Nem sokkal azután, hogy napelemes vállalkozását beindította, Petre András komoly dilemmával került szembe. A pécsi vállalkozó EU-Solar nevű kis cége ugyan dinamikusan növekedett, de még mindent az alapító-vállalkozó végzett benne, és oda még nem jutott el, hogy saját irodája legyen. Háza egyik garázsa volt a raktár, ahol a napelemeket tárolta, egy másik helyiség pedig a műszaki labor, ahol a paneleket és a szereléshez szükséges egyéb berendezések működését tesztelte a kivitelezés előtt. Íróasztalát egy szűk folyosóján tudta csak elhelyezni. Ebben a helyzetben jelezte az egyik legnagyobb multi beszállító partnere, hogy szívesen meglátogatná, megnézné a „warehouse”-t és a „laboratoryt”.
A cégtulaj először azon gondolkodott, hogyan tudna udvariasan kitérni a megkeresés elől, de aztán nagyon hamar úgy döntött, hogy tartja magát az induláskor lefektetett alapelvéhez: nyílt lapokkal játszik. A szakmai látogatás végül fordítva sült el, a látogatóknak kifejezetten megtetszett az őszinte sufnituning állapot, és a felek azóta is szorosan együttműködnek.
Petre András ma már nem a háza folyosójáról, hanem egy kifejezetten modern, de érezhetően családiasan berendezett, saját pécsi irodaházból irányít. Mindenhol padlószőnyeg fogadja a látogatót, a cipőt le lehet venni már az előszobában, ahogy a munkatársak és a cégvezető is mindennap ezt teszi. Az is rögtön feltűnik, hogy tulajdonképpen nincs is külön íróasztala, inkább olyan, mintha „csak” egy kisebb tárgyalóban, valójában a szobájában elhelyezett többszemélyes asztal egyik székéből dolgozna.
Az EU-Solar tíz év organikus fejlődés után 2021-ben már több mint 10 milliárd forintos árbevételt ért el, ám a nyílt lapok alapelvét máig tartja: a zárt részvénytársasági formát nemrég nyíltra változtatta, és papírjaival megjelent a Budapesti Értéktőzsdén is. Ez olyan transzparens működést feltételez, amelyet ezen a piacon sokan nem vállalnának.
2022-ből visszatekintve ma nagyon könnyű okosnak lenni, és azt mondani, hogy ez a látványos fejlődés egyértelmű volt. Ahogy Petre András visszaemlékszik, sokáig egyáltalán nem volt az. Aki ma megnézi a hazai napelempiacot (pontosabban a napelemrendszerek telepítésének mint szolgáltatásnak a piacát), az óriási keresletet és egy divatos terméket lát: a napelem egy zöldnek elfogadott, megújulóenergia-termelő berendezés, amely egyrészt az egyszeri befektetés után le tudja nullázni a villanyszámlát, ráadásul még arra is képes lehet, hogy annak jövőbeni alakulásától (az esetleges áremelésektől) függetlenítse a háztartásokat.
Csakhogy 2012-ben, amikor Petre Andrásék elindultak, még gyökeresen más volt a helyzet.
Akkor mindenki legyintett, és azt mondta, ez a napelemes dolog megint az András egyik hülyesége. Ma ugyanezek az emberek azt mondják, András, könnyű neked, hiszen időben indultál
– mosolyog a cégtulajdonos, aki egyébként saját bevallása szerint kényszervállalkozóként kezdett bele az üzletbe.
Az EU-Solar indulása előtt ugyanis egy pécsi társasház építésének mindenese, projektmenedzsere volt. És bár sosem volt építőipari vállalkozó, először azt tervezte, hogy a jövőben is hasonló feladatokat vállal. A 2008-as világgazdasági válság azonban a következő években padlóra küldte a magyar építőipart is, a várt lehetőségek elmaradtak. Petre András azt mesélte nekem, teljesen újra kellett terveznie az életét, és kezdetben egyáltalán nem látszott olyan út, amelyen elindulhatott volna.
A napelemek szerelésének ötletét végül egy kaliforniai utazás hozta meg: egy volt osztálytársát látogatta meg Amerikában, ahol akkor már nagyon felfutóban volt a piac. Bár lehetett arra számítani, hogy egyszer Magyarországon is lesz benne jó üzleti lehetőség, azt még senki sem tudta akkoriban megbecsülni, hogy ez mikor következik be.
Itthon akkor még alig volt kereslet napelemre, az viszont látszott, hogy a piacra lépési küszöb alacsony, azaz nem nehéz elindulni rajta. A napelemrendszerek telepítése nagyrészt villanyszerelői szakmunka, kell ugyan hozzá speciális szakismeret, de az alapképlet nem bonyolult: miután a kezdő vállalkozó kitanulja a szerelést, megveszi a nagykereskedőktől a paneleket, az áramot átalakító invertereket, a tetőre rögzítéshez szükséges speciális tartóelemeket, és indulhat a vevőszerzés-eladás-telepítés.
