Januártól elindul a PET-palackok, alumínium dobozok és italos üvegek betétdíjas rendszere Magyarországon, és ezzel elindul a betétdíjak, vagyis évi összesen 165 milliárd forint körkörös vándorlása is. A visszaváltási szisztéma ugyanis így fog kinézni:
Mivel az érintett termékek köre Magyarországon évente körülbelül 3,3 milliárd palackot/dobozt jelent, a fenti körforgásban 165 milliárd forint fog részt venni.
Ha azonban a vásárló nem viszi vissza a palackot, akkor nem jut hozzá az 50 forinthoz, ami így a Mohunál marad, amelyet az visszaforgat a rendszerbe. A cég azt mondja, hogy az indulás után 2-3 éven belül legalább 90 százalékos visszaváltási arányra számít, de ez azt is jelenti, hogy ha a betétdíjas palackoknak például a 10 százalékát a vevők nem viszik vissza, és azok mégis a szemétben végzik, akkor évente 16,5 milliárd forint marad a cégnél. Ezt a jogszabályok szerint a rendszerbe vissza kell forgatnia.
Pethő Zsolt vezérigazgató egy sajtóbeszélgetésen azt mondta, akkor lenne elégedett, ha a visszaváltási arány legalább 95 százalékos lenne, amire egyébként a nemzetközi példák alapján lehet esély.
Szlovákiában a magyarhoz hasonló rendszer bevezetése után egy éven belül a várakozásokat felülmúlva 70 százalékos lett a visszaváltási arány, ami nagyon jó eredmény.
Mindenesetre az indulást eléggé megnehezítheti, hogy az elmúlt években mindenhol azt szajkózta mindenki, hogy a PET-palackokat és az alumínium dobozokat lehetőleg mindenki tapossa laposra, gyűrje össze, és úgy tegye a szelektív szemetesbe, hiszen ha ezt nem teszi meg, akkor a szemétszállítók sok üres levegőt fognak fuvarozni.
Mostantól azonban elég gyorsan ketté kellene választani ezt a szokást, és csak azokat a palackokat kellene összegyűrni (és a szelektívbe dobni), amelyeken nincs rajta a visszaválthatóság jele. Amelyiken viszont rajta van, azt épségben kellene visszavinni egy visszaváltó helyre. Ebből kezdetben körülbelül 2000 lesz az ígéretek szerint, de hosszabb távon a remények szerint felmehet a számuk 4-6 ezer közé is. A 400 négyzetméternél nagyobb alapterületű boltoknak januártól kötelező az átvétel lehetőségét megteremteni.
A nagyobb boltokban szinte biztosan visszaváltó automaták lesznek, a kisebbekben pedig lehet majd manuális átvétel is. Az automaták azonban csak a sérülésmentes palackokat tudják majd kezelni. Lényeges, hogy a palackokra tett vonalkódot a gép le tudja olvasni, de az is fontos, hogy a formát be tudja azonosítani, becslések szerint körülbelül 20 százaléknál nagyobb deformáció már meghiúsíthatja a visszaváltást.
A palackok visszaválthatóságát mobil applikáció segítségével, vagy a helyi kiskereskedelmi egység kézi visszaváltó berendezésével lehetséges ellenőrizni. Ha az automata nem váltja vissza a terméket, de a palack sértetlen, és a vonalkódja a rendszerben nem rögzített, ezt kell majd jelezni a Mohu felé, ahol a központi rendszerben ellenőrzik a beküldött vonalkódot és annak helyességét. Ha a rendszer nem tartalmazza a vonalkódot, haladéktalanul felszólítják annak gyártóját a regisztrációra. Ha az ép palackról egyértelműen nem eldönthető, hogy a visszatérítés regisztrációs probléma vagy vonalkód sérülés miatt nem valósul meg, abban az esetben a palackot el kell juttatni a Mohunak, amely ezt panaszként kivizsgálja.
Óriási kérdés, hogy a magyar lakosság hogyan fog minél gyorsabban átállni erre az új rendszerre. Ezentúl nem jó ötlet az utcán sebtében elfogyasztott energiaitalos dobozt lazán meghorpasztani és kidobni, de nyitott kérdés, hogy elviszi-e ezt valaki 50 forintért a legközelebbi szupermarketig. Ráadásul ha behorpad a doboz, akkor már másnak, például a gyűjtögetőknek sem hozza meg az 50 forintot.
A háztartási fogyasztásnál pedig arra kellene áttérni, hogy a jellel ellátott visszaváltható darabokat épségben összegyűjtsék, és a következő vásárlásnál leadják, ez is merőben új logisztikát feltételez az ehhez hozzá nem szokott magyar családoktól.
