Nem egy dobozba kell berakatni óra elején a mobiltelefont a gyerekekkel, hanem ki kell találni, hogyan lehet használni azokat az oktatásban – véli Ablonczy Balázs, az SAP Hungary Kft. ügyvezetője. A gyorsan bővülő szoftvercég egyre erősebb a közigazgatási szektorban is, ahol a vállalatvezető szerint ismét elértünk egy olyan 5-6 éves ciklus végére, amikor a korábbi, jellemzően házon belüli fejlesztések felett eljárt az idő.

Nagyjából két hónapja kötöttek stratégiai megállapodást a magyar kormánnyal. Ilyenből már szakajtóra való van, de tartalommal elég ritkán töltik fel őket. Mi értelme van egyáltalán?

Ahogy én ismerem a stratégiai megállapodásokat, ezek általában szándéknyilatkozatok. Egyrészt a kormányzat jelzi, hogy értékeli a munkát, amit az adott vállalat az országban végez, másrészt a cég is egyértelmű jelét adja, hogy fontosnak tartja itteni működését és a jövőben is fog Magyarországon befektetni, munkahelyeket teremteni. A mi esetünkben legalábbis egészen biztosan erről van szó.

Semmi konkrétum?

Természetesen van benne konkrétum, mint például a startup programunk, a digitális oktatás növelése, vagy éppen az együttműködés eredményeinek rendszeres elemzése. E megállapodás célja, hogy hozzájáruljon a meglévő együttműködéshez, és felvázolja a főbb irányvonalakat. Ilyen például, hogy a hazai, közszféra számára készülő termékfejlesztésünk komoly értéket adhat az adminisztráció-csökkentési, költségmegtakarítási programok számára, vagy, hogy az országot az SAP nemzetközi szinten is bemutassa, népszerűsítse befektetési helyszínként.

Egy ilyen méretű cégnél gondolom van dedikált kormányzati kapcsolattartó, illetve rendszeresek az egyeztetések a kabinettel. Miben több egy ilyen írásbeli dokumentum?

Ez megerősíti, magasabb szintre helyezi az együttműködést.

Akkor ez nem csak PR?

Nem csak. Az, hogy kivel köt ilyen megállapodásokat a kormány, azt gondolom, elég jól mutatja a gazdaságpolitikai prioritásokat is. Elég csak arra gondolni, hány autóipari céggel, beszállítóval lépett stratégiai szövetségre Magyarország. Így a mostani egyezség jelzésértékű is. Úgy tapasztalom, a kormányzat egyre komolyabban lép a már korábban hangoztatott célja érdekében, hogy a k+f-et, a szoftverfejlesztést, a nagy hozzáadott értékű tevékenységek idehozatalát támogassa.

Fotó: G7 / Győrffy Anna

Ez azt is jelenti, hogy kitörünk az elmúlt években ránkragadt összeszerelő-üzem skatulyából?

Van erre szándék. Egyre gyakrabban találkozhatunk a digitális gazdaság, ipar 4.0, vagy éppen a digitális oktatás kifejezésekkel. A versenyképesség egyik alapja, hogy ágazattól függetlenül olyan munkaerő kerüljön piacra, amely a digitálizált világban is gyakorlottan mozog. Hogy egy példát említsek, hosszabb távon az lenne a cél, hogy egy orvos a gyógyítási tevékenysége támogatása érdekében tisztában legyen azzal is, milyen lehetőséget rejt számára a digitális világ. Tudjon méréseket összekapcsolni, adatbázisokat elemezni, folyamatokat felépíteni és mindezekből olyan következtetéseket levonni, amelyek végső soron a munkáját segítik, például a diagnózist pontosítják.

Nem lehet, hogy ez csak egy kényszerű váltás a gazdaságpolitikában? Az EU-ban a k+f került fókuszba, ilyen célra érkezik több uniós pénz, így most ez kerül a magyar gazdaságpolitika látókörébe.

