Nagyot tévedett Gene Roddenberry, a Star Trek atyja, amikor minden epizód elejére odatette a monológot, amely szerint “az űr a legvégső határ”. Műholdak már évek óta voltak az űrben, pár évvel az Űrszekerek után pedig Carl Sagan amerikai ismeretterjesztő mindenkinek az otthonába bevitte az űrt a Cosmos című 12 részes sorozatával. Azóta meg minden magára valamit adó milliárdosnak van űrcége, az űr olyan, mint a hétvégi telek, egy óra utazásra van, csak nem északnak vagy délnek, hanem felfelé.

A legvégső határ. (Fotó: SpaceX)

Ha egy kicsit bevállalósabb Roddenberry, akkor természetesen a szexről forgat sci-fit. Nem mintha a Star Trek nagyon visszafogott lett volna ilyen téren, Kirk kapitánynak minden bolygón jutott – jelzésszerűen! – egy nő. A szexből azonban sem akkor, sem azóta nem lett igazán fősodrú téma. Még ha “22 újabb póz” típusú cikkeket nem is nehéz az interneten találni.

A nagyobb ígéret: szex

A nyolcvanas évek legvégére felpörgött a technológiai fejlődés. Megjelent az elvárás, hogy mindenbe kerüljön számítógép, rezgőmotor, kábel és kapjon nagyon jövőbe illő dizájnt. A trend a kilencvenes évek végére jutott a csúcsra, a buborékos, átlátszó műanyagos és neonszínekben pompázó Y2K esztétikával. Illetve annak az ígéretével, hogy nem csak számítógép, hanem net is kerül mindenbe.

Azért lett a téma újra aktuális, mert a kaliforniai nonprofit Internet Archive összegyűjtötte az 1990-től megjelenő, és mára mókásan avíttasnak ható Future Sex magazin összes számait. Mielőtt belemegyünk a lap témáiba, helyezzük el időben az 1990-es évet. Még nem jelent meg az első igazán nagyszabású számítógépes grafikával erősen felturbózott film, a Jurassic Park (1995), még nem volt Pentium processzor (1993), és a legtöbb számítógépben nem volt még CD-olvasó sem.

A fentiekhez képest már a magazin első számai is “3D digitális orgazmust” és “virtuális valóság szexet” ígér, illetve “kiborg szexszolgákról” beszél. A hangvétel nem véletlen, a szerkesztők között a Mondo 2000 ellen-kulturális a hacker szcénával és a kiberpunk irodalommal foglalkozó magazin illetve a későbbi Wired magazin körüli arcokat^*Richard Kadrey, St. Jude Milhon, John Shirley, egy alkalommal William Gibson is. találunk.

“Mi értelme lefeküdni az androidokkal, ha a saját szexualitásunk annyira fejletlen, mint a bolgár űrprogram?”

– teszi fel a kérdést Lisa Palac főszerkesztő az első szám elején, megígérve az olvasóknak, hogy a számítástechnika a közbeszéd – egészen pontosan a világfalu közbeszédének! – témájává teszi a szexet is.

Virtuális valóság a floppyk korában

A második résszel, és ígérem nem fogjuk végigvenni az összes magazinszámot, megjelennek a hirdetések is. Ezek teszik igazán kordokumentummá a lapot. Mert megtudjuk, hogy valaki vett QuickTime videókat (felbontás 320*240 pixel körülbelül) CD-ROM-on 180 dollárért, ami mai árfolyamon 185 ezer forintnak felel meg. Illetve akinek erre nem volt pénze, az meglephette magát három, fotókat tartalmazó floppy lemezzel is 30 dollár plusz postaköltségért. A hirdetés rögtön megjegyzi azt is, hogy csak színes kijelzős Macintosh-sal működik a CD. Az interaktív pornót a telefon jelentette, Viagra helyett pedig Timothy Leary pszichedélia guru nevével fémjelzett okos drogokat kínált a lap. És jövőt, amiben majd egyszer androidok lesznek, a távvezérelt szexjátékok, az otthon biztonságában az interneten keresztül megélt kalandok.

(ELECTRONIC IMAGE) AFP PHOTO/Yoshikazu TSUNO (Photo by YOSHIKAZU TSUNO / AFP)

A magazinban az zseniális igazán, hogy ugyanúgy egy soha el nem ért jövőt mutat be, mint a kilencvenes évek science-fiction filmjei. A kütyük mellett azzal is, hogy vitát provokált. Az olvasói levelek vitatkoztak a szerzőkkel. John Shirley-nek egyenesen azt kellett tisztáznia, hogy novelláját szatírának szánta, nem pedig egy kizsákmányoló viszony dicsőítésének.

Valahogy minden cégesebb lett

Pont harminc év telt el a Future Sex megjelenése óta, érdemes megvizsgálni, mi jött be a vágyakból és jóslatokból. Már azon túl, hogy a pornó elérhetőbbé vált mindenki számára. Illetve ezzel párhuzamosan a pornó gyanús kis stúdiókban zajló üzletből multimilliárdos és amúgy multis környezetben gyártott termék lett.

Sokszor és sokan próbálták kinyomozni, hogy a Mindgeek nevű cég, amely a honlapja szerint webfejlesztésben és keresőoptimalizálásban utazik, mennyit és ér.

A céges honlap nem segít sokat. Még az sem derül ki róla, hogy a Mindgeek a tulajdonosa és üzemeltetője a legforgalmasabb *tube és *hub oldalaknak. A céget alapító és igazgató Feras Antoon üres óráiban csendesen elblogolgat a vagyoni különbségekről. Miközben hivatali órákban egy monopolhelyzetben lévő pornócéget igazgat. A technológiáról való kommunikáció segített amúgy felépíteni a céget. 2012-ben egy kilenc számjegyű Wall Street-i kölcsönből vették meg a legnagyobb stúdiókat.

(Fotó: Lora DiCarlo / Instagram)

Mindeközben tavaly még kidobtak a CES-ről egy olyan szexjátékot, ami annyit állított magáról, hogy nőknek tervezték. Pedig kezdetben még egy díjat is kapott. A 2019-es év részben arról szólt, hogy Lola DiCarlo Osé nevű vibrátora visszaszerzi-e a díját és beteheti-e a cég a lábát az idei CES-re. (Igen és igen.) Emellett pedig újraindította a vitát a szexről és arról, hogy a nőknek amúgy van-e hozzá köze. Jelentkezzen, aki nem érzi úgy, hogy kidobtunk harminc évet az ablakon.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech Olvasson tovább a kategóriában