(A cikk a DemNet támogatásával készült.)

Sokáig egy pusztuló teherpályaudvar volt a Duna pesti partján a Petőfi hídtól délre, míg meg nem épült a Milleniumi Városnegyed. A Demján Sándor tulajdonában álló TriGránit csoport óriási építkezésének része volt az első Fidesz-kormány egyik legnagyobb és legdrágább PPP-projektje, a Művészetek Palotája (Müpa), aminek éves költsége az összes magyar színház és múzeum állami támogatásának negyedét vitte el az utóbbi tíz évben. A TriGránit csoporthoz tartozó Müpát üzemeltető cég 23 milliárdos adózott eredményt ért el 2005 óta, az adófizetők pedig akár 168 milliárd forintot is bukhattak a 2035-ig hatályos szerződésen.

A Müpa a Nemzeti Színházzal együtt alkot egy kulturális központot az új városrészben.^*Most már csak egyetlen telek maradt szabadon, ide egy új konferenciaközpont építését tervezi a magyar állam. A kulturális negyed mindkét eleme erősen vitatott fejlesztés volt. A Nemzeti Színház az első Orbán-kormány kiemelt projektje volt. A megelőző MSZP-SZDSZ kormány idején már megkezdett Erzsébet-téri építkezést alapozás közben hagyták abba a kultúrharc jegyében, csak hogy más helyszínen valósítsák meg – hosszú évekig egy építési gödröt hagyva a belváros közepén. Az épületet a TriGránit kivitelező cége, az Arcadom építette fel. A közbeszerzés elnyerését követően pedig a TriGránit leányvállalat Duna Sétány Székház Kft. 2,385 milliárd forintért 2000-ben megvásárolta a Müpa telkét.

Az eredetileg Modern Magyar Művészetek Múzeum ötlete az első Orbán-kormány kulturális miniszterének, Rockenbauer Zoltánnak volt az ötlete, és korabeli sajtóhírek szerint ez nagyon megtetszett Demján Sándornak. A Fidesz kormány 2000-ben, a 2001-2002 évekre vonatkozó költségvetésben jóvá is hagyott a Müpa Budapest Nonprofit Kft. jogelődje^*Kultúr-Part Ingatlan-üzemeltető Kft. számára 52 milliárd forintot a Millenniumi Városközpont Kulturális Tömb megvalósítására, készfizető kezesség formájában. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy részletfizetési lehetőséget kaptak egy új kulturális épület megvalósítására.

Pedig az eredeti tervek még 31,3 milliárdos fejlesztésről szóltak, tehát már akkor drágult a projekt 20 milliárdot, amikor még semmilyen konkrét fejlesztés nem történt. Először tízéves konstrukcióban gondolkodtak: az állam 8-10 milliárd forintig állta volna építkezést, a maradék összeget pedig 10 év alatt törlesztette volna bérleti díjként.

Az eredetileg kalkulált 8 százalékos megtérülést 2018-ig végül 23 százalékra sikerült feltornászni.

2005-re ugyanis a Hiller István vezette kulturális tárca végül egy előnytelen szerződést hozott össze: az éppen divatba jövő PPP-szerződések mintájára egy 30 éves szerződést kötöttek – ráadásul euró alapon, aminek devizakockázatát a magyar állam állta. Ez nagyon nem jött be, hiszen a 2005-ös 243 forintos euróárfolyam a válság után csúnyán elszállít, a mostani közel 330 forint harmadával rosszabb.

Csapnivaló szerződéses feltételek

A PPP-szerződéseket akkoriban joggal ostorozó Fidesz számára kellemetlen lehetett, hogy végső soron ők indították el a köz- és magánszféra közös beruházásait Magyarországon, ezért a Müpa szerződését nem is igazán támadták. Az Állami Számvevőszék 2012-ben készült jelentése azonban feketén-fehéren megfogalmazza:

A MÜPA projekt szerződéses feltételei nem biztosították a közpénzfelhasználás gazdaságosságát, így az állami megrendelő érdekeinek érvényesülését.

Továbbá a 

létesítmény PPP konstrukcióban történő üzemeltetése nem volt gazdaságