Egy nehezebb dolog van annál, mint amikor valakinek nincs meg a képzettsége egy megcélzott álláshoz: ha túlképzett. Akinek nincs meg a végzettsége és a tapasztalata, az eleve tudja, hogy nagy hátránnyal száll versenybe egy állásért, aki viszont túlképzett, annak el kellene hitetnie, hogy neki az alacsonyabb szint is megfelelő lesz.
Nekiminden trükköt be kell vetnie, mert az önéletrajza hamar a lomtárban végezheti, és ő nehezebben fogja megemészteni, hogy be sem hívják egy interjúra, mint az, aki eleve nem is számított rá.
Ha valaki két diplomával jelentkezik egy gyorskiszolgáló étterembe, vajon a személyzetis mit fog gondolni róla? Általában azt, hogy ez az ember nem odavaló, úgysem fogja megtalálni a számítását, hamar továbbáll, vagyis nem éri meg vele vesződni. A példa ugyan sarkított, de a helyzet korántsem idegen a mai magyar valóságtól, sokan pályáznak olyan helyre, ahova nyilvánvalóan túlképzettek.
Előfordulhat például, hogy az állásra jelentkező az adott céghez szeretne bejutni, esetleg az adott városba szeretne költözni, a családi körülményei miatt más időbeosztásra lenne szüksége, vagy éppen módosítani szeretne a karrierjén – ám erre nagyon sok helyen nincsenek felkészülve. Ha a szakmai önéletrajz nem kellően egyenes vonalú, az nagyon megnehezítheti az álláskereső dolgát. Többek között ezért is olyan ritka Magyarországon az igazi karrierváltás.
“Az emberek jelentős része rég beleunt a munkájába, gyakran az egész iparágba, ahol dolgozik, de nem tud váltani. Egyrészt az átképzés nagy erőfeszítésbe kerül, másrészt az új területen a régi tapasztalata nem releváns, sőt amiatt furcsán fognak rá nézni álláskereséskor” – mondja Kulcsár Júlia, toborzási szakértő.
A szakértő szerint a túlképzett jelentkezőkkel szemben egészen hétköznapi a cégvezetés legfőbb problémája: tartanak attól, hogy az új munkatárs hamar a fejükre nő, kiszorítja őket a székükből. Ezért aztán idő előtt megszabadulnak tőle: fel sem veszik.
A Harvard Business Review nemrég mutatta be, hogy Amerikában sem könnyű a túlképzettek dolga. De ott a helyzet leírásakor nem került elő, hogy a cégvezetők alapból kinyírnák a potenciális versenytársaikat, és ott még normális mederben maradva is lehet jó tanácsokat adni annak, aki így próbál állást találni.
A legfontosabb, hogy a jelentkezőnek meg kell győznie a felvételiztetőt, hogy az új munkakörben is lát a saját maga számára karriert, amit be szeretne futni, és ez jó lehet a cégnek is. A pályázónak mindenképpen el kell oszlatnia azt a sok esetben jogos félelmet, hogy unalmas lesz számára a munkakör, és tovább fog állni abban a pillanatban, amint teheti.
Ezt leginkább úgy lehet elérni, hogy a HR menedzser minden ilyen típusú félelmére fel kell készülni egy pár megértő mondattal és vonzó “ellenajánlattal”. Az interjún hangsúlyozni kell, hogy miért izgalmas a pályázó számára a váltás. Az sem árt, ha a túlképzett jelentkező fel tud mutatni olyan korábbi állásokat, amelyekben hosszabb időt töltött, és arra hivatkozik, hogy ott is hűségesnek bizonyult.
Magyarországon azonban egy sokkal egyszerűbb, de durvább megoldás lehet célravezető: ha túl sok diplomája van a jelentkezőnek, vagy a korábbi álláspályázatoknál túlcicomázta az önéletrajzát, akkor jobb, ha fog egy vastag radírt, és kihúz belőle pár sort.
“Nagy kérdés, hogy mennyire etikus például letagadni egy diplomát vagy egy továbbképzést, de ha olyan elemről van szó, amelyik nem releváns a megpályázott állásra nézve, akkor szerintem elfogadható, vállalható, és jogosan meg is indokolható a módosítás”
– mondja egy fejvadász.
A túlképzettekkel szembeni görcsösséget egyébként a munkaerőhiány a tapasztalatok szerint az utóbbi időben oldotta. Annyira nincs már ember, hogy minden jelentkezőnek örülnek, így könnyebb bejutni az interjúkra, és ott jó taktikával könnyebb meggyőzni a HR menedzsert arról, hogy a túlképzettséget ne tekintse akadálynak.
Két terület ezen belül is kiemelkedik: az informatika és a szolgáltató központok szektora. Mindkettő olyan hiánnyal küzd, hogy egy kvalifikált jelentkezővel szemben aligha emelnek kifogást, akkor sem, ha valamilyen szempontból túlképzett vagy éppen karrierváltásban gondolkodik.
Fotó: MTI/Németh György
Élet
Fontos