(A cikk szerzője Nagy Attila, a Hold Alapkezelő vezető online vagyonkezelője)

Előzetesen érdemes talán tisztázni, miért is beszélünk most hektikus, rendkívül gyorsan változó piaci környezetről. Az infláció 50 éve 3-5 százalék volt. A fogyasztóiár-növekedés a 80-as évek végén vett lendületet, 1991-re 35 százalékra gyorsult, amihez 5 évre volt szükség és újabb 10 év kellett aztán arra, hogy normalizálódjon a fogyasztó árak változása. A 2014-2015 közötti időszakban már deflációról beszéltünk, és most megint 25 százalék a ráta. A Magyar Nemzeti Bank várakozásai alapján pedig 2024-ben ismét 3-5 százalék körül lehet a pénzromlás üteme.

Most tehát úgy néz ki, három év alatt normalizálódik a helyzet; a magas infláció ciklusa 10-15 évről 3 évre rövidülhet. (Vannak persze félelmeink arra vonatkozóan, hogy ez nem így lesz, de erről majd máskor…) Ebben a környezetben kell a megtakarításokat gyarapítani, de legalábbis megőrizni az értéküket. Célszerű ugyanakkor néhány egyéb tényezőt is szem előtt tartani.

Reálbércsökkenés, stagnáló ingatlanárak, vegyes ipari teljesítmény

A béremelések üteme az elmúlt időszakban jelentősen elmaradt az inflációtól, így a reálkereset 19,6 százalékponttal csökkent! Ha az árváltozás tempója meghaladja a bérnövekedését, akkor a fogyasztók az idő előrehaladtával kevesebb eszközt és szolgáltatást tudnak megvásárolni, így csökkenhet az életszínvonaluk, a vállalkozásoknak pedig a bevétele, mert kevesebb fogy a termékeikből és megérkezik a recesszió.

Az ingatlanpiac sem követte a pénzromlás ütemét, sőt, rövid távon veszteséges is lehetett az ingatlan vétel: a lakóingatlan-árak országosan 3,6 százalékkal csökkentek 2022 negyedik negyedévében az előző negyedévhez képest.

Mindezzel párhuzamosan, míg jelenleg 24 százalékos inflációról beszélünk (az utolsó publikált, 2023. áprilisi adat ennyit mutatott), az ipari termelés körülbelül 4 százalékkal csökkent. Érdemes ugyanakkor kicsit a számok mögé is nézni.

A KSH gyorstájékoztatója szerint a feldolgozóipari exportértékesítés 32 százalékát képviselő járműgyártás kivitele 31, a 14 százalékos súlyú villamos berendezés gyártásáé 23 százalékkal bővült. Ez a két szektor – úgy tűnik – elindult, javulnak a kilátások nemzetközi szinten. A hazai piacon viszont vannak gondok. Az ipar belföldi értékesítése 17, a feldolgozóiparé 13,1 százalékkal esett éves távlatban.

A rekordmagas magyarországi infláció tehát kifejti hatását: beépül a mindennapokba, visszafogjuk a költést, vagy azért, mert nincs miből (reálbércsökkenés) vagy azért, mert az állampapírhozamok magas szintje miatt könnyebbnek érezzük a kockázatmentes vagyongyarapítást.

Pórul járhatnak a kezdő megtakarítók

Mi lehet a megoldás a megtakarítások értékének megőrzésére ebben a piaci környezetben? A kérdésre a válasz nem annyira egyértelmű.

Nagyban függ attól, hogy mire szánják a megtakarítást, mernek-e kockáztatni és mikor szeretnék majd elkölteni a pénzt.

Rendszeresen tartok előadás cégeknél a munkavállalóknak a befektetésről. Ilyen alkalmakkor gyakran az derül ki, sokan most léptek át a megtakarítók táborába, eddig csak a hitellel kapcsolatos kötelezettségek és teendők voltak ismerősek számukra. A helyzet számukra nem egyszerű: ahogy a 2008-as válság idején sokan pórul jártak a devizahitelekkel, most a befektetések hozhatnak nem várt kellemetlen meglepetéseket. Nem azért, mert csalnak a szolgáltatók, hanem azért, mert nincs meg a kellő ismeret a megfelelő termék kiválasztásához, az ehhez szükséges tudás megszerzéséhez.

