együttműködve lehet érdemben csökkenteni. Ennek hosszú távú gazdasági haszna lenne, hiszen minden eddigi kutatás szerint lényeges összefüggés van a sófogyasztás és a magas vérnyomás kialakulása, vagyis közvetve az egészségügyi költések, illetve a munkavégző képesség fenntartása között.
Jane Parker, a University of Reading professzora azt írja, hogy a brit élelmiszeripar segítségének és a közegészségügyi programoknak köszönhetően az Egyesült Királyságban 15 év alatt is csak 10 százalékkal sikerült csökkenteni a bevitt só átlagos mennyiségét. Miközben ez elég nagy eredmény, azt is jól mutatja, hogy Magyarországon milyen óriási erőfeszítésekre lenne szükség, hogy a WHO ajánlását legalább megközelítsük.
A só ízére rá vagyunk szokva, a só nélküli ételt olyannak érezzük, mint a fűrészpor, már csak azért is, mert a só az ételkészítés során a többi összetevő ízét is fokozza. Az élelmiszeripar hosszú évek óta dolgozik azon, hogy csökkentse a só mennyiségét, de megőrizze az ételek ízvilágát, ami korántsem egyszerű feladat.
Mi a megoldás? Parker szerint az utóbbi években a brit lakosság mégiscsak elkezdett leszokni a sós ízről, ami segíti a folyamatot, másrészt viszont az ipar is próbál új utakat keresni. Az egyik fő irány a só szemcseméretének és formájának megváltoztatása, mert így elérhető, hogy kisebb mennyiség ellenére is több só érje el a nyelv ízlelőbimbóit.
Ezzel a megoldással ugyan csökkenthető a feldolgozott élelmiszerekhez adott só mennyisége, de nem oldja meg azt a problémát, hogy a kevesebb só az egész étel ízvilágát lerontja.
Parker azt javasolja, hogy otthoni főzésnél só visszafogása mellett más fűszerekből tegyünk többet az ételbe, mert ez ellensúlyozni tudja az ízváltozást. A másik tipp, hogy használjunk természetes ízfokozókat, mint például a paradicsom vagy a parmezán sajt. Ezeket ugyanis alacsony sótartalmú szójaszósszal vagy Worcester-szósszal kombinálva hasonló hatást érhetünk el, mintha sóznánk.
A másik működő ipari trükk, amikor olyan aromákat adnak az ételnek, amelyek azt a képzetet keltik a fogyasztóban, mintha sós lenne. Ez ahhoz az ismert jelenséghez hasonlítható leginkább, amikor egy vanília ízű és illatú ételt édesebbnek érzünk a valóságos cukortartamánál.
Ma már akár mesterségesen előállított aromákkal is elérhető, hogy az ételnek hús, szardella vagy sajt íze és illata legyen, és ez már elég ahhoz, hogy az érzékszerveinket becsapják.
Élet
Fontos