Mostanában amikor valaki úgy szeretne tűnni, mint aki tartja a lépést a korral, az egyszerűen odaírja a szakterülete után, hogy -tech, és rögtön sokkal menőbb lesz, mint ha egyszerűen csinálta volna tovább a munkáját. Így jött létre a fintech, a lawtech, az insurtech és még rengeteg hasonló, viszonylag lazán definiált terület.

Odáig jutottunk ebben, hogy időközben megjelent, és mindennél nagyobbá vált egy újabb -tech, mégpedig a divattervezés, de ha ennél tankönyvszerűbben akarunk fogalmazni, a könnyűipar környékén, ahol azért jóval izgalmasabb fejlesztésekkel találkozni, mint a pénzügyi szektorban.

Mielőtt mélyebbre merülnénk, érdemes körüljárni, hogy mit takar a pontosan a fashiontech kifejezés, amelyre a Google ma már több mint 1,8 milliárd találatot ad, szemben például a lawtech-kel, amely még az egymilliót sem éri el. Pontos definíciót még nem sikerült összehozni, ezért nagyjából a fashiontech világát leginkább körülírni lehet: ide tartozik minden olyan startup vagy innováció, amelyek a divat világában tevékenykednek. Ez azonban csupán egy nagyon kezdetleges behatárolást jelent. A legnépszerűbbnek az a megközelítés tűnik, amely szerint akkor tekinthető egy vállalkozás valódi fashiontech cégnek, ha a következő három kritériumból legalább kettőt teljesít: komoly társadalmi hatást fejt ki, a korábban megszokott működési modelleket felrúgó, úgynevezett felforgató (disruptive) technológiákkal dolgozik, illetve üzleti működésében is innovatív módon tevékenykedik.

AI-gnes asszony a patakban

A fashiontech pontos behatárolása azért is nehéz, mert ide sorolandó egy olyan vállalkozás is, mint az elsősorban a B2B-ben működő FINDMINE, amely egy-egy termék köré komplett outfiteket rak össze a gyártók vagy divatmárkák kínálatából, de ugyanígy fashiontech például a Zeekit, amely az online vásárlók számára teszi lehetővé, hogy saját fotójuk segítségével virtuálisan felpróbálják a kinézett darabokat.

Ezzel pedig még bőven csak a felszínt karcolgatjuk, mivel a fashiontech világának egy igen jelentős része olyan gyártástechnikai vagy anyagtudományi fejlesztést jelent, amellyel az átlag vásárló nem igazán találkozik. Digitális varró-, szövőgépek, speciális tulajdonságokkal felvértezett textíliák, új generációs színezési és festési eljárások mind-mind ebbe a kategóriába tartoznak.

De szintén fashiontech az izraeli Invertex, amely 3D-szkennerek, gépi tanulás és mesterséges intelligencia segítségével képez hidat az e-kereskedelem és a fizikai vásárlás között, hogy a kinézett cipők tökéletesen illeszkedjenek a vásárlók lábára. Jól mutatja, hogy ma már a világ vezető cégei is felfigyeltek a fashiontech-ben rejlő lehetőségekre, hogy a vállalkozást tavaly áprilisban nem kisebb cég vásárolta fel, mint a Nike.

Ha pedig már a világmárkáknál járunk, muszáj megemlíteni a farmerrajongók kedvence, a Levi’s által kifejlesztett Commuter x Jacquard by Google nevet viselő farmerdzsekit is, amely a szövetébe dolgozott érzékelők segítségével lehetővé teszi, hogy a telefonunk navigációját vagy például a zenelejátszóját a kabát ujjának nyomkodásával, simításával vezéreljük.

A terület sokszínűségére az mutatja csak igazán, hogy a német Audi egy pár évvel ezelőtti kampányában  a fashiontech egyik jelenlegi nagyasszonyát, a holland Anouk Wipprecht-et kérte fel közreműködőnek, aki különleges, 3D-nyomtatóval készült kreációjába beleépítette többek között az autókban is használt parkolószenzorokat, LED-eket és ultrahangos távolságmérési technológiát. A ruhák így életre kelnek, ha valaki közelebb lép a viselőjükhöz, érdemes megnézni az ezt bemutató videót, elég látványos.

Ruhapénz: fashiontech gazdasági szemmel.

A trendi lehetőségeket kereső befektetők is megérezték a fashiontech-ben rejlő potenciált, a világ tőzsdéin ugyanis a technológia hátterű divatcégek árfolyamai nagy emelkedésnek indultak. A The RealReal elnevezésű viszonteladói platform például tavaly több mint 300 millió dollárt kaszált a részvényeladásokból, miután a céget bevezették a Nasdaq-ra. Hasonlóan szép eredményeket ért el az e-kereskedelemben hasító Revolve, amely mindössze három héttel a The RealReal megjelenése előtt 212 millió dollárt vont be részvénykibocsátásból. Ezeknek a cégeknek ráadásul akkor sikerült tőzsdei sikereket felmutatni, amikor a különféle indexek inkább lefelé tendálnak.

Az iparági elemzések szerint a befektetők az izgalmas technológiai megoldások mellett azért is vonzódnak a fashointech-ben rejlő lehetőségekhez, mert az ilyen téren mozgolódó cégek – különös tekintettel a ruhák-cipők-kiegészítők e-kereskedelmét modern algoritmusokkal és adatelemzési megoldásokkal csúcsra járató vállalkozásokra – hatékonyan érik el a fiatalabb vásárlói rétegeket.

Már megint lufit fújnak?

Míg egyes befektetők talicskaszám hordják a pénzt a fashiontech-startupokba, mások összeráncolt homlokkal tekintenek a valóságtól elszakadt árfolyamokra. Gary Wassner, a divatipari befektetésekre specializálódott New York-i Hilldun Corp vezérigazgatója például egyenesen a kétezres évek elejének dotkom-lufijához hasonlította a trendet a Vogue Business szerint. Wassner ugyanis úgy látja, a befektetők gyakorlatilag bármilyen részvényre lecsapnak, ha az adott cégnek bármi köze van digitális vagy online technológiához, függetlenül a hagyományos értékelési mutatókból következő helyzettől.

A fashiontech cégek között ugyanis sok olyat találni, amelyek a Szilícium-völgy első indulóihoz hasonlóan nagy gallérral elképesztő növekedési számokat vetítenek előre a jövőbe, hogy az ígért növekedést vaskos profitra váltani szándékozó befektetőket meggyőzzék. Más kérdés, hogy lesz-e ebből a valóságban is megtérülés.

„Sokan azért illesztik bele a tech szócskát a nevükbe, mert attól divatosabbnak tűnnek és jobb lehetőségekre számíthatnak”,

figyelmeztetett Wassner.

A fő kockázatot sokan abban látják, hogy sok fashiontech cég esetében jelen vannak a divatipari vállalkozásokra jellemző viszonylag magas költségek, a Szilícium-völgy hirtelen robbanni képes startupjainak előnyei nélkül. A már említett The RealReal nevű vállalat például hiába durrantott nagyon a tőzsdén, ha működési modelljüknek komoly kerékkötője az autentikáció, azaz eredetiségvédelem, legalábbis Alex Fitzgerald, az A.T. Kerney szakértője szerint. Az ilyen platformok elsősorban a hamisított termékektől – na meg az eredeti márkák pereitől – rettegve egyelőre emberi munkaerővel igyekeznek meggyőződni a termékek valódiságáról, de a jövőben itt is komoly szereplővé válhatnak a mesterséges intelligenciák és az öntanuló, képfelismerő algoritmusok.

Ez azonban még nem oldja meg az összes problémát: a feltörekvő, sikeresnek látszó cégeknek egyre komolyabb összegeket kell kommunikációra, marketingre fordítania, arról nem beszélve, hogy a logisztikai számlákon is egyre nagyobb összegek fognak szerepelni. Ráadásul, mivel a ruhák már csak olyanok, hogy technológia ide, gépi tanulással megerősített méretkiválasztási lehetőségek oda, a vásárlók bizony vissza-visszaküldenek egy-egy darabot, tehát ezzel is kalkulálni kell. A The RealReal esetében már látszik, hogy mekkora nagyságrendről van szó: a cégnél csak tavaly szűk 80 százalékkal emelkedtek a működésre és technológiai kiadásokra fordított költségek, 105 millió dollárra.

Emiatt a hasonló cégek a masszív befektetések ellenére nem igazán termeltek még profitot: maradva a The RealRealnél, a cég két éve 42 millió, míg tavaly 76 millió dollárnyi veszteséggel zárta a pénzügyi évet.

Persze azért akadnak olyanok is, amelyek reményt adhatnak a fashiontech izgalmas és látványos fejlesztéseiben reménykedő befektetőknek. A 2011-ben alakult, két éve pedig a tőzsdén is megjelenő, személyi stylist szolgáltatást kínáló Stitch Fix például folyamatosan pozitív mérlegeket produkál. Mark Mahaney, az RBC Capital Markets elemzője szerint pedig az ilyen cégeknek lesz köszönhető, ha a piac megszilárdul. A Stitch Fix előfizetéses szolgáltatásával betonozta be a stabil, kiszámítható bevételeket, nem véletlen, hogy a tőzsdei bevezetésekor 1,63 milliárd dollárra értékelt vállalkozást ma már ennek közel duplájára, hárommilliárd dollárra tartja a piac.

Innovációban tehát nincs hiány, azonban, ahogy annak idején a dotkom-lufi is megmutatta, a fashiontech-aspiránsok jól teszik, ha a cégek megalapítása előtt betonszilárd üzleti tervet is megálmodnak a digitális-3d-s-nanotechnológiával átszőtt termékeik mellé. Különösen, hogy mind a divat, mind a technológia világában rendkívül gyorsan váltják egymást a trendek, így elképzelhető, hogy egy tavaly még a befektetők álmának tűnő lehetőség az őszi-téli új kollekciók érkezésével együtt válik idejétmúlttá.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech Olvasson tovább a kategóriában