Karim Benzema az egyetlen olyan focista, akinek Puskás Ferenc után sikerült mesterhármast rúgnia a Barcelona ellen a Camp Nou-ban. A francia csatár összesen 44-szer lépett pályára a Real Madrid mezében a Barcelona ellen, vagyis ennyiszer szerepelt a híres El Clásicón. A napokban indult szezonban viszont egy másik, kevésbé ismert, de szintén El Clásicónak nevezett meccsen játszhat, a szaúdin. Szeptember 1-jén az El-Áttihád színeiben fut ki a pályára az El-Hilállal szemben.

Az El-Hilálban ugyan nem kell majd Lionel Messivel szembenéznie, de ott lesz a pályán vele szemben Neymar, a portugál Rúben Neves, a Lazióból oda szerződött szerb Milinkovics-Szavics és a Chelsea-ből érkezett Kalidou Koulibaly. Benzema új csapatában viszont szerepel majd a szintén francia N’Golo Kanté, a Liverpoolból érkező brazil Fabinho és a skót Celtictől leigazolt portugál Jota is.

Ha senki sem sérült, akkor ezen a meccsen nyolc olyan játékos is lehet egyszerre a pályán, akiket az európai klubfocit nézők is jól ismerhetnek, és érdekes lehet számukra egy ilyen meccs, ha éppen nincs más a tévében. A szaúdi első liga mérkőzéseit Magyarországon is lehet nézni, a Spíler TV kezdte el adni, cikkünk írásának napján például este nyolckor az El-Áttifák volt nézhető élőben az En-Naszr ellen.

Ahogy látszik, ezek a meccsek az európai nézők számára nem nézhetetlen időpontokban vannak, hiszen Szaúd-Arábia az angol-portugál időzónához képest csak két, a francia-német-magyar időzónához pedig egy órával van csúszásban. Egy romániai vagy finnországi nézőnek pedig egyenesen a helyivel azonos időpontban lesznek a mérkőzések.

Persze ennek ellenére sem valószínű, hogy tömegek kezdik el rendszeresen nézni Európában a szaúdi bajnokságot, de az élő közvetítések időpontjai sokkal kedvezőbbek lesznek, mint például az amerikai vagy akár a kínai mérkőzéseké, ahol eddig az Európából épp kiöregedő világsztárokat követni lehetett.

Az eddig említett nyolc focista mind az idei nyári átigazolási időszakban került Szaúd-Arábiába, de az új szerzemények persze jóval többen vannak. Cikkünk írásakor összesen már 22 olyan nevesebb focista volt, akit a szaúdiak az európai ligákból idén leszerződtetek.

A szaúdiak idén nyáron szintet léptek, azután, hogy erős kezdésként Cristiano Ronaldót még 2022 utolsó napjaiban leszerződteték az En-Naszr-hoz. Az En-Naszr zsebei nagyon mélyek, angol lapértesülések szerint

Ronaldo 100 millió euró aláírási pénz mellé évi 200 millió euró fizetést kap, amellyel a világ legjobban fizetett labdarúgója jelenleg.

A szaúdi klubnak azonban Ronaldo után is maradt még költőpénze, a nyáron 27,5 millió angol fontért leigazolta Sadio Manét a Bayern Münchenből, 21,5 millió fontért Seko Fofanát a francia Lens-tól, és 15,5 millió fontért Marcelo Brozovicsot az Internazionalétól.

Cikkünk írásakor a szaúdi klubok (Ronaldo nélkül) összesen már 193 milliárd forintot költöttek játékosvásárlásokra, és ahogy Havran Zsolt, a Corvinus Egyetem adjunktusa, a téma szakértője mondja, a fizetésekre még ennél is jóval többet fognak kifizetni évente.

Azt pedig senki sem tudja, hol lesz a végösszeg az átigazolási időszak végén, mert a vezető szaúdi klubok még számos zsíros ajánlattal vannak kint a játékospiacon. Az El-Hilál (Neves, Milinkovics-Szavics és Koulibaly mellé) Neymar előtt még Mbappéért is bejelentkezett egy nem szerény világrekord 300 millió eurós (csaknem 120 milliárd forintos) ajánlattal, de a francia csatár egyelőre azt jelezte, hogy inkább nem igazolna az arab országba.

Ahogy Havran Zsolt mondja, a 193 milliárd forint nagy összeg, de azért a teljes játékospiac átigazolási forgalmához képest még mindig nem kiugró. Valamennyire biztosan megmozgatja a piacot a szaúdi pénzek megjelenése,

de az európai klubok ezt a faktort is be fogják árazni.

A szaúdi pénzeszsákok gyakorlatilag korlátlanok, a kissé kiöregedő világsztárok java részét felvásárló négy csapat ugyanis az állami hátterű befektetési alap résztulajdonában van. Ezek a klubok bármekkora fizetést kínálhatnak a játékosoknak, mert az európai csapatokkal ellentétben nem kötik őket az UEFA bérezési limitre vonatkozó szabályai.

A szaúdi állami hátterű pénzek természetesen már jó ideje jelen vannak tulajdonosként az európai fociban, ám ezzel nem feltétlenül érték el azt a célt, hogy a szaúdi országimázst globálisan fejlesszék. Az idén elindított új paradigma, a szaúdi bajnokság feltolása sokkal inkább szolgálhatja ezt a célt. A Ronaldo vagy Neymar karrierjét követő szurkolók most már világszerte azt nézik napról-napra, ahogy ezek a sztárok a szaúdi életüket posztolják (természetesen nem kevés prémium fejében) a közösségi médiában, de annak is felbecsülhetetlen értéke lesz, amikor a szaúdi állami vezetők és üzletemberek a partnereiket a szaúdi stadionok páholyaiba invitálják majd hálózatépítési szándékkal.

