Legalább egy évtizede úgy beszélnek az emailről technológusi körökben, ahogy a 19. század közepén az Ottomán Birodalomról, Európa beteg emberéről. Mindenki tudni véli, hogy hamarosan vége lesz, és valamivel be kell tölteni a helyét. Még jobb, ha az adott szereplő maga teszi el láb alól a beteget, és lép a helyére.

A próbálkozások legalább egy évtizedre néznek vissza. De mielőtt végigfutunk rajtuk, érdemes egy dolgot tisztázni. Az email a régi, kezdeti internet terméke. Jóval a hálózat kereskedelmivé válása előtt született meg, magán viseli a tudósok és mérnökök keze nyomát. Föderális, azaz szövetségi rendszerben működik, bárki csatlakoztathat az internethez egy új levelezőszervert, amiről leveleket küld már létező szerverekre. A forgalmat egyrészt szabványok írják le, másrészt ott van irányelvnek egy korai legendás rendszermérnök, John Postel mondása:

Légy konzervatív abban, amit teszel és liberális abban, amit elfogadsz másoktól.

Magyarul egy kicsit rosszul formált üzenetet is fogadj el, ha nem nagy erőfeszítés. Kérdés persze, hogy a rosszul formáltság hiba-e vagy egy támadás egy eleme. A régi internetnek számos olyan megoldása van, amely pazarul kihasználható támadásokra, pedig eredetileg nem erre tervezték őket.

Ugyanilyen tervezési hiányosság volt az is, hogy túl könnyű levél feladót hamisítani, kéretlen üzeneteket küldeni vagy levelekkel elárasztani egy szervert. Ezeket a hibákat az emailezésre utólag rászögelt biztonsági megoldásokkal (DKIM, SPF, DMARC) próbálták megoldani. Ennek folyományaként ma már nem is olyan egyszerű egy szabványos email szervert rákötni a hálózatra, ha azt szeretnénk, hogy a leveleinket meg is kapják. Ugyanez az oka annak, hogy minden második ember címe arra végződik, hogy @gmail.com.

Ne küldözgessünk üzeneteket a vakvilágba

Az email utódjának a keresését a Google kezdte el a Wave nevű, alig pár évet megélt termékével. Ebben lényegében már megvolt minden, amit manapság gondolni szoktak az email utódjáról: többszálas kommunikáció, csoportok kezelése, egész vitaszálak megoszthatósága és valósidejű, chatszerű üzenetírás. A rendszer elvben alkalmas volt nagyobb céges tudásbázisok építésére is, de lehetett benne egy-egy projekt megbeszélendőit is kezelni. Gyakorlatban azonban elvérzett, mert nem lehetett összekapcsolni a levelezéssel, bonyolult volt használni és igazából nem is volt jobb, mint a megelőző megoldások.

Lehet amellett is érvelni, hogy a Google túl hamar dobta piacra a Wave-t, mert például a projekt menedzsment szoftverek nagyágyúja, az Atlassian által fejlesztett Hipchat sem tudott jelentősen többet. A Google szoftverével szemben azonban a Hipchat egészen sokáig talpon maradt, míg el nem szipkázta a felhasználóit a dinamikusabban fejlődő Slack. (2018-ra a Slack meg is vette a Hipchatet és beolvasztotta a saját szoftverébe.)

A Slack a változatosság kedvéért céges munkacsoportokat támogat – akár többet is – amelyeken belül csatornákon, csoportos és személyes csevegéseken keresztül lehet szervezni a munkát. Az új játékosok egy új trükköt hoztak be, megtalálták, hogyan lehet fizetőssé tenni a modellt. Azaz pénzt kérnek bizonyos felhasználószám felett, vagy ha az ügyfél arra vágyik, hogy a múltbéli üzenetek között is keresgélhessen.

Lehetne még sorolni, hogy milyen további pályázók vannak a digitális munkafelület versenyben. A Microsoftnak, sőt már a Zoomnak is vannak ötletei, hogy hogyan szerezhetne meg egy szeletet a nagy meetingmeghívó alakú tortából.