Az EU-s programok is sokrétűek. Akad köztük, ami a költségcsökkentést célozza, van ami a kiszolgálási színvonal javítását, megint más az adminisztráció fejlesztését. Ezeket elérhetjük nagy infrastrukturális beruházásokkal, például egy épület felhúzásával, de egy a jelenleginél okosabb rendszer kiépítésével is. Nekem úgy tűnik, hogy most, az uniós források felhasználásának második körében előtérbe kerültek azok a megoldások, amelyek ez utóbbit célozzák, mivel a infrastruktúra sok helyen már kiépült. Emellett a munkaerőpiaci változások is ebbe az irányba hatottak.

Ez utóbbi alatt mit kell pontosan érteni?

Amíg nagy volt a munkanélküliség, addig a fejlesztések elsősorban a munkahelyteremtést ösztönözték. Most sok cégnél azt látom, a cél inkább az, hogy egyes folyamatokat automatizálással váltsunk ki. Így ugyanis növelhetjük a hatékonyságot, és munkaerőt szabadíthatunk fel, amely aztán nagyobb hozzáadott értékű tevékenységeket tud végezni.

Amihez jó eséllyel informatikai tudás kell. Lehet informatikus egy 50 éves gyári munkásból, ha tegyük fel, a munkáját kiváltja egy robot?

Erre azt a hasonlatot szoktam elmondani, hogy amikor az írástudás még csak néhányak kiváltsága volt, akkor ugyanígy megkérdezhettük volna, mikor lesz az utcaseprőből írnok. A kérdés azonban így nem helyes. Nem az a fontos, hogy mindenkiből írnok legyen, hanem, hogy mindenki megtanuljon írni, ahogy ez történt is. Ugyanez a helyzet az informatikával is. Nem arra van szükség, hogy tömegével informatikusokat képezzünk, hanem, hogy mindenki megszerezze azokat a számítástechnikai alapkvalitásokat, amiket a munkája során használni tud.

Fotó: G7 / Győrffy Anna

A cégeknek megvan az infrastrukturális háttere arra, hogy ezt lehetővé tegyék?

Igen, egyre több cég osztja meg ingyenesen tudásbázisát, e-oktatás formájában. Emellett nem biztos, hogy a betanított munkást kell elsőként átképezni.

Akkor kit?

Szerintem nem az ő munkáját fogja kiváltani a robot, hanem a következő generációét. Őket kell tudni erre felkészíteni, azaz a közoktatásban kell, hogy megfelelő hangsúlyt kapjon az informatikai alapkészségek elsajátítása. Nem az egyetemen kell elkezdeni a számítástechnikai ismereteket oktatni, hanem általános és középiskolában. Ehhez pedig szemléletváltásra is szükség van. Nem egy dobozba kell berakatni óra elején a mobiltelefont a gyerekekkel, hanem ki kell találni, hogyan lehet használni azokat az oktatásban.

Azt mondta, nem tömegével kell informatikusokat képezni, de azért rájuk is szükség van. Néhány éve komoly gondot jelentett, hogy sok ilyen végzettségű fiatal külföldön keresett munkát. Most mi a helyzet?

Igaz, hogy jóval tovább tart megtalálni a megfelelő embert, de még mindig nem lehetetlen. Az informatikushiány világszintű jelenség, nem csak Magyarországra korlátozódik. Nem lehetetlen azonban, hogy Magyarországon tartsuk a fiatalokat. Egyszerűen azt kell felismerni, hogy azok, akik most jönnek ki az egyetemről teljesen mást várnak el egy munkáltatótól, mint azok, akik már évtizedek óta a szakmában dolgoznak.

Miért, mit várnak el?

Egy frissen végzett fiatalnak sokszor a fizetésnél fontosabb, hogy eldönthesse, hogyan kényelmes számára dolgozni. Azaz mikor kezdjen, akkor ebédelhessen, amikor szeretne, ha úgy alakul, elmehessen napközben futni, vagy éppen leugorhasson a közösségi helyiségbe pingpongozni, zenélni. Persze a jövedelem továbbra is meghatározó, de ma már többet számít a soft tényezőkből egyaránt felépülő „munkavállalói élmény”. Azt is várják a munkáltatótól, hogy ne azt nézze, mennyi időt töltenek bent a munkahelyükön, hanem, hogy elvégezték-e a munkájukat. Ezért pedig akár havi néhány 10 ezer forintról is hajlandóak lemondani.

Az SAP-nak sikerül magához kötnie az alkalmazottakat? Hogy alakult az elmúlt időszakban a fluktuáció?

A fluktuáció hagyományosan alacsony. Amióta viszont több mint száz fővel növünk évente, ez kissé emelkedett, 6-8 százalék körül mozog, ami iparági összevetésben még mindig kiemelkedően jónak számít. Általában elmondható, hogy inkább a munkaerő bevonzásával szokott gondunk lenni. Az SAP-ról sokszor még az a kép él a fejekben, hogy egy szigorú német vállalat, ezért a fiatalok nem erre gondolnak első munkahelyként. Akik viszont mégis, azok kevés kivételtől eltekintve maradnak, sőt gyakran ajánlják ismerőseiknek is a vállalatot. Az újonnan felvett alkalmazottak harmada-negyede dolgozói ajánlással érkezik. Idén minden második-harmadik napon új belépőt üdvözöltünk a cégnél, így értük el az 1000 fő feletti létszámot.

Kanyarodjunk még egy kicsit vissza az SAP és az állam kapcsolatához. Említette, hogy az SAP-nek prioritás, hogy a magyar közigazgatás minél szélesebb körben használja termékeit. Milyen széles körben használja most?

Komoly hangsúlyt fektettünk az elmúlt időszakban arra, hogy megtaláljuk azokat a kereteket, amelyeken belül ezzel a szektorral együtt tudunk működni. Kötöttünk egy olyan keretszerződést, ami leegyszerűsít bizonyos közbeszerzési folyamatokat például már bevezetett rendszerek fejlesztése esetén. Mivel korábban az államigazgatási szektorban nem voltunk különösebben erősek, ezen a területen az átlagosnál gyorsabban tudtunk növekedni.

Szép lassan SAP-re vált a közigazgatás?

Minden évben van egy-két nagyobb új állami ügyfelünk. Ebben azonban az is szerepet játszik, hogy ismét elértünk egy olyan 5-6 éves ciklus végére, amikor a korábbi, jellemzően házon belüli fejlesztések felett eljárt az idő. A döntéshozók sokszor ilyenkor már inkább a biztosra mennek.

Mennyire mások az állami szervek, cégek igényei, mint egy piaci szereplőé?

Minden szervezetnek vannak a sajátosságai, de IT oldalról inkább azonosságok vannak. Korábban hallottam olyat, hogy azért maradt el a hatékonyságnövelés, mert akkor embereket ki kellett volna rúgni. Most már ilyen sincs. Mi a vállalatokat tulajdonosoktól függetlenül kezeljük, iparágspecifikus megoldásokkal dolgozunk.

Mely iparágak keresik leginkább az ilyen megoldásokat Magyarországon?

A legerősebb a közműszektor, amibe mi beleértjük az energetikai cégeket is. Emellett az elmúlt években a közlekedési vállalatok és a bankok is egyre többet fordítanak ilyen fejlesztésekre. Van egy olyan vállalati kör Magyarországon, amely szinte csak állami megrendelésekből él, így ezek az általános sztereotípia szerint a hatékonysági szempontokat sem nagyon vesznek figyelembe. Vállalatirányítási rendszert használnak ilyen cégek?

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat Ablonczy Balázs SAP szoftver Olvasson tovább a kategóriában