Akár évtizedekig meghatározhatja a hazai életvégi döntésekről szóló közbeszédet, de az európai jogfejldődésben is mérföldkő lehet a Karsai vs. Magyarország ügyben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB) a közeljövőben várható ítélet. Az elmúlt 20 évben a hasonló ügyekben hozott EJEB-döntésekben a változás szele érezhető, lassan az élethez való jog elsőbbsége gyengült az emberi méltósághoz vagy autonómiához képest – amint arra Somos András ügyvéd a Jogi Fórumon felhívta a figyelmet. Ez persze azt is jelentheti, hogy az EJEB a mostani ítélettel épp hogy gátat vetne a tendenciának. A Karsai-ügy sajátosságait és kontextusát az EJEB már meghozott ítéleteinek fényében Stánicz Péterrel, Karsai Dániel egyik jogi képviselőjével beszéltük át. 

A várható ítélet ráadásul sokféle lehet: az ALS-szel diagnosztizált alkotmányjogász beadványa több alapvető emberi jogra vonatkozik, így érinti az embertelen bánásmód tilalmát, a magánélethez való jogot, és a lelkiismereti szabadságot vagy a diszkrimináció tilalmát, külön-külön. Az EJEB-ítélet az érintett alapjogok megsértését önmagukban vizsgálja, és egyenként megállapítja, hogy befogadható, értékelhető-e az adott kérelem, amennyiben igen, akkor pedig kimondja, hogy történt vagy nem történt jogsértés. 

Így az is elképzelhető, hogy például az embertelen bánásmódot nem találja relevánsnak a bíróság, egy másik jogsérelmet viszont megállapít, a harmadiknál viszont azt mondja ki, hogy nem történt jogsértés. Minden esetben más következik az ítéletből, de az biztos, hogy bármilyen jogsértés megállapítása a magyar államra nézve lényegében törvényhozási kötelezetsséget ró. Ugyanakkor egy “gyengébb” vagy elutasító ítélet is járhat fontos hosszú távú következményekkel a hazai és európai életvégi diskurzusra.

A Pretty-ügy

A Karsai-beadvány kapcsán a leggyakrabban hivatkozott ügy a 2002-es Pretty vs. Egyesült Királyság, vagyis Diane Pretty esete. A negyvenes éveiben járó ALS-beteg lutoni nő azért harcolt, hogy férje úgy segíthesse az ő öngyilkosságát – amire már képtelen lett volna fizikailag –, hogy mentesüljön a büntetőjogi felelősségre vonás alól. Prettyéknek azonban ezt egyik jogi fórum sem engedte meg, a kétgyerekes anya végül a kérelmét elutasító EJEB-ítélet után nem sokkal halt meg kórházi körülmények között. Férje mellette volt. 

Az EJEB-ítélet kimondta: azért nem sérült Diane Pretty élethez való joga az elutasítással, mert az élethez való jogból nem vezethető le jelentős torzítás nélkül a halálhoz való jog. Vagyis ezen az alapon nem írható elő államoknak, hogy valamilyen szabályozással mindenképpen biztosítsanak ilyen kivételeket. 

A Karsai-ügyben a magyar állam szerint ugyanez az alapkérdés, tehát ezt már eldöntötte az EJEB, nincs is min gondolkozni. Ugyanakkor alapvető különbség, hogy a Karsai-beadvány fel sem veti az élethez való jog sérülését, ugyanis az emberi méltóság, egyéni autonómia, magánélet biztosításán keresztül érvel. Karsaiék szerint maguk a későbbi EJEB-döntések is megerősítik ezt.

“Az emberi jogi egyezmény egy élő instrumentum, tehát a társadalmi folyamatokat és jogfejlődést figyelembe véve a világgal együtt változik, ami megengedi a bíróságnak, hogy felülírja korábbi gyakorlatát”, mondta Stánicz Péter a G7-nek. Ebben a kérdésben az elmúlt 20 évben jelentős változások mentek végbe az európai társadalmakban, és lényegében ezt le is képezik az EJEB-ítéletek.

Leegyszerűsítve: a bíróság a Pretty-ítélettel leszögezte, hogy az élethez való jogból nem következik halálhoz való jog, és ezzel a kérdést átterelte az önrendelkezés és magánélethez való jog alá. Az egyéni autonómiából viszont már levezethető, hogy az egyén eldönthesse, mi történik az életével, és az élete végével, vagyis a halálával, ezek fölött kontrollt gyakorolhasson.

A Mortier-ügy

A másik sokat idézett ügy a 2022-es Mortier vs. Belgium, amiben egy 40 éve depressziós nő – félretéve most azt a kérdést, hogy létezik-e gyógyíthatatlan depresszió – a belga szabályozásokon megfelelően végighaladva, saját megalapozott döntése után eutanáziában részesült. A keresetet a fia adta be azért, mert őt csak az eutanázia elvégzése után informálták, így szerinte sérült anyja élethez való, valamint magánélethez való joga – miközben maga az anya, nem kívánta korábban bevonni a folyamatba.

Az EJEB ítélete szerint egyik alapjog sem sérült az eljárás során, még úgy sem, hogy a bíróság rávilágított a belga eutanáziaeljárás egy-egy hibájára. Az EJEB ezzel megerősítette: az államoknak jogában áll eutanázia-szabályozások és asszisztált halált biztosító intézmények megalkotására, és ez nem vezet alapjogi problémákhoz, nem sérti az élethez való jogot. Így a belga eutanáziaszabályozás is megfelel az emberi jogi egyezménynek.

Ugyanakkor egyes jogi vélemények szerint a bíróság felléphetett volna keményebben a belga jogi garanciákkal kapcsolatban ahelyett, hogy mindebben viszonylag nagy teret hagy az államnak. Ezt hívjuk az államok szabad mérlegelésének vagy jogi mozgásterének, amit olyan esetekben biztosít az EJEB, amikor az adott kérdésben az európai országok szabályozásai távol vannak egymástól – ilyen például az életvégi döntés kérdése is. Bár számos ország lépett ebbe az irányba az elmúlt években, a tagállamok között így sem kerültek többségbe az eutanáziát, asszisztált öngyilkosságot biztosító országok.

A kérdés most az: e folyamat során mennyire szűkíti az EJEB az államok mozgásterét, vagy valamelyik irányba kijelöl-e határpontot. Ha a belga szabályozáshoz hasonlóan megengedő volna a másik irányú magyar szabályozással, azzal folytatná a tág mozgástér biztosítását.

A Lambert-ügy

Ebben a törénetben is az egyéni autonómián keresztül a magánélethez és a családi kapcsolatokhoz jutunk el: Vincent Lambert egy közúti baleset után került hirtelen vegetatív kómás állapotba 2008-ban. Egy éve volt házas, és özvegye, Rachel és Lambert anyja ezek után 11 évig pereskedett: előbbi szerint férje ilyen helyzetben a halált választaná, és ezt szóban ki is fejezte neki korábban. Utóbbi, az erősen katolikus anya viszont életben szerette volna tartani. Végül a bírósági és korábbi orvosi döntéseknek megfelelően az orvosok megállapították, hogy nem várható javulás a kezeléstől – tehát orvosilag haszontalannak minősül –, és abbahagyták Lambert mesterséges táplálását 2014-ben.

Az EJEB-re Lambert szülei adták be a keresetet, miszerint ezzel az állam elmulasztotta az élethez való jog biztosítását. A döntés itt sem állapított meg alapjogsérelmet, az indoklás szerint a francia szabályozás és a konkrét eljárás biztosította egy renkdívül bonyolult kérdésben a megfelelő érdekképviselet, és így belefér az államok mozgásterébe. 

Vagyis önmagában egy olyan szabályozás sem lesz jogellenes, amiben az orvos akár a család ellenében dönt egy kezelés leállításáról azon az alapon, hogy attól nem várható semmiféle állapotjavulás. Külföldön erre is több protokoll van, Magyarországon viszont lényegében nincs, világított rá Stánicz Péter. 

A Karsai-ügy

Karsai ügye ebbe a kontextusba érkezett meg az EJEB-en. De számos sajátossága miatt semmilyen korábbi ügyhöz nem hasonlítható: 

• ellentétben a Pretty-üggyel és az angol szabályozással, Magyarországon az állam 98 óta az egészségügyi törvényben biztosít valamilyen formában életvégi döntést, az orvosi kezelés visszautasításának lehetőségét az önellátásra képtelen és/vagy gyógyíthatatlan – a betegség mindenképpen halálhoz vezet – betegek számára.
• Karsaiék érvelése szerint a beteg joga azért sérül, mert ezzel az állam által biztosított lehetőséggel valójában nem tud élni a betegségénél fogva. Ez a diszkriminációs szál más esetben nem merült így fel. 
• Szintén soha nem volt az EJEB előtt olyan ügy, amiben a kiterjesztett büntethetőség ilyen fontos szerepet játszott volna: vagyis az, hogy a magyar büntetőtörvénykönyv szerint az öngyilkosságban való segédkezés akkor is büntetendő, ha más olyan országban történik az ottani jog szerint legálisan. 

Nem véletlen, hogy a tárgyalás során a bírók kérdései erre a két területre fókuszáltak, és az sem, hogy Karsaiék népszavazási kezdeményezése a gyógyíthatatlan halálos beteg öngyilkosságában való segédkezés dekriminalizálását vetette volna fel, ha átengedte volna a Nemzeti Választási Bizottság.  

Ahogy azt Stánicz Péter elmondta: az olasz állam és a Társaság a Szabadságjogokért beavatkazóként még írásban kifejtik álláspontjuk az ügyben. Ítélet ezek után, a sürgősségi eljárás végén, előreláthatóan tavasszal várható.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMilyen a jó halál és ki döntheti el?A Karsai vs. Magyarország per évtizedekre meghatározhatja az eutanáziáról szóló magyar párbeszédet. Megnéztük a strasbourgi tárgyalást és átvettük a létező európai szabályozásokat.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet bíróság emberi jogok Emberi Jogok Európai Bírósága eutanázia Olvasson tovább a kategóriában