A koronavírus-járvány egyes hullámainak felfutásakor lázas érdeklődés követte a kormányzati intézkedések időzítését, illetve azt, hogy milyen kört fog érinteni. Kevesebb szó esett azonban arról, hogy ezeket a jól vagy rosszul megtervezett és időzített intézkedéseket mennyire tartják be az emberek.

Nagyon kevés adatforrás érhető el arra, hogy mennyiben változott meg az emberek mobilitása a korlátozások hatására, és mennyivel több időt töltenek otthon. Több technológiai cég is közzétesz ilyen mobilitási adatokat, és mivel Magyarországon ezek közül legtöbben a Google szolgáltatásait használják, most ezeket vetettük össze az Oxfordi Egyetem által az országok lezárási szigorúságát mérő, 0 és 100 közötti indexével, illetve a naponta újonnan jelentett pozitív koronavírus esetekkel.

A kormányzati szigor és a járvány erőssége nem függött össze erősen. A tavaly tavaszi első hullámban a maihoz képest szinte elenyésző esetszámok mellett sokkal szigorúbb szabályokat léptettek életbe. Természetesen ez nem jelenti automatikusan azt, hogy túlzóak voltak ezek az intézkedések, sőt sokkal inkább valószínűbb, hogy hatásosak voltak, és ennek jelentős szerepe lehetett a járvány megfékezésében.

Az intézkedések mellett azonban nagyon lényeges a lakosság reakciója is, márpedig a Google adatai azt mutatják, hogy

• az első hullámban szinte teljesen felhagytak a magyarok az éttermek, kávézók és szórakozóhelyek látogatásával (50 százalékos volt a csökkenés),
• a súlyosabb második és harmadik hullámban viszont közel ugyanolyan szigorú intézkedések mellett is csak 33,4 százalék volt a visszaesés.

A két időszak között minden más kategóriában hasonló volt a különbség: az otthon töltött idő tavaly tavasszal 16,5 százalékkal, a második-harmadik hullámban viszont csak 10,3 százalékkal volt az átlagos szint felett, ezt mutatja be az alábbi ábra (az egyes oszlopok elnevezésére kattintva azok ki- és bekapcsolhatók).

A vállalatok szerepe is érdekes kérdés: míg tavasszal 42 százalékkal csökkent a munkahelyen töltött idő, a november-márciusi időszakban csak 25,5 százalékkal. Mindez úgy, hogy közben az év végi szabadságolási időszak is erre az időszakra esett. Ahogy korábban is írtuk, felmerül a kérdés, hogy a munkaadók megfelelően ösztönözték-e a fertőzésgyanús munkavállalóikat, hogy maradjanak otthon.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA táppénzadatok arra utalnak, hogy fertőzöttként is sokan dolgozhattakAz őszi koronavírus-hullám során kevesebben voltak táppénzen, mint az a járványstatisztikák alapján várható lett volna.

A bevásárlási szokásaink a második-harmadik hullámra már alig változtak: míg az első alatt ötödével csökkent a boltokban töltött idő, a legsúlyosabb járvány idején ez csupán 3 százalékos visszaesést mutatott.

A kormányzati korlátozó intézkedések az őszi második és a mostani harmadik hullámban nem túl sok hatással voltak az emberekre, nem vette túl komolyan a lakosság a korlátozásokat.

Fontos kiemelni, hogy sem a kormányzati szigort mérő pontrendszer, sem a Google adatai messze nem tökéletesek. Ezek a mutatók leginkább csak a tendenciák közelítő becslésében segítenek, de mivel az adatokban nagyon jelentős különbségek mutatkoznak, a változások főbb irányait valószínűleg jól jelzik. 

Összességében az a kép bontakozik ki, hogy

• Magyarországon a kormány a második hullám beindulásakor túl későn szigorított,
• a lakosság nem vette már olyan komolyan a korlátozásokat, mint tavasszal,
• a vállalatok pedig nem próbáltak az első hullámban tapasztalt mértékben az otthoni munkavégzésre átállni,

így a társadalom szinte minden szereplőjének együttes rossz döntései is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a világ egyik legrosszabb járványhelyzetével küzdünk.

A lakossági döntések fontosságát mutatja az Ipsos kutatása is: jól látható, hogy számos kategóriában az első hullám idején jóval óvatosabbak voltak a magyarok, mint az ősz óta tomboló járvány idején. Az arcmaszk viselésének gyakorlata ugyan javult, de ötből egy lakos még októberben sem volt hajlandó hordani azt – pedig akkorra már jóval könnyebben elérhetővé váltak a maszkok, mint az első hullámban, és a viselésük sokkal inkább a hétköznapok elfogadott része lett.

Nemzetközileg sem állunk jól

A már több mint egy éve tartó koronavírus-járvány alatt természetes jelenség a helyzetbe való belefáradás, és az is, hogy a fenyegetettség érzése az idő haladtával tompul, sokkal kevésbé tűnik veszélyesnek a mindennapokban. Érdemes ezért megnézni azt is, hogy nemzetközi összehasonlításban mennyire tűnik a magyar lakosság szabálykövetőnek – vagy éppen felelőtlennek.

A koronavírus járvány kezdete óta 2021 március végéig a kormányzati szigorítások és a Google mobilitási adatai közül az otthon töltött idő változását vetettük össze 130 olyan országgal, amelynek adatai elérhetők. Ebben az összehasonlításban elég rosszul szerepelünk, csak a 86. helyen végeztünk.

Az országok kétharmadában jobban betartották a szabályokat a lakosok, mint Magyarországon.

Az alábbi ábra pedig a két változó közötti korrelációs összefüggést mutatja, amelynek értéke -1 és +1 között alakulhat. Pozitív értéknél a két változó együtt mozog – legalább az látható, hogy a szigorítások hatására mindenhol többet maradtak otthon. Viszont az összefüggés nagyon változó erejű: a legjobban Salvadorban függött össze a két adatsor, illetve a koronavírus-járvány ellen példaértékűen sikeresen védekező Új-Zélandon. A legkevésbé a fehéroroszok tartották be az előírásokat – ebben talán a rengeteg tömegtüntetésnek is szerepe lehetett.

A tavaszi és az őszi-téli hullám között nem csak Magyarországon volt óriási a különbség: a világ szinte minden országában sokkal kevésbé maradtak az emberek otthon a korlátozások idejére a 2020 novembere és 2021 márciusa közti időszakban, mint a legtöbb országban a vírus első hullámát jelentő 2020 március-áprilisban. Míg tavaly tavasszal 0,85-ös volt átlagosan a korreláció szintje, az őszi-téli időszakra ez 0,25-re csökkent. (Ha a korrelációs együttható értéke 0,5 alá csökken, az nagyon gyenge kapcsolatot jelent.)

Magyarország tavaly tavasszal a 130 ország közül a 110., az őszi-téli időszakban a 49. helyen volt. Tehát a hazai visszaesés a szabálykövetésben még inkább kicsinek tűnik nemzetközi összehasonlításban. Az alábbi ábrán az is látható, hogy a szabálykövetés és a járványban elhunytak lakosságarányos száma között nagyon vegyes az összefüggés a két hullámban.

A térségbeli országokban és a kiemelten érintett európai országokban is az látszik, hogy az első hullámban nagyon is érthetőek voltak a kijárási és egyéb korlátozások, és sokkal több időt töltöttek otthon az emberek. Ezt követően azonban a kormányzati szigor helyett sokkal inkább annak volt szerepe az otthon maradásban, hogy éppen milyen az idő, vagy a nyári és a téli szabadságokat mikor vették ki az emberek.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Közélet covid-19 kijárási korlátozás koronavírus mobilitás Olvasson tovább a kategóriában