Gyakori például, hogy valaki állampapírt vesz és nem érti, miért lett kevesebb pénze 2 hét után, mint amit befektetett: az árfolyammozgás, a vételi jutalék és számos egyéb fogalom nem ismerős számukra – nem is számolnak ezekkel. De így van ez befektetési alapoknál, részvényeknél is. Nehéz azzal szembesülni, hogy a szolgáltató akár 2,5 százalékot is levon költségként a befektetés kezelésével összefüggésben.

Lehetőségek céltól és időtávtól függően

Hogy kicsit mégis konkrétabb legyek, aki például ingatlant akar vásárolni, annak akár jól is jöhet a jelenlegi környezet: olcsóbbak lesznek a lakások, a magas kamatok és az infláció a vevőknek dolgozik. A magas állampapír hozamok révén havonta 1 százalékot lehet kockázatmentesen zsebre tenni rövid állampapírokkal és olyan befektetési alapokkal, amik rövid állampapírokat tartanak. Addig is érdemes tehát ide elhelyezni a pénzt, amíg várakozik valaki a megfelelő ingatlanra. De akkor is jó választást jelenthetnek ezek a formák, ha például a nyaralásra elkülönített összeget fekteti be valaki néhány hónapra.

Azoknak, akik 3 éven túl gondolkodnak és nyitottak arra, hogy magasabb hozamot érjenek el, érdemes olyan eszközökbe fektetniük, ahol vannak részvények, hosszabb lejáratú kötvények is.

Az államkötvények azért jók, mert lejáratig tartva lehet látni, mennyi pénze lesz a befektetőnek a futamidő végén. Kivétel ez alól, ha változó kamatozásút, például inflációkövetőt választ a megtakarító, mert akkor van egy bizonytalansági faktor, az a feltétel, amihez az állampapír magas kamata kapcsolódik (például az infláció alakulása).

A nem spekulációs céllal vásárolt részvényeknél általában 3-5 év a minimum javasolt tartás idő és elemzői tudást igényel a megfelelő papír kiválasztása – nem tartom jó választásnak azok számára, akik ezzel a tudással nem rendelkeznek. Vélemények szerintem, aki 5 cikk elolvasása után vesz egy részvényt, az spekulál – túl sokat kockáztat.

A megfelelő tudással nem rendelkezők számára sokkal jobb döntés a részvényalapok vásárlása, ahol egy, vagy több szakember csak azzal foglalkozik, hogy kiválassza a legjobbnak gondolt részvényeket és akkor változtatnak a portfolió összetételén, amikor jónak találják azt, mert a piaci helyzet, a cégek jövőjével kapcsolatos várakozások indokolják. Így el lehet érni, hogy 10 ezer forintból valakinek olyan részvénycsomagja legyen, amibe negyven cég van, nem egy.

A pénzromlás ellen nincs védelem, de az infláció verhető

Az eszközosztályok jó kiválasztása mellett a kulcs persze az időzítés is. Szeretem a befektetési alapokon, vagyonkezelésen keresztüli befektetéseket, ahol szakemberek kezelik a pénzt, akik – helyettem – a piacokkal kelnek és fekszenek. 

Olyan ez, mint amikor egy betegségről nem egy ember mond véleményt, hanem egy csapat.

Befektetési alapoknál általában azt kell kiválasztani melyik portfóliókezelőnél, melyik befektetési típusba, melyik eszközosztályba kívánja elhelyezni a pénzt valaki. Van azonban ennél sokkal összetettebb és mégis egyszerűbb, letisztultabb modell, amelyben mindenki megtudhatja melyik a számára legalkalmasabb portfólió és a pénz befektetését ennek megfelelően kezeli a cég.

Nálunk, a HOLD-nál például több mint 20 szakember – a régió legnagyobb portfóliókezelői-elemzői csapata – kezel 650 milliárd forintnyi összvagyont, lassan 30 éve. Nem egy, hanem több mint 20 ember munkája van benne egy döntésben – ezzel a tudással, a beletett energiával, idővel egy magányos befektető nem tud versenyre kelni.

A pénzromlástól persze nem lehet megvédeni senkit, de arra van megoldást, hogy a megtakarítások gyarapodjanak, értékállóak legyenek 3-5-10 éves időtávon. Ilyen horizonton az inflációt is meg lehet verni, a kockázatvállalás mértékétől függően 0-5 százalékkal

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz alapkezelő befektetés befektetési alap Hold Alapkezelő holdblog infláció Olvasson tovább a kategóriában