Én@gmail

Miközben pedig a munkahelyen a legtöbben a fentiek egyikét használják, minden másra ott a Google emailszolgáltatása, a Gmail. Ez azért nem tud eltűnni, mert a címünk az identitásunk részévé is vált. Természetesen senki nem érzi magát – legalább is nagyon reméljük – [email protected]^*Ellenőriztük, nem létező email cím. De a biztonság kedvéért ne írjanak neki., de számos szolgáltatás felé ilyen azonosítóként létezünk. Az email címünkre küldenek hírlevelet, elfelejtett jelszó emlékeztetőt, fizetési felszólítást vagy számlaértesítőt. Ezért nagyon nehéz elköltözni már egy pár éve használt címről is.

Ha viszont tömegek szorultak Gmailen, akkor nekik el lehet adni olyan szolgáltatásokat, amivel meg lehet szelídíteni a levélforgalmat – gondolta a piac. Ilyesmivel még a Google is kísérletezett, az Inbox nevű appja többnyire használhatóbb volt, mint a sima Gmail alkalmazás. Tavaly május óta azonban beolvasztották az Inboxot a megújult Gmailbe.

Majd egy startup megoldja, mi?

Választhatunk viszont különböző rémesen drága szolgáltatásokból. A levelező appok Maybachba oltott Rolls-Royce-a természetesen a Superhuman, amelyért eleve sorba kell állni, hogy aztán havi 30 dollárért igénybe vehessük. A bekerüléshez azonban először is méltónak kell bizonyulni, mert a cég egy hosszú kérdőívre adott válaszaink alapján eldönti, hogy úgy használjuk-e a levelezést, hogy kompatibilisek vagyunk a termékükkel. Majd pedig egy egyórás videós oktatáson is részt kell venni, amit a cég egyik specialistája tart. A specialistát nem hívják concierge-nek, de ez csupán apró figyelmetlenség. Az app trükkje az, hogy az egy óra alatt elsajátított billentyűparancsokkal és az ügyesen megvalósított üzenet csoportosítással tényleg gyorsabb a levelezés kezelése.

Reklámfotó sincs sok a Superhuman appról

Olcsóbb és testre szabhatóbb – ráadásul 100 százalékban concierge-mentes – versenytárs is  van, ilyen például a Darwin Mail, ami az Inbox szellemi örökösének tekinti magát. Ezt már havi 4,16 dollárért vagy évi 50 dollárért igénybe vehetjük, ami alig két hónapnyi Superhuman előfizetés ára. Fejlett üzenetszál kezelést nem ígér a szoftver, ugyanakkor egy hosszú funkciólistát teleírtak olyasmikkel, mint reklámmentesség, gyorsaság és kevesebb emaillel töltött idő. Ha csak a legutolsót tudja garantálni az alkalmazás, már van helye a piacon. Ugyanúgy, ahogy a csak iOS-re, MacOS-re és iPadOS-re elérhető AirMail is megél.

A megélés természetesen annak a függvénye, hogy az adott cég beleegyezik-e abba, hogy az Apple zsebre teszi a bevételeinek harminc százalékát. Ez ugyanis az App Store-ba kerülés feltétele. A fentebb említett Atlassianhoz hasonlóan projektmenedzsment szoftverekben utazó Basecamp Hey nevű email szolgáltatása esetében nem akart ebbe beleegyezni. A kitörő üzleti háborút egyelőre a Basecamp nyerte, az évi 99 dollárba kerülő email szolgáltatásához tartozó Hey app elérhető az appboltból.

Ez annyiból lóg ki az eddig említett versenyzők közül, hogy nem a Gmailt próbálja helyreütni, hanem egy teljesen új szolgáltatást nyújt. Szinte forradalmi ötlet, hogy az email jövője egy olyan másik email lehet, amit nem a Google üzemeltet. És ami egyedi szűrési megoldásokat alkalmaz többek között. Azaz új rétegnyi egyedi megoldást halmoz az amúgy szabványos emailes üzenetekre.

“Fél tizenkettő, bolond mind a kettő”

Az email appok körüli huzakodásra született egy jó válasz is. Ez a Bye. A Bye azt ígéri, hogy havi 69 centért minden bejövő levelet azonnal megtorol egy sértéssel. A vállalati szintű felhasználók esetében pedig a sértés címzettjei közé felvesz egy kongresszusi képviselőt is. Sajnos a szolgáltatás csak poén volt, már nem lehet regisztrálni rá, pedig igény az lenne. Elég csak belegondolni, mit szólna a parlamenti képviselőnk egy ALDI hírlevélhez csatolt ízes káromkodáshoz.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech email gmail internet Olvasson tovább a kategóriában