A szaúdi kísérlet korántsem az első, amelyik pályafutásuk vége felé közeledő világsztárok megszerzésével próbálkozik országimázst és sportéletet építeni. Az Egyesült Államokban majdnem fél évszázada foglalkoznak ezzel, de óriási különbség, hogy ott nem állami, hanem kereskedelmi alapon teszik ezt. Ebből a szempontból Lionel Messi floridai leigazolása teljesen más ügy, az döntően egy privát hátterű befektetés, amely vagy megtérül vagy nem. Cristiano Ronaldónál vagy Neymarnál viszont a megtérülést nem feltéltenül kell majd pénzben kimutatni.

A szaúdi kísérlethez sokkal inkább a kínai, esetleg a korábbi orosz, török vagy messzebbről közelítve a japán példa hozható fel, ám ezek egyike sem tűnik túl sikeresnek. A korábban nagy összegekkel beszálló kínai klubok egy része csődbe ment, amikor az állam kivonult a projektek mögül, és hasonlóan instabilnak bizonyult az orosz oligarchák által pénzelt klubok helyzete is. Aki ilyen helyre igazol, annak nem nagyon szabadna hosszú távra tervezni.

Oroszország foci-vb-t rendezett, de Kínának például nem sikerült nagyot előre lépnie a sportdiplomáciában, az pedig minden említett országra igaz, hogy az utánpótlás nevelésben nem segített sokat a világsztárok jelenléte. A tapasztalatok szerint önmagában a kiöregedő csillagok szerződtetésével nem lehet javítani a helyi utánpótlásképzés minőségét, ha nincs hozzá komoly fejlesztő háttérprogram. Sőt, az utánpótlásban nevelődő fiatalokat akár el is riaszthatja, hogy nincs jövőkép előttük, mert a klubok majd úgyis a méregdrágán megvett légiósokkal töltik fel a kereteket – helyettük.

Első látásra a milliárdos szaúdi program célja sem a helyi utánpótlás erősítése, hanem az ország reputációjának javítása. Amikor kiderült, hogy Jordan Henderson, a Liverpool és az angol válogatott 33 éves középpályása is Szaúd-Arábiába igazol, a brit LMBTQ szervezetek – és a közvélemény jelentős része – óriásit csalódhatott, hiszen eddig Henderson nyíltan a közösség jogainak erősítéséért küzdött. Miután azonban úgy látszik, van annyi pénz, amennyiért még Henderson is elég váratlanul pályát módosíthat, a brit LMBTQ közösség elvesztette az egyik, nyilvánosságban is fontos szerepet játszó harcosát. Az emberi jogokat európai értelemben korántsem biztosító, és az LMBTQ közösségeket jogilag nem egyenlően kezelő szaúdi vezetés csendes kis sikerként értékelheti mindezt.

Henderson megszerzésében persze sokat segíthetett, hogy új klubja, az El-Áttifák edzője július eleje óta Steven Gerrard, Henderson egykori játékostársa, aki egyébként a Liverpool legendájaként pont úgy vonult vissza az angol klubtól, hogy a kapitányi karszalagot Henderson kapta meg.

Mivel a szaúdiak egyébként az átigazolási piacon mindenre lőnek, ami mozog, és nagy fizetéseket kínálnak, néhány olyan játékos is a hálójukba került már, aki 30 év alatti, és még nem is a karrierje vége felé jár. Jota a Celticből például 24 évesen megy az arab ligába, Ruben Neves és Allan Saint-Maximin pedig még csak 26 éves. Ha a nyári szezon említett szaúdi igazolásait nézzük, akkor a játékosok átlagéletkora 29,5 év.

Ám ahogy Havran Zsolt mondja, könnyen előfordulhat, hogy egy fiatalabb játékos ezzel a lépéssel

a rövidtávú célokért (komoly fizetés) feláldozza a karrierje kifutását.

Kérdés ugyanis, hogy a szaúdi ligából lesz-e valaha is visszaút ezeknek a játékosoknak Európa felé. A portfolióban vajon mennyit fog érni az, ha a játékos viszonylag fiatalon Szaúd-Arábiába igazolt, ott lehúzott pár évet, és akár még jól is szerepelt?

Egészen mostanáig nem volt kérdéses, hogy a szaúdi ligában nyújtott teljesítményt a piac nem azon a szinten árazza be, amelyet az Európában játszók elérhetnek, ám az utóbbi napokban már ennek az alapvetésnek a tartósságát sem vehetjük biztosra. Olasz lapértesülések szerint ugyanis egyre konkrétabb formát ölt az, amire a nemzetközi sajtó már régóta célzott: a szaúdiak elkezdenek lobbizni az UEFA-nál azért, hogy a 2024-25-ös szezontól kezdve a szaúdi bajnok elindulhasson az európai Bajnokok Ligájában.

Ez alapvető változást hozna, hiszen így a felpumpált szaúdi klubok esélyt kapnának arra, hogy bekerüljenek az eirópai foci vérekringésébe, és ahogy például az orosz példák is mutatják, az ott játszó játékosoknak van esélye visszaigazolni Nyugat-Európába. 

Mégha mindez egyelőre elég meredek fordulatnak is tűnik, földrajzilag sem lenne nagyon extrém lépés, hiszen a kaukázusi államok, vagy ha nincs háború, akkor a távolabbi orosz városokban lévő csapatok is szerepelnek a Bajnokok Ligájában, mégha nem is jutnak be sokszor a nagy nézettséget biztosító csoportkörbe.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Világ átigazolás Benzema Cristiano Ronaldo foci Szaúd-Arábia szaúdi foci Olvasson tovább a kategóriában