Miután Petre András végigjárta a nagy nemzetközi szakkiállításokat, és kitanulta a szakmát, unokatestvérével, az addig Londonban dolgozó Blaskó Józseffel közösen elindította az EU-Solart 2012-ben. Az unokatestvér azonban 2014-ben egy számára kihagyhatatlan állásajánlat miatt kiszállt, onnantól kezdve (a tőzsdei bevezetésig) Petre András volt a cég 100 százalékos tulajdonosa, és kezdetben a tervezéstől a szerelésig mindent ő is csinált.
A távlati terve akkor még az volt, hogy szeretne havi egymillió forintos fizetést adni magának.
Az első időszakban csekély volt az érdeklődés, egyszerűen nem volt benne a köztudatban a napelem. Azt kellett eladnom, hogy az emberek fektessenek be több millió forintot azért, hogy csökkenjen a villanyszámlájuk. Érdekes módon vízmelegítő napkollektorból sokat el lehetett adni, azt értették és szerették az emberek, az áramot termelő napelemeket azonban alig. Mivel tudtam angolul, az ügyfeleim jelentős része kezdetben itt élő külföldi volt
– tekint vissza kezdeti nehézségekre.
A kereslet azonban idővel fokozatos növekedésnek indult, és ez már 2014 végére döntéskényszerbe hozta a cégtulajdonost. Abban az évben ugyanis kiderült, hogy
jóval több a megrendelés, mint amennyit egy egyszemélyes vállalkozással ki lehet elégíteni.
Fel kellett venni legalább három embert, ám ettől kezdve alapvetően megváltozott a helyzet, most már nemcsak a saját egzisztencia volt a tét, hanem a három alkalmazottért is felelősséget kellett vállalni. A kockázatot azzal csökkentette Petre András, hogy megpályázott egy támogatást, amelyet 25 év alatti, OKJ végzettségű fiatal szakemberek foglalkoztatására írtak ki akkoriban. Ennek elnyerésével stabilabb alapokra helyezhette a kezdeti készpénzáramlást.
A létszámbővülés látványos eredményeket hozott: míg a cég 2014-ben 469 millió forint árbevétel mellett 82 milliós üzemi szintű nyereséget ért el, a négyfős kis társaság 2015-ben már 1,1 milliárdos árbevételt és 193 milliós profitot hozott össze.
Ez viszont újabb, most már sokkal komolyabb választás elé állította a tulajdonost. Ahogy meséli, 2015 végén, 2016 elején egyértelműen látta, hogy két járható út is áll előtte. Egyrészt megteheti, hogy csak közepes méretű szereplője marad a piacnak, és a cég profitjának jelentős részét családi körben optimalizálja, vagyis inkább arra koncentrál, hogy pályafutásának további részében a munka jól megérdemelt pénzügyi babérjait folyamatosan learatja, egy komfortos, gondtalanabb életet választva.
A másik út nehezebb volt, de hosszabb távon jóval nagyobb kifutást rejtett magában: menni tovább a bővüléssel, és felépíteni egy nemzetközi mércével mérve is jelentős regionális vállalatot. Amit ma látunk EU-Solar logó alatt, abból egyértelműen kiderül, hogy Petre András a második verziót választotta.
Csakhogy ehhez rövid távon áldozatokra volt szükség.
Tudtam, hogy előbb-utóbb robbanni fog ez a piac, és amikor robban, akkor majd hirtelen kell nagyra növeszteni a céget. Azaz meg kellett teremteni a rugalmas skálázhatóság alapjait, ezért a versenytársaknál jóval nagyobb mértékben kezdtem az informatika felé fordulni. Kifejlesztettünk egy cégre szabott komplett vállalatirányítási rendszert, és ennek a befektetésnek az előnyeit élvezzük most
– vezeti fel a fejlődés ívét Petre András.
Ez a humán befektetés 2016 és 2019 között átmenetileg visszafogta a cég egyébként jóval magasabb, 16-20 százalék közötti jövedelmezőségét:
a pénzt a tulajdonosnak a jövő érdekében benne kellett hagynia az EU-Solarban.
A növekedés persze ebben az időszakban sem állt le, 2018-ban a bevétel 1,6, 2019-ben pedig 2,8 milliárd forint volt, miközben a cég továbbra is organikusan fejlődött, ahogy a napelemek iránti lakossági kereslet egyre növekedett.
Az EU-Solar kezdettől fogva csak lakossági rendszerek telepítését vállalta, ipari méretű naperőműveket nem épített. A méretbeli különbség eleve kicsit más műfajjá teszi a két szegmenst, de az alapító-tulajdonosnak ennél fontosabb érve is van a döntésére:
A lakossági piac biztosan nem átpolitizált, azon sokkal könnyebb megtartani az átlátható működést, a nyílt lapokkal való játékot.
