Rengeteg cikk foglalkozott a sajtóban azzal, hogy (viszonylag) milyen jól lehet keresni futárként az étel házhozszállító cégeknél, így talán nem is annyira meglepő, hogy az utóbbi időben viharos gyorsasággal sikerült több ezer főt toborozniuk. Megkeresésünkre a Netpincérnél elmondták, hogy már 4200-nál is több futáruk van, és a Woltnál is 4 ezer felett járnak.
Ez pedig azt jelenti, hogy a Netpincér és a Wolt külön-külön is az ország 25. legnagyobb foglalkoztatója lehetne. De nem azok, hiszen a kollégáik nem munkavállalók, hanem tipikusan egyéni vállalkozók.
Ilyen sok egyéni vállalkozó már az országos statisztikákban is meglátszik. A KSH adatai szerint 562 ezer egyéni vállalkozó van Magyarországon – vagyis már minden 68. egy ételfutár lehet. Csak szállítással 27 251-en foglalkoztak a februári adatok szerint, míg 2020 februárjában, a koronavírus járvány kitörése előtt még csak 23 248 volt ez a szám. A létszám tehát 17,2 százalékkal növekedett egy év alatt, és ebben feltehetően jelentős szerepe van az ételfutároknak. A szállításon kívüli összes területen működő egyéni vállalkozások száma csak 4 százalékkal nőtt.
A Netpincérnél 2020-ban 2,5 ezer új futár állt munkába a cég közlése szerint, a Wolt pedig korábban ezer új kollégáról nyilatkozott.
Rengeteg beszámolót lehetett arról is olvasni, hogy a kerékpáros, motoros vagy autós futárok igen jól kereshetnek. Kérdésünkre a Netpincérnél elmondták, hogy nem egy kollégájuk 800 ezer forintnál is többet keresett egy-egy hónapban. Az átlagos órabér bruttó 2 200 forint körül alakult, ami akár közel 300 ezres nettót is jelenthetett, erre jön még a borravaló.
A már közel 8 ezer futár azonban javarészt részmunkaidőben dolgozik, létszámuk ezért nem vethető egybe a statisztikai munkavállalói létszámmal, hiszen az utóbbi havi 40 órás foglalkoztatotti jogviszonyt jelent.
A 2020-as év pénzügyi beszámolói alapján az számolható, hogy átlagosan 20 órás heti munkaidőt, illetve a fórumokon és újságcikkekben is ismertetett 2 ezer forintos órabért feltételezve 2 ezer futárja lehetett a Netpincérnek, és ezer a Woltnak*A cégek beszámolójából kiolvasható a futároknak utalt összeg.. Teljes munkaidős létszámra átszámolva 2020-ban 1500 lehetett volna a statisztikai létszám a két cégnél, 30 órás heti átlagos munkaidőt véve pedig 2 ezer.
Ez jelentős szám, hiszen összesen csak 150 olyan cég van Magyarországon, amely 1500 főnél nagyobb éves statisztikai létszámmal rendelkezik, 2 ezernél több pedig száznál is kevesebb van.
A futárok egyéni vállalkozói státusza*A Netpincérnél Bt. tagja is lehet a futár. nemcsak azt jelenti, hogy az ételkiszállítást szervező két cég nem szerepel a legnagyobb munkáltatók toplistáján, hanem azt is, hogy a futárok helyzete egészen más, mintha be lennének jelentve munkavállalóként.
A pénzügy beszámolóik szerint a két vezető cég összesen 6,2 milliárd forintot utalhatott át a futároknak 2020-ban, de ennek nem az egésze a futárok nettó fizetése, hiszen nekik saját maguk után kell adókat fizetni, és egyéb költségeik is vannak. A kata átalányadó havi összege főállású vállalkozóknak 50 ezer forint, de minden más költséggel együtt ez legalább 60 ezer forint jelent (a részletek a csillag gomb mögött*évi költségek, ezer forintban:
kata 600
hipa 50
könyvelő 50
számlázás 20
kamarai tagdíj 5
).
Az évi 725 ezer forintos költség nem is annyira kicsi, hiszen átlagosan heti 30 órás foglalkoztatás mellett ez azt jelenti, hogy évente 3,1 milliós bevételből kell kitermelni, ami a bevétel negyede. Ezek alapján pedig havi 200 ezres nettót lehetett átlagosan keresni.
Ha mindezt legálisan bejelentett munkavállalói formában szerették volna az ételrendelő cégek kifizetni, akkor sokkal mélyebben a zsebükbe kellett volna nyúlniuk: számításaink és a fenti feltételezések szerint
2020-ban 2,5 milliárd forinttal kevesebb bevétele volt a magyar államnak azon, hogy a Netpincér és a Wolt nem bejelentve, hanem egyéni vállalkozóként foglalkoztatta a futárokat.