Az is kiderült, hogy a Mohu kezdetben gyakorlatilag az összes begyűjtött palackot kénytelen lesz exportálni, azaz külföldi hulladékfeldolgozóknak eladni. Magyarországon ugyanis egyelőre nincs olyan üveg-, alumínium és PET-palack újrahasznosító üzem, amely képes lenne élelmiszeriparban is használható módon újra palackot gyártani a begyűjtött hulladékból.
Mivel az élelmiszeripari cégek ezeket külföldi gyártóktól veszik, a Mohu akkor tud a körforgásos gazdaság szerint működni, ha ezeknek viszi vissza, azaz nekik adja el a begyűjtött palackokat. Pethő Zsolt azt mondta, a PET esetében vizsgálják annak a lehetőségét, hogy egy saját újrafeldolgozó üzemet fejlesztenek, az alumínium és az üveg esetében azonban csak akkor marad Magyarországon belül a körforgás, ha erre más cég beruház.
Az automaták a forma és a vonalkód alapján csak azokat a palackokat fogják elfogadni, amelyeket a Mohunál regisztrált a gyártójuk. A németországi visszaváltás indulása kapcsán azonban korábban látható volt, hogy a rendszert megpróbálhatják kijátszani.
Németországban 2013-ban vették észre, hogy az automatákba olyan PET palackokat dobtak be ezerszámra, amelyeket – mint később kiderült – egy magyarországi üzemben kizárólag azért gyártottak le, hogy kisebb furgonokban kiszállítva megetessék vele a német rendszert. Németországban 25 eurócentet ad az automata egy-egy palackért, ami majdnem duplája a bevezetés előtt álló magyar 50 forintnak, és ezért már megérhette csalással próbálkozni.
Kérdésünkre a Mohu azt mondta, lehetnek erre nálunk is próbálkozások, ám meggyőződésük szerint ez nem éri meg, és az automaták elég intelligensek ahhoz, hogy kiszűrjék a hamis palackokat.
Mindezekkel együtt ez az egyik leghatékonyabb rendszer az újrahasznosítás bepörgetésére. Jelenleg mintegy 50 ezer tonna PET-palackot gyártanak évente Magyarországon, és ennek hulladékából egyetlen PET palackot sem készítenek.
Németországban egyébként a magyar hátterű eset előtt 2006-ban 150 ezer litván gyártású palackot próbáltak bedobni az automatákba, de olyan eset is akadt, amikor a boltos trükközött: úgy alakította át az automatát, hogy az ne nyomja össze, és ne darálja le a palackokat, és ő maga dobta be újra és újra azokat a saját boltjának gépébe. A német hatóságok azóta számos intézkedést hoztak a hasonló esetek kiszűrésére. Az automaták például azonnal jelzik, ha valaki rengeteg ugyanolyan palackot dob be rövid idő alatt.
A boltnak egyébként várhatóan többletköltsége lesz a rendszer bevezetésével. Az automatákat nem kell megvenni, azok a Mohu tulajdonában lesznek, és a cég palackonként várhatóan 7,5 forint kezelési díjat fizet a boltoknak (manuális átvételnél 5 forintot), ám ez összességében várhatóan nem fogja fedezni a többletköltségeket.
Ehhez hasonló visszaváltási rendszert Svédország vezetett be először, 1984-ben. Azóta Izland, Finnország, Norvégia, Dánia, Németország, Hollandia, Észtország, Szlovákia, Lettország, Horvátország és Litvánia épített ki ilyet.
Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban úgy vélik, hogy pusztán a szelektív gyűjtés fenntartása gazdaságilag jobb, ha elég hatékony rendszert építenek rá, és ezekben az országokban egyelőre betétdíj nélkül próbálják elérni az unió által kitűzött újrahasznosítási célszámokat.
A betétdíjak egyébként Európa-szerte átszámolva általában 80 forint körül vannak, Horvátországban csak 23 forint, Németországban viszont majdnem 100 forint.
A legjobb megoldásnak általában a norvég rendszert tekintik, a skandináv ország ugyanis 1999-ben úgy vezette be a visszaváltást, hogy irtózatos adót vetett ki a palackokra. Minden PET-palack után átszámolva 132 forint, minden üvegpalack és fémdoboz után pedig 220 forint környezetvédelmi adót kell fizetni, de az adó mértéke a visszaváltás arányában csökken, és 95 százalék felett nullázódik. Ez tűnik a legerősebb ösztönzőnek, a gyártók nem akarnak adót fizetni, és a visszaváltás aránya az adatok szerint eléri a 99 százalékot.
Élet
Fontos