A céges és intézményi megrendelők piacán hamarabb fut bele az ember abba a kérdésbe, hogy
„ok, de én ebből mennyit kapok vissza?”
Még olyannal is találkoztam, aki a saját cégét is kész volt meglopni egy napelemprojektben, mert az valamiért könyveléstechnikailag neki végül kicsit jobb lett volna. Ilyenkor azonban mindig azt válaszoltam, hogy én nem adótanácsadással foglalkozom, és nem kötöttem vele üzletet
– mesélte.
A 2019-ig tartó „humánbefektetési időszak” 2020-ra nagyon látványosan ért be. Akkorra következett be, amire az EU-Solar 2012 óta várt, de addig sosem tudta, hogy mikor jön el: a napelem elfogadott, tulajdonképpen divatos termék lett Magyarországon, a lakossági piac berobbant. Az EU-Solar a 2019-es 2,8 milliárd forintról 2020-ra 6,17, 2021-re pedig már 10,05 milliárdra növelte az árbevételét – erre aligha lett volna képes, ha nem tudja ennyire gyorsan a piacbővüléshez igazítani a saját működését.
A fordulópontot Petre András szerint több minden más mellett jelentős részben a mintakövetés váltotta ki.
Amikor a tetőkön lévő napelemek látványa átlépett egy bizonyos küszöböt, hirtelen mindenki elkezdett érdeklődni iránta, „ha a szomszédnak is van, meg az iskolának, meg az önkormányzatnak, akkor talán nekem is hasznos lehet” alapon.
Közvetlenül a koronavírus-járvány kitörése előtt a piacon ugyan eluralkodott a bizonytalanság, Petre Andrásék azonban a közelgő lezárások előtt csak annyit mondtak a partnereiknek: senki sem tudja, mi lesz, de náluk még van napelem, lehet tőlünk vásárolni. Ez rengeteg előrehozott beszerzést generált, az ebből beáramló készpénz pedig válságállóvá tette a céget, a járványidőszak alatt sem torpant meg a növekedés.
Erre tett rá még egy lapáttal a gázzal szembeni bizalmatlanság. A lakossági szegmensben ezzel teljes mértékben áttört az energiafüggetlenség iránti igény, amely természetes módon fordítja a háztartások jelentős részét a napelemek felé. A kereslet ma óriási, a piacra lépési küszöb továbbra is alacsony, rengetegen próbálkoznak cégindításokkal, a helyzet azonban kezd éretté válni, a megrendelések jelentős részét hamarosan a vezető társaságok fogják elvinni.
A piac a nagy meglódulás ellenére is óriási potenciállal rendelkezik. Petre András azt mondja, szerinte a 2 millió magyar háztartás egyenlő a piaci potenciállal, és amikor felvetem, nem biztos, hogy mindenki szeretne napelemet, ellenkezik:
Ki az, akit nem érdekel, ha azt kérdezem tőle, szeretne-e kvázi ingyen energiát? Az persze más kérdés, hogy mekkora befektetés után és milyen feltételekkel, de az már technikai kérdés. A lehetőség iránt ma Magyarországon, aki mozog, az érdeklődik, csak meg kell találni a napelemhez az utat.
Ám ha az abszolút gyakorlati számokat nézzük, akkor is az látszik, hogy a piacon nagy bővülés várható. A 2 millió lakossági tetőből ugyanis ma még körülbelül csak 150 ezren van napelem, azaz durván 7,5 százalékos a piac telítettsége. Igaz, az első 100 ezer ügyfél megszerzése nyilván könnyebb volt, mint a második és sokadik 100 ezeré lesz, de a tartalékok még így is jelentősek.
Sőt, az EU-Solar, amely több mint 30 ezer inverter értékesítésével, azaz körülbelül 20 százalékos részesedéssel jelenleg vezeti a magyar inverter piacot, külföldi terjeszkedésbe is kezdett. Petre András komolyan gondolja a 2016 eleji döntését: nemzetközi szinten is jól látható méretű vállalatot szeretne építeni az EU-Solarból. Szlovéniában, Boszniában, Szerbiában, Horvátországban és Romániában megalakultak a leányvállalatok és megszerezték a megfelelő jogosultságokat is a lakossági működéshez.
Ezek a nyugat-balkáni országok még kezdetlegesebb fejlődési fázisban vannak, mint Magyarország, a terv ennek megfelelően az, hogy amit az EU-Solar itthon kidolgozott, azt valósítsa meg a régióban: organikusan növekedjen együtt az ottani piaccal.
A fejlettebb országokban viszont, mint például Lengyelország, nem organikus fejlődésben, hanem inkább felvásárlásokban gondolkodunk. A tőzsdei megjelenéssel a terjeszkedés finanszírozásához szükséges eszköztárunkat is teljessé tettük
– mondja az alapító-tulajdonos.
Vállalat
Fontos