A fenti számítás persze csak közelítés, mert ha például a katás egyéni vállalkozók jelentős része diák, akkor ők csak havi 25 ezer forintot fizettek adóként az államkasszába. A számításoknál az szja adókedvezményeket is figyelmen kívül hagytuk, illetve a kata esetében a helyi önkormányzatoknak fizetendő iparűzési adót is az állami bevételeként vettük figyelembe.
Idén a 8 ezernél is több futár után az államkassza bevétele mínusz 10 milliárd forintban van ahhoz képest, mintha ők bejelentett munkavállalók lennének.
Az ételfutár cégek költségmegtakarítása és a kieső állami bevételek azonban nem esnek egybe: a kétezer főnyire becsült futár jelentős piacot jelent a könyvelőknek (becslésünk szerint évi közel 100 millió forintot), az online számlázó cégeknek (körülbelül 40 millió forintot), de az iparkamarák is keresnek rajta évi 10 milliót.
Fontos szempont, hogy 2020-tól egyetlen üzleti partnertől évi 3 millió forint feletti értékben csak úgy tud az egyéni vállalkozó számlát kibocsájtani, hogy az ezen felüli rész után 40 százalékos adót fizet. Sok futár érheti el ezt a határt az év második felében.
A Netpincér és a Wolt is a 3 millió forintos határ átlépése után megtéríti a plusz adót, azaz nem hárítja a futárokra – tájékoztattak minket. Feltehetően csak a futárok kisebb részét érintheti ez, hiszen a többség részmunkaidőben még a 3 milliós határ alatt maradhat. Látszik azonban, hogy még azt átlépve is olcsóbb ez a kifizetési forma, mint a foglalkoztatás.
A Wolt (neccesebbnek tűnő) megoldása a problémára az, hogy a futárok egy ideje nem nekik, hanem közvetlenül az ételrendelőknek számláznak. Nagyon valószínűtlen, hogy egyetlen megrendelő esetében bármelyik futár átlépné a határt. Neccesnek pedig azért neveztük ezt, mert kérdés, hogy mennyire életszerű ez a gazdasági helyzet. A Woltnál cikkünk megjelenése után azt az információt adták, hogy „egy platformot üzemeltet, amely összekapcsolja a piaci szereplőket, és az IT szolgáltatást, a szolgáltatás minőségét biztosítja minden fél számára”.
Kérdés, hogy ki nyújtja a szolgáltatást az étteremnek, ha a kiszállítási díjakat április 1-től már a Wolt határozza meg a futárok nevében, megbízotti számlakibocsátásként, automatikusan. Tehát itt nem a vállalkozó dönt arról, hogy kinek, miről és milyen értékben állít ki számlát.
Lehetetlen eldönteni, hogy a munkabérhez kapcsolódó (Magyarországon még régiós szinten is magas) költségek mellett milyen formában lenne működőképes az egész étel házhozszállítási üzlet.
A fent bemutatott jelenség egyébként messze nem magyar specialitás, a futárok vállalkozói vagy munkavállalói státusza a fejlett világban mindenhol heves vita tárgya.
Az ilyen platformalapú rendszerekkel (ahol egy jellemzően technológiai cég összehozza a keresletet és a kínálatot, de az adásvételben nem vesz részt, csak jutalékból él) kapcsolatban, legyen az a taxizásban utazó Uber, vagy bármi más, jogi szempontból a fő kérdés mindig az, hogy valóban vállalkozók dolgoznak, vagy egyszerűen az adóelőny a motiváció, és a munkavállalói jogok csorbulnak-e. Másrészt pedig az, hogy a technológiai innováció a hatékonyságot növeli, vagy egyszerűen csak az adók és járulékok elkerülését könnyíti meg?
A Netpincér és a Wolt 2020-as, összesen 11 milliárd forintos itthon kimutatott bevételéhez mérten a becsült 2,3 milliárdos munkaerőköltség-megtakarítás (amit ki kellene fizetniük, ha mindenki munkavállaló lenne) elég nagy összeg. Eléggé úgy néz ki, hogy ez az üzleti modell egyik fontos eleme, ha nem ilyen lenne a rendszer, akkor egészen máshogy kellene működnie.
A gond mindig azzal van, hogy nehéz mérlegelni,két független vállalkozó együttműködéséről van szó, vagy inkább a hagyományos értelemben vett munkavállaló és munkáltató közti kapcsolatról, kicsit több rugalmassággal. Néhány hasonló platform az Egyesült Királyságban például a legfelsőbb bíróságon is elveszítette a perét, és az Egyesült Államokban is egyre valószínűbb, hogy alkalmazottként kell majd a kollégákat kezelni.
Ahogy a fórumok, de maguk a futárcégek is beszámolnak róla, a munka sok szempontból nem egy szabad vállalkozásra, hanem egy munkahelyre hasonlít: adott esetben előre kell (vagy legalábbis lehet) műszakot foglalni. Összehasonlításul: egy taxis egyéni vállalkozó tipikusan akkor dolgozik, amikor kedve tartja. A Wolttól cikkünk megjelenése után azt a pontosító információt adták, hogy náluk a Netpincérrel ellentétben nem kell műszakot foglalni, a futár partner akkor dolgozhat, amikor akar, erről szabadon dönt.
Az egyéni vállalkozók szempontjából azért fontos a függőség vagy szabadság kérdése, mert a munkavállalókhoz képest rendezetlenebb a szabadság és a betegszabadság, de nem tudnak szakszervezetet alapítani sem, és katás vállalkozóként a minimumon felüli nyugdíjukról is maguknak kell gondoskodniuk. Apróság, de 50 fő felett például már kötelező lenne a munkavállalói jogokat védő üzemi tanácsot alakítani.
A társaságok beszámolói egyébként több érdekességet is rejtenek. A Woltnak például egy fillér hazai bevétele sincs – az árbevételt a finnországi export adja, ahova az anyavállalat van bejegyezve. Vagyis a magyar éttermek valójában a finn cégnek fizethetnek, és ez a központ utal a magyar vállalatának.
A magyar cég arra van, hogy a futárokat, illetve a reklámokat fizesse, a költségeit teljes egészében továbbszámlázza az anyavállalata felé, így nálunk érdemi profit (és így adófizetési kötelezettség) sem fog keletkezni.
Nem tudjuk, mekkora bevétele van a Woltnak Magyarországon, mert az összes bevétel a finn anyavállalathoz fut be.
Ebben azonban változás történt idén, így 2022-ben már többet tudunk majd a cég hazai működéséről. A cikkünk megjelenését követő tájékoztatás szerint ugyanis 2021 közepétől kezdve ugyanis már a magyar cégen megy keresztül minden pénzügyi tranzakció.
A Wolt anyavállalata 822 millió dollár, vagyis közel 240 milliárd forintnyi kockázatitőke befektetést kapott, Finnországban nem kell ingyenesen elérhető formában a vállalatoknak a beszámolóikat közzétenni, a díjmentes nyilvános forrásokból pedig csak a 2019-es adatokat lehet látni: ekkor 87,4 millió euró árbevétel mellett 36,1 millió eurós veszteséget könyveltek el.
Bár finn alapítású, a tőke nagy része, közel háromnegyede az Iconiq Growth amerikai tőkealaptól származik, amely többek között az Uber és az Airbnb fő befektetője és így tulajdonosa is, tehát rutinosan mozognak a platformszolgáltatói üzleti modellekben. A magántőkealap, amiről érdemi információt az amerikai átláthatóság nehézségei miatt alig lehet megismerni, saját bevallása szerint 67 milliárd dollárt, 20 ezer milliárd forintnyi vagyont kezel – ez közel egyenlő a fél éves magyar GDP összegével.
Az Iconiq fő befektetője a Bloomberg információi szerint a facebookos Mark Zuckerberg, az alapkezelőt pedig az offshore-hoz hasonló feltéteket biztosító Delaware államban jegyezték be az Egyesült Államokban.
A Netpincér tulajdonosa a Delivery Hero SE német vállalat. A berlini cég a Food Panda nevű ételfutár startuppal nagy növekedést ért el világszerte, Magyarországon azonban sikertelen volt a piacra lépésük, ezért inkább felvásárolták a Netpincért.
A Delivery Hero SE egyik fő befektetője a német startup-gyár, a Rocket Internet, ami agresszív üzleti stratégiájáról ismert. Azzal kerültek be a nemzetközi sajtóba, hogy a saját kisebbségi befektetőiket – ahogy a The Economist fogalmaz – legális, de erkölcstelen módon szorították ki a cégből. A cég utolsó elérhető pénzügyi beszámolója szerint 2019 és 2020 első 9 hónapjában összesen 120 millió euró árbevétel mellett 300 millió euró profitot realizált.
A Delivery Hero SE másik fő tulajdonosa a dél-afrikai Naspers, amely az afrikai ország két legnagyobb holdingcégének egyike. A cég 2020-ban 16,7 százalékos profitrtátát ért el.
Egyébként van arra példa, hogy bejelentett munkavállalókkal is lehet futárkodni Magyarországon: a budapesti Hajtás-Pajtás kerékpáros futárszolgálat például egy ideje már mindenkit bejelent, és bár elég speciális helyzetben van, nem ment tönkre, és nem gyűrték le a versenytársak – viszont a fizetések sem érik el az ételfutárok szintjét.
Cikkünket 2021.08.10-én 16:06-kor frissítettük a Wolttól érkezett válaszokkal, amit a cikkben minden ponton jeleztünk.
Közélet
Fontos