A Fidesz számára az egyik legfontosabb cél a 2010-es kormányra kerülésekor a hazai vállalkozások piachoz juttatása volt. A Nemzeti Együttműködés Programjában külön fejezetet szenteltek ennek, Növekvő hazai piacot! címmel.
Így fogalmaztak:
A kisvállalkozásoknak a belföldi és a globális piacon új résekre van szükségük a növekedéshez, a résekben való nagyra növéshez. Táguló belföldi piac nélkül a globális ugrás is nehezebb, ezért itthon kell kezdeni a piacbővítést.
Valóban jelentős probléma, hogy a hazai tulajdonú vállalatok a hozzáadott értéknek csak a felét termelik meg. Ez nemzetközi szinten is nagyon alacsony, csak az amerikai technológiai cégek európai központjának és adóoptimalizációs tevékenységének helyszínt biztosító Írországban kisebb a helyi cégek szerepe a nemzeti gazdaságon belül Európában, mint Magyarországon.
Ez egyebek mellett azért lehet gond, mert a külföldi vállalatok a nálunk megtermelt profitot előbb-utóbb általában kiviszik az országból, így a felhasználása nem a magyarországi gazdaságot élénkíti, az itteni jólétet növeli. Persze egy magyar vállalattulajdonos is kiviheti a nyereségét egy svájci széfbe, vagy eljachtozhatja külföldön, de összességében azért valószínűleg jobb esély van rá, hogy a pénz itthon hasznosul.
Az Eurostat adatai alapján 2009-ben 49 százalék volt a külföldi cégek részesedése a hozzáadott értékből a pénzügyi vállalatok nélkül, 2011-ben már 52 százalék. Az adatok csak 2018-ig érhetők el, ekkorra enyhe javulás következett be, de a 47 százalék nem jelentett érdemi előrelépést a kiinduló helyzethez képest, és még mindig a második legmagasabb érték Európában, Szlovákiával holtversenyben. (Az országok többségét a visegrádiak könnyebb áttekinthetősége miatt jelöltük szürkével, de a nevükre kattintva tetszőleges számban eltüntethetők az országok, így másokat is meg lehet találni.)
A KSH adatai is azt mutatják, hogy nem sikerült a nemzeti fordulat, nem kerültek jobb helyzetbe Magyarországon a hazai cégek. A külföldi tulajdonú vállalatok adatai 2008-tól érhetők el, ebből az látszik, hogy a Fidesz 2010-es kormányra kerülését követően nőtt a külföldi cégek részesedése a hazai gazdaságban az árbevétel és a hozzáadott érték tekintetében is, majd 2014 után enyhén csökkent a szerepük. A dolgozóknál viszont még sosem domináltak annyira, mint 2019-ben, amikor már
majdnem minden harmadik magyar vállalati munkás egy multi alkalmazottja volt.
A változások azonban nem túl nagy hatásúak, nem történt érdemi átrendeződés az elmúlt évtizedben. A grafikonról az is leolvasható, hogy a hatékonyságbeli különbség viszont csökkent a hazaiak és a külföldiek között: 2008-ban még 2,4-szer több hozzáadott értéket termeltek a külföldiek egy munkavállalóra vetítve, 2019-ben kétszeresre csökkent ez a különbség. Igaz, ez még mindig óriási eltérés.
Alacsony szabadságfokú magyarországi multik
Nemcsak abban különleges Magyarország helyzete, hogy nagyon magas a transznacionális vállalatok szerepe a gazdaságon belül, hanem hogy ezek milyen kevéssé önállóak. A globális transznacionális nagyvállalatok több okból is megjelenhetnek egy-egy országban. A szegény – például afrikai – országokban gyakran nyersanyagok kitermelésére koncentrálódik a tevékenységük. Írországban és Luxemburgban leginkább az adóoptimalizáció a csábító erő. Nagy népességű és tehetős országokban a piac a leginkább vonzó. Az olyan félperifériás országokban, mint hazánk is, a viszonylag jól képzett és olcsó munkaerő a fő motiváció.
Az OECD a világ legnagyobb vállalatainak pénzügyi adatait 2016-tól kezdte el gyűjteni, 2017-re pedig már a világ legtöbb országára elérhetők ezek. A globálisan éves szinten legalább 750 millió euró, tehát jelenlegi árfolyamon 270 milliárd forint árbevételt elérő cégek szerepelnek az adatbázisában. A transznacionális vállalatok fő gazdasági mutatószámait csak működési országonként összesítve publikálják. Sajnálatos módon a világ legnagyobb gazdasága, az Egyesült Államok nem közölt adatokat – ami abból a szempontból érhető, hogy az amerikai cégek jó eséllyel alaposan érintettek az adóelkerülésben, ami az adatbázis alapján egy csapásra látványossá válna.
Ebből a magyar gazdaság működésével kapcsolatban az egyik legérdekesebb mutató, hogy a vállalatok árbevételének mekkora része származik a piacról és mekkora a cégcsoporton belülről. Leegyszerűsítve ugyanis az előbbi mutatja, hogy az adott vállalat mennyire épült be az ország gazdaságába. Ha a forgalom nagy része cégcsoporton belül zajlik, az vagy arra utal, hogy az itteni vállalat szigetszerűen működik, vagy arra, hogy csak egy csoporton belüli elszámolóközpont.
Magyarország igen rosszul áll ebben: csak a nyersanyag-kitermeléssel jellemezhető, valamint a főként adóelkerülésre használt országokban olyan alacsony a transznacionális vállalatok piaci bevétele, mint nálunk. A 207 vizsgált ország és terület közül Magyarországon a 22. legalacsonyabb a multik piaci árbevétel aránya.
A magyarországi külföldi cégek árbevételének 48 százaléka a cégcsoporton belüli származik.
A magyarnál rosszabb értéket a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Kajmán-szigetek és számos adóparadicsom tudott elérni, jelentősebb méretű – nem adóelkerülésre építő – gazdaság hasonlóan rossz mutatóval csak Tunézia (38 százalék), Bolívia (39 százalék) és Laosz (41 százalék) szerepel a listán, illetve Szlovákia szintén 52 százalékkal. A V4-ek közül Csehország (63 százalék) és Lengyelország (73 százalék) is sokkal jobban szerepel.
Az OECD adatbázisának segítségével azt is meg lehetett vizsgálni, hogy a transznacionális cégek árbevétele hogyan viszonyul az egyes országok gazdasági teljesítményéhez. Magyarországon a világon a 48. legmagasabb a globális nagyvállalatok árbevételének aránya a GDP-hez mérve a legfrissebb, 2017-es adatok alapján.
Ezen összevetésben már számos nyugat-európai fejlett ország is megelőzi hazánkat. Ez nem is meglepő, hiszen a világ nagyvállalatainak meghatározó része az Egyesült Államokban és a nyugat-európai országokban, illetve Japánban működik. Ezek saját hazájukban nagyon jelentős árbevételt érnek el. Ha csak a külföldi globális nagyvállalatokat vesszük figyelembe, akkor
Magyarországon a 22. legmagasabb a globális multik gazdaságon belül játszott szerepe, érdemben csak adóparadicsomok előznek meg minket.
A 2017-es GDP-hez mérten a külföldi legnagyobb multik árbevétele hazánkban 64,3 százalékot tett ki.*Ennek egyebek mellett az a magyarázata, hogy a GDP-be nem számít bele a teljes árbevétel, hanem csak az a rész, amely egy termék vagy szolgáltatás árába kifejezetten Magyarországon épült bele. Ennél magasabb az olyan adóelkerülést támogató és adóparadicsom országokban volt, mint például a Kajmán-szigetek (4548 százalék), Bermuda (1728 százalék), Szingapúr (380 százalék), Svájc (163 százalék), Málta (89 százalék). A magyarnál magasabb értéket regisztráltak még Belgiumban (87 százalék), Hollandiában (85 százalék) és az Egyesült Királyságban (74 százalék) is, de ezek egy részében szintén szerepe lehet a globális adóelkerülésnek.
Az alábbi grafikon azt mutatja meg, hogyan függ össze az egyes országok gazdasági fejlettsége az egy főre jutó GDP-ben kifejezve és a világ legnagyobb külföldi vállalatainak árbevétele az adott ország gazdaságán belül. Az igazán tehetős, főként nyugat-európai országokban jóval kisebb a külföldi óriásvállalatok gazdaságon belül játszott szerepe, mint hazánkban vagy a többi visegrádi országban.
A grafikonról az olvasható le, hogy térségünk országai a nemzetközi értékláncokba leginkább integrálódott gazdaságok között vannak, de azon az áron, hogy ezt az integrációt a globális óriásvállalatok kiemelkedően magas szerepe biztosítja. Pedig az elemzésben csak a globálisan legalább 750 millió euró éves árbevételű vállalatok szerepelnek, miközben térségünk országaiban az ennél kisebb külföldi vállalkozások szerepe is jelentős.
Mindez rávilágít, hogy milyen magas a hazai gazdaság kitettsége a világ legnagyobb cégeinek. Extrém alacsonynak tekinthető a hazai tulajdonú gazdaság szerepe, és ebben érdemi javulást nem tudott elérni a szóban a nemzeti érdekek mellett kiálló, a gyakorlatban a nemzetközi nagyvállalatokat (is) támogató Fidesz-kormányzat a 2010 utáni első két ciklusában.
A magyarországi globális multik a tulajdonos országa szerint eltérő eredményeit is érdemes megvizsgálni. Nem meglepő, hogy a német vállalatok szerepe kiemelkedő, és ennek kapcsán érdemes megemlíteni a Fidesz és a német gazdasági-politikai elit elmélyült és szoros kapcsolatát. A kormánypárt és a német gazdasági elit bensőséges viszonyáról a Direkt 36 írt részletes cikket, de mi is több cikkben foglalkoztunk azzal, hogy milyen jelentős összegekkel támogatja a külföldi, különösen a német cégeket a kormány.
Mára a német cégek elképesztően erős pozíciót értek el a hazai gazdaságban, ahogy azt a KSH adatbázis is mutatta. Az OECD adatbázisa is visszaigazolja ezt, a legnagyobb világcégek közel fele német az árbevétel alapján itthon. Pedig a német tulajdonú itteni cégek a többi multihoz képest is alárendelt szerepben vannak: míg a német anyavállalatok esetében a cégcsoporton belül keletkezik a bevétel 53 százaléka, az amerikai cégeknél ez 38 százalék, a franciáknál 36 százalék. A németek a híresen centralista japán cégeknél is magasabb arányt mutatnak.
A német cégek a többi ország multijához képest nagyon sokat keresnek nálunk, az egy alkalmazottra jutó árbevétel 30 százalékkal magasabb esetükben.
Nemcsak nálunk, de Csehországban és Szlovákiában is kiemelkedő a német cégek szerepe. A német globális nagyvállalatok gazdaságon belüli szerepe Németországban a GDP-hez mérten 68,1 százalék, míg Csehországban 34,5, Szlovákiában 31, Magyarországon 30,5 százalék. Ezen három közép-európai országnál csak az adóelkerülésben fontos szerepet játszó Máltán (64,4 százalék) és a Marshall-szigeteken (44,4 százalék) töltenek be a német cégek fontosabb szerepet.
A függőség nem kölcsönös: a magyarországi árbevétel eltörpül a német cégek külföldi árbevételén belül. Ennek nagy része az Egyesült Államokból (21 százalék), az Egyesült Királyságból (9 százalék) és Kínából (7 százalék) származik. A magyar 1,7 százalék önmagában nem jelentős, viszont együtt a V4-ek adják a német cégek árbevételének 8,3 százalékát. Ez nemcsak Franciaországnál magasabb (5 százalék), de még Kínánál is.
Összességében tehát az látszik, hogy – bár 2010 után sokszor hallhattuk a gazdasági szabadságharc kifejezést kormányzati politikusoktól, és a NER-es nagyvállalkozók kedvezményezésénél is rendre előkerül a nemzeti tőke fontosságának hangsúlyozása – a számokkal már lefedett 2010 utáni időszakban nem nőtt a magyar tulajdonú vállalatok szerepe a hazai gazdaságban.
Közélet
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
Alig érezné meg a gazdaság, ha december 24. piros betűs ünnep lenne
Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.
Fontos
Szentkirályi Balázs-díjat alapít a G7
A G7 szerkesztősége, volt munkatársai díjat alapítanak a tavaly elhunyt Szentkirályi Balázs emlékére, aki a G7 2017-es alapítástól súlyos betegségéig a gazdasági portál vezérigazgatója, szerkesztője volt.
Még nagyobb amerikai függésben várja Trumpot Európa, mint nyolc éve
Trump visszatérésére a gazdasági, védelmi és pénzügyi integráció mélyítése lenne a logikus válasz, de ezt belső ellentétek akadályozzák.
Nem álltak le az orosz gázszállítások, de ha leállnának sem lenne gond
Nem okozna ellátásbiztonsági problémát, ha leállnának az orosz gázszállítások Ukrajnán keresztül, és az árakat is csak átmenetileg emelné meg.
