Donald Trump amerikai elnök ma hozza nyilvánosságra, hogy ki lesz az amerikai jegybank, a Fed következő elnöke. Ezt a valóságsó-szereplő múltjához híven kész műsorelőzetessel vezette fel Instagramon (Maradjanak velünk! A következő részből kiderül, ki lesz a Fed elnöke!):

Big announcement next week! Together, we will MAKE AMERICA GREAT AGAIN! #USA

A post shared by President Donald J. Trump (@realdonaldtrump) on Oct 27, 2017 at 1:42pm PDT

Az utóbbi napokban eluralkodott a jól értesült amerikaiak körében a várakozás, hogy Jerome Powell lesz a biztos befutó – annyira, hogy most már nagy meglepődés lenne, ha mégsem őt nevezné ki Trump.

Frissítés 20:55: Trump valóban kinevezte Jerome Powellt a Fed élére.

Powell párthovatartozása szerint republikánus, és 2012-ben Barack Obama nevezte ki a Fed egyik kormányzójának. A nagy bringás hírében álló Powell középutas jelölt, a Bloombergnek nyilatkozók szerint egy pragmatikus csapatjátékos, tanulékony alkat, aki minden várakozás szerint folytatja a demokratákhoz sorolt távozó elnök Janet Yellen puha – vagy ahogy jegybanki zsargonban mondják, galamb – politikáját.

Trump ugyan többször is elmondta idén, hogy elégedett Yellennel, mert jónak tartja, hogy rengeteg olcsó pénz hevíti az amerikai gazdaságot, de a várakozások szerint Powell lazább lesz a banki szabályozásban, amit az ingatlanbefektető, sorozatvállalkozó Trump örömmel látna.

A Politico szerint a Trump kormány pénzügyminisztere, Steven Mnuchin is Powellt támogatja a republikánus keménymagnak minden bizonnyal szimpatikusabb jelöltekkel, Kevin Warshsal és John Taylorral szemben, akik a gazdaságot sokkal magasabb kamatokkal hűtenék, illetve nyilatkozataik szerint alapvetően felforgatnák a Fed mostani működését.

Trump Powelltől leginkább azt remélheti, hogy a gazdasági és tőzsdei erősödés is folytatódna Fed-elnöksége alatt. Ez azért érdekes tőle, mert az egyébként sok másban felforgatás-párti Trump most pontosan úgy viselkedik, mint a legtöbb elődje: a Fedtől ő is inkább laza monetáris politikát vár, ami alacsony, vagy csak lassacskán emelkedő kamatokat jelent. Ez annyiban érthető, hogy hátszelet jelent a gazdaságnak és csökkenti a munkanélküliséget, ez a kettő pedig minden amerikai elnök álma. (A politika és a független jegybankok kényes viszonyáról, az elnökök örökös lazításpárti nyomulásáról a világválság miatt sokat kritizált  korábbi Fed elnök, Alan Greenspan írt nagyon izgalmasan A zűrzavar kora című könyvében.)

Szóval Powell kézenfekvő választás lehet Trumpnak, akinek a szakmai megítélése is összességében inkább pozitív. Ami nem kis dolog, tekintve, hogy Powell politológus és jogász, nem közgazdász – ami Paul Volcker ‘80-as évekbeli elnökösködése óta egyszer sem fordult elő. A monetáris politika annyira komplex, és annyira fontosak a hajszálnyi különbségek, hogy jobb lenne egy magas szinten képzett közgazdász – foglalat állást a philadelphiai Fed-elnök Charles Plosser.

A Powellt érő kritikák többsége azonban nem személyes alkalmasságát vagy vezetői képességeit kifogásolja, hanem a tapasztalatlanságát. A legnagyobb probléma idővel az lehet, hogy nincs Yellenhez fogható mélységű háttere a szofisztikált jegybankárkodásban, ami aggodalomra ad okot, hisz nem lehet tudni, hogy egy esetleges válsághelyzetre hogyan reagálna – mondta róla egy befolyásos gazdasági elemzőház igazgatója a Bloombergnek.

Ugyan az amerikai pénzügyminisztériumban dolgozott középszintű vezetőként két és fél évtizeddel ezelőtt, de sosem volt valódi vezető egy pénzügyi válság kellős közepén. Powell karrierje nagy részét nem a Fedben vagy valamelyik szövetségi kormányzati hivatalban töltötte, hanem a piaci szektorban. A Dillon Read befektetési banknál kezdte a karrierjét, aztán magántőkealap-kezelőként a Carlyle Grouphoz került. A Carlyle társalapítója, David Rubenstein szerint Powell különböző képességek ritka kombinációját képes felmutatni, mert üzleti, kormányzati és jogi tapasztalatai is vannak.

Egy washingtoni, kormányzattól független think-thank képviseletében kulcsszerepe volt a 2011-es amerikai szövetségi adósságplafon-válság kezelésében, egy évvel később pedig már Fed kormányzóként a központi banki tizenkét régiós kirendeltségének a felügyelete tartozott hozzá. A háromgyerekes, 64 éves jelölt 2016-os vagyonnyilatkozata szerint vagyona 55 millió dollár, egyszóval nem keresett rosszul a magánszektorban.

Powellt egyébként már 2012-es fed-kormányzói kinevezésekor is többen szkeptikusan fogadták. Akkor idővel azzal győzte meg a kritikusait, hogy nagyon beleásta magát a pénzpolitika mélységeibe. Kollégái közül sokan arról jegyezték meg, hogy az egyes megbeszélésekre rendszeresen hatalmas mennyiségű háttéranyaggal érkezett. Ugyan soha nem fogalmazott meg különvéleményt a fontosabb monetáris politikai döntéseknél – amit egyébként jellemzően a többi kormányzó sem tesz meg -, de ez nem jelenti azt, hogy nem voltak értékes felszólalásai az egyes vitáknál, mesélte róla a dallasi ex-fed elnök, Richard Fisher.

Egyáltalán nem mindegy, hogyan fogja végezni a munkáját Powell, ugyanis a Federal Reserve az egyik, ha nem a legfontosabb gazdasági vezetői pozíció világszinten. A dollár a világ legfontosabb devizája, bármi történik vele, annak mi is megérezzük a hatásait, legyen szó devizaárfolyamokról, olajárról, vagy a rend szerint a Fedhez igazodó többi jegybank politikájáról. Ha emelkedik a dollárkamat, idővel a feltörekvő térségek devizái meggyengülhetnek, a tőkekivonást pedig – főleg az eladósodottabb országok esetén – csak kamatemelésekkel lehet megfékezni.

Powell, ha ő lesz a befutó, Trumphoz hasonlóan az amerikai gazdaság érdekeit tartja majd szem előtt a világgazdasággal szemben. Az amerikai helyzet most elég érdekes, hiszen az infláció a jegybanki két százalékos cél alatt van, az eszközárak viszont az egekben, miközben Trump masszív adócsökkentésekkel szeretné növekedési pályán tartani az amerikai gazdaságot, ami egy olyan országban, ahol már most is történelmi mélységben van a munkanélküliség, nem lesz könnyű. Powellnek tehát nagyon meg kell fontolni, hogy milyen stratégiát követ majd, és nem biztos, hogy a laza monetáris politika lesz most a nyerő .

A gazdaság jegybanki élénkítése akkor indokolt, amikor rosszul teljesít vagy recesszióba csúszik egy gazdaság, megugrik a munkanélküliség és eltűnik az infláció. A jegybank normális esetben az utóbbi kettőt figyeli a döntéseinél, ha bajt lát, kamatot vág. A leszállított kamatok aztán a bankrendszeren keresztül fejtik ki hatásukat: hogyha egy bank a Fednél parkoltatott pénzére egyre kevesebb kamatot kap, nagyobb kockázatot vállalva nagyobb megtérülésű befektetést keres, és elkezdi hitelezni a vállalatokat és a lakosságot. Ez végül beindíthatja a gazdaságot, az inflációt, illetve csökkentheti a munkanélküliséget, ilyen esetben a Fed jól végezte dolgát.

Az amerikai gazdaság most éppen jó erőben van. Az viszont kockázat, hogy ha most ütne be a válság, nem lenne hova vágni a még mindig nagyon alacsonyan lévő kamatokat.

Ahogy már érintettük, a republikánus keménymag soraiból ezért is vártak sokan egy keményebb Fed vezetőt, aki a széljárást megfordítva Yellennél vagy Powellnél keményebb fékezésbe kezd. A 2008-as pénzügyi válság kezelését a Fed nullára tolt kamatsávval és őrületes méretű eszközvásárlási programsorozattal  kezelte, ami miatt most sokan gondolják, hogy hatalmas buborék alakultak ki például a részvénypiacon, és ennek lehetnek még nagyon kellemetlen következményei.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz Világ fed federal reserve jerome powell Olvasson tovább a kategóriában