Horvátország szerdai vb-döntőbe jutása jó eséllyel a valaha volt legnagyobb teljesítmény a foci-vb-k történetében. Teljesen valószínűtlen eredmény, hogy a vb-ről vb-re egyre kiegyensúlyozottabb mezőnyben egy esélytelennek tartott, ráadásul világgazdasági szempontból jelentéktelen ország csapata idáig meneteljen.
Hiába játszik az alapcsapat többsége nyugati sztárklubokban, a horvát válogatottat mindössze a tizedik helyre rangsorolták a fogadóirodák a torna előtt. Ennyire esélytelennek tartott válogatott vélhetően soha nem jutott még vb-döntőbe, 1998 óta legalábbis biztosan nem.
A múltkori cikkünkben az 1998-as vb-től kezdve néztük meg, hogy mire jutottak a torna előtt legesélyesebbnek tartott csapatok, és az derült ki, hogy egyetlen olyan válogatott sem került be a döntőbe, amely ne lett volna a nyolc legnagyobb esélyes között.
A horvátok teljesítményének értékét nagyban növeli, hogy egyre élesebb a verseny, egyre több országban űzik komoly szinten a focit, nemcsak a vb-k hőskorához képest, hanem az elmúlt húsz év tornáihoz viszonyítva is. Szemléletes adat, hogy 1974 óta mindössze három olyan válogatottnak sikerült vb-döntőbe jutnia, amely korábban nem szerepelt még fináléban.
Ez korábban az óriási focikultúrával rendelkező két nyugat-európai országnak, a jelenleg 67 milliós Franciaországnak és a 47 milliós Spanyolországnak sikerült. Most pedig az 1991-ben függetlenné vált, alig 4 milliós Horvátországnak, amelynek még normális stadionja sincs.
A mostani 32-es mezőnyben mindössze három kisebb lakosú ország vett részt a tornán (Izland, Panama és Uruguay), négy kisebb gazdaság (Szenegál, Izland, Tunézia, Szerbia), és Horvátország az egy főre jutó GDP-t tekintve is csak a középmezőnyben foglal helyet.
A hatvanas évek óta a vb-ket a legalább 40 millió lakosú országok uralták, rajtuk kívül egyedül a most közel 20 millió lakóval rendelkező Hollandia tudta beverekedni magát a döntőbe (háromszor is). Ezt a sorozatot Horvátországnak viszont olyan szinten sikerült megtörnie, hogy konkrétan ilyen kicsi ország még a hőskorban sem játszott vb-döntőt.
Ugyan az 1930-ban és 1950-ban is győztes Uruguaynak még kevesebb lakosa volt (1,7, majd 2,2 millió fő), viszont ekkor jóval kevesebben éltek a Földön, így Uruguay lakossága arányaiban 50 százalékkal magasabb volt, mint Horvátországnak most. Amikor Magyarország 1938-ban és 1954-ben döntőt játszott, arányaiban közel tízszer annyian éltek nálunk, mint most Horvátországban.
Uruguay ráadásul ekkor kifejezetten gazdag országnak számított. Az országok közötti árkülönbséget és az inflációt kiszűrve az egy főre jutó GDP-je 1930-ban és 1950-ben nagyobb volt, mint például Németországnak, és jelentősen meghaladta a világátlagot (az adatok innen származnak). A mai Horvátország ezzel szemben egyáltalán nem számít vagyonos országnak, mindössze 16 százalékkal magasabb az egy főre jutó GDP-je az összes ország átlagánál.
Önmagában is ritka, hogy egy közepesen gazdag ország vb-döntőbe jusson. A mostani a 21. labdarúgó-világbajnokság, és az eddigi 42 döntős (az időben változó gazdasági teljesítmény miatt nem szűrtük ki az országok szerinti ismétlődéseket) közül mindössze 12 olyan volt, amely szegényebb volt Horvátországnál. Ezek azonban a 2014-es Argentínát leszámítva vagy a hatalmas erőforrásokkal rendelkező brazilok voltak, vagy több mint hatvan évvel ezelőtt jutottak el odáig.
Brazílián kívül utoljára Magyarország volt képes arra, hogy a világátlagtól elmaradó gazdasági teljesítménnyel vb-döntőt játsszon, 1954-ben. Abban az időszakban, amikor még viszonylag kevés ország emelkedett ki, és a foci gazdasági alapjait össze sem lehetett hasonlítani a maival, ezért nem volt ennyire kivételes, hogy kevésbé vagyonos országok csapatai játszanak döntőt. Magyarország ezt 1938-ban úgy tette meg, hogy a világátlag gazdasági teljesítményének 65 százalékát érte el, míg Olaszország kétszer is szegény országként nyert vb-t.
Élet
Külföldi polgármestert is választhatna több magyar település a nagy arányuk alapján
Nem feltétlenül ott él a legtöbb külföldi állampolgár Magyarországon, ahol azt a gazdasági fejlettség alapján várnánk.
Ha így megy tovább, az alapkamat helyett a folyók vízállása határozza meg az inflációt
Eddig a globális felmelegedés árakra gyakorolt hatásait többnyire átmenetinek, esetlegesnek tartották az elemzők, de eljött az ideje a szemléletváltásnak.
Több ezer milliárdos rezsivédelem után a magyarok harmada fával fűt
Az energiaválság megmutatta, hogy miért tévút hosszú távon a rezsicsökkentés, amelyből ráadásul az igazán szegények többsége ki is marad, hiszen fával fűt.
Fontos
Amerika részben hátat fordít a fenntarthatóságnak, Európa még kitart
Bár az ESG-célkitűzéseket mindössze néhány évvel ezelőtt állították fel, már annyi feszültséget okoztak, hogy az Egyesült Államokban részben feladták őket.
Kimeríthetetlen orosz hadsereg? Egyre fogy az egyik legfontosabb fegyverük
Népszerű elképzelés, hogy az orosz hadsereg szinte bármekkora veszteséget képes pótolni, ám a Szovjetunióról örökölt fegyverkészletek sem végtelenek.
Olyan gazdagok a nyugdíjba vonuló amerikaiak, hogy azt még a forint is megérzi
Amerikai infláció: volt, van, lesz; és az emiatt magasan ragadó dollárkamatokhoz mérik minden más deviza hozamát - a forintét is.
