Ha hallottál már a budapesti Milestone Institute-ról (MI), de nem láttad közelről, hogy mi folyik ott, akkor valószínűleg úgy tudod, hogy ez egy elitista magániskola, ahol egy vagyont kell fizetni, de meglepően jó arányban képes bejuttatni a magyar középiskolásokat a világ legjobb egyetemeire. Tavaly 32 magyar érettségizőt vettek fel innen csak Oxfordba és Cambridge-be.

Ez a kép azonban csalóka. Egyrészt azért, mert a magas tandíj csak félig igaz, másrészt azért, mert a világ 100 legjobb egyetemére való bejutás sokkal inkább az eredménye, mintsem a célja annak a munkának, ami az intézetben folyik. Ez pedig döntő különbség.

Mégis, mivel minden potenciális diák szüleinek az az első kérdése, hogy mennyibe kerül a gyereket bejuttatni a Harvardra, ezt rögtön rövidre is zárjuk: a tandíj évi 550 ezer forint, és ideális esetben négy (középiskolai) tanévet érdemes az MI-be járni.

Ugyanakkor a diákok legalább 20 százaléka semmit sem fizet, mert szociális alapon vagy a tanulmányi eredményének köszönhetően ösztöndíjban részesül, de rajtuk kívül a tanulók további jelentős része kap kedvezményt a listaárból, és csak viszonylag kevesen vannak, akik tényleg évi 550 ezerért járnak az intézetbe. Az iskola azonban figyel arra, hogy ők tényleg olyan körülmények közül jöjjenek, ahol még ennek az összegnek a kifizetése sem okoz túl nagy terhet.

Fotó: Győrffy Anna

Az igazán érdekes dolgok akkor kezdődnek, amikor valaki elkezd az MI-be járni, mert ilyenkor hamar kiderül, hogy ez a hetente két-három délutáni elfoglaltságot igénylő „iskolakiegészítő iskola” valójában egy szemléletformáló központ.

Bár az MI alapítói (Greskovits György, Léderer Dániel és Zeitler Ádám) nem feltétlenül szeretik ezt a kifejezést használni, tapasztalataink szerint az MI tanítási tevékenysége legegyszerűbben tehetséggondozásként értelmezhető.

Fotó: Győrffy Anna

Ideális esetben az első két év döntő része pályaorientációval telik. Nem abból indulnak ki, hogy a gyerek melyik tantárgyban jó, hanem abból, hogy mi lenne számára a megfelelő tanulási irány, hiszen ez sok esetben nem ugyanaz. Utóbbi meghatározása sokkal bonyolultabb kérdés, mint a középiskolai érdemjegyek átnézése.

Az MI-ben ezért a diákok olyan órákon is részt vesznek, amelyek nem feleltethetők meg a klasszikus középiskolai tantárgyaknak. Ezek sokszor több tudományág keresztezéséből vannak felépítve, hogy a diák megtapasztalhassa a különböző területek közötti összefüggéseket, másrészt rákényszerüljön arra, hogy a komfortzónájából kilépve új témák felé nyisson, és végső soron kiderüljön, hogy melyik tudományos pályán lehet sikeres és/vagy elégedett.

Fotó: Győrffy Anna

Csak ezek után van értelme megcélozni egy globális top 100-as egyetemi felvételit, és tudatosan felkészülni rá. Egy külföldi felvételi beszélgetésen szinte lehetetlen hosszas és speciális készülés nélkül eredményesen szerepelni, és ennek az útnak a bejárását egy magyar állami középiskola ma nem tudja biztosítani. Ebből a szempontból az MI piaci alapon lát el egy olyan igényt, amit elvileg az államnak kellene kielégíteni. Ezt egyébként az alapítók is tudják, nem egészen helyeslik, de azt mondják, hogy alkalmazkodnak a magyar környezethez.

A szilárd alapok lerakása azonban továbbra is az állami középiskolára marad. Egy matematika iránt fogékony diák például nem az MI-ben fog megtanulni egyenletet megoldani, de még felzárkóztatni sem nagyon fogják, ellenben ha megvannak az alapjai, akkor olyan extra tudást nyújtanak neki, ami segít a tudományos szemlélet elsajátításában, és mellesleg egy külföldi felvételihez is hasznos.

A képzés kiscsoportos, kizárólag angolul folyik, és minden diáknak dedikált mentora van, aki rendszeresen találkozik vele, személyesen segíti a pályaorientációt és a tanulást is. Részt vettünk néhány órán, és hamar világossá vált, hogy itt (a magyar egyetemek jelentős részével ellentétben) valóban szemináriumszerű az oktatás, mert a tanulóknak a rendszer felépítéséből adódóan muszáj aktívnak lenniük. Ami többek között azt is biztosítja, hogy angolul kiválóan fejezik ki magukat bármilyen tudományos igényű beszélgetésben.

Óra a Milestone Institute-ban. Fotó: Győrffy Anna

Ezek sorra olyan elemek, amelyeket egy állami iskolákban sem lenne ördöngösség alkalmazni, sőt azt is kérdezhetnénk rögtön, hogy ott miért nem természetes 2018-ban. Az MI egyébként párbeszédben van az állami iskolákkal is, de miután a KLIK alá vonták mindet, az intézményeknek még akkora autonómiájuk sincs, mint korábban, és nem nagyon dönthetnek arról, hogy bármilyen új módszert kipróbáljanak. Így az MI-féle irányba való nyitás az utóbbi időben még nehezebb lett számukra.

Az út vége egyébként korántsem mindig Oxford, Cambridge vagy a Harvard, de nem is ez a lényeg. Könnyen belátható, hogy az egyéni elképzelések és a karrier szempontjából egyaránt igaz, hogy a világ top 100 egyeteme közül az egyikre bejutni főnyeremény.

Sőt, még a szakválasztásnak sincs olyan óriási jelentősége, mint amit a magyar szülők általában a magyar egyetemi felvételik beidegződései és a hazai munkaerő-piaci elvárások miatt gondolnak. Ha valaki például politikatudományt, szociológiát vagy éppen fizikát tanul egy globális top 100-as egyetemen, annak nem kell attól tartania, hogy egy bank vagy egy tanácsadó cég nem fog vele szóba állni. Sőt, ma már mindenhol azokat a frissdiplomásokat keresik, akik megfelelő szemléletet tanultak, könnyen alkalmazkodnak az új helyzetekhez, és sokszor még kifejezetten előnyös is, ha a megszokottól eltérő megközelítéseket hoznak a munkaadójukhoz. Márpedig aki egy top 100-as egyetemről jön, annál ezek alapkészségekké válnak.

Fotó: Győrffy Anna

Az MI az elmúlt években alaposan kinőtte magát, a tanulókból, a tanárokból és akadémiai szereplőkből egy olyan hálózat alakult ki körülötte, amely további lehetőségek sorát nyitotta meg.

Azon dolgozunk, hogy a magyar diákok külföldi tanulása ne agyelszívás legyen, hanem éppen ellenkezőleg, hozzuk ki a helyzetből a lehető legtöbb előnyt Magyarország számára

– mondja Léderer Dániel. Szerinte Magyarországnak óriási lehetősége van arra, hogy a fiatalok magas szintű oktatását kiszervezze a fejlettebb régiókba, elsősorban az angolszász világba, és csak arra kellene odafigyelnie, hogy az ott megszerzett tudást visszacsatornázza. Ideális esetben a szakemberek képzését nem a magyar államnak kell finanszíroznia, az abból származó előnyöket viszont mi élvezhetjük.

Léderer Dániel, a Milestone Institute egyik alapítója. Fotó: Győrffy Anna

Vagyis az MI nem azon dolgozik, hogy a középiskolások krémje kivándoroljon, már csak azért sem, mert tapasztalataik szerint ezt a legtöbb esetben sem a diákok, sem a családjaik nem szeretnék. A külföldi tanulás utáni kinnmaradás általában inkább kényszer, amit a hazatérési lehetőségek hiánya okoz.

A jövő tanévtől kezdve ezért ösztöndíjprogram indul az MI-ben. A külföldön végzett frissdiplomásokat magyarországi cégeknél vagy szervezeteknél fogják elhelyezni egy évre, de ott csak a munkaidejük 80 százalékát töltik majd a jelentkezők, a fennmaradó 20 százalékot pedig valamilyen társadalmi célú munkára fordítják.

A munkaerőhiány következtében a cégeknek és szervezeteknek ez jó lehetőség lehet egy neves külföldi egyetemen végzett magyar diplomás becserkészésére. A társadalmi munka pedig egyrészt arra jó, hogy az MI az alapítók szándéka szerinti társadalmi szerepet betöltse, másrészt viszont kielégíti a diplomásoknak azt az igényét, hogy visszaadjanak valamit abból, amit az MI szervezésében az elmúlt években kaptak.

Fotó: Győrffy Anna

Az intézmény az első tanévét mindössze 10 tanulóval kezdte, de idén szeptembertől már 350 diák jár az MI-be, és Léderer Dániel azt mondja, telt ház van, ennél több diákot a jelenlegi szervezeti keretek között már nem tudnak fogadni. Az óraadó tanárok és mentorok száma átlépte a százat, mindez pedig egy olyan szakmai közösség kialakulásához vezetett, amelynek tudását ma már a versenypiacon is pénzzé tudják tenni.

Az MI egy olyan agytrösztté is vált, amely projektalapon az üzleti életből is bevételekhez tud jutni. „Ha megkeres minket valaki egy szervezetfejlesztési problémával, mi nagyon gyorsan és hatékonyan össze tudunk rántani egy olyan szakértői csapatot, amelyet egy szerves kémiában jártas vegyész és egy művészettörténész egészít ki. Előbbinél senki sem látja át jobban a szervezeti ábrákat, utóbbi pedig mindenkinél jobb tanácsokat tud adni az egyes szervezeti egységek közötti együttműködés megteremtésére” – mondja Greskovits György, egy valós életből vett példát említve.

Végső soron pedig minél több piaci alapú saját bevételt termel az MI, annál több rászoruló középiskolásnak tud majd ösztöndíjat ajánlani, kimozdulva abból az elitista skatulyából, ahova indulása óta kissé beszorult.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet agyelszívás agytröszt egyetem felvételi iskola középiskola Milestone Institute oktatás társadalmi munka Olvasson tovább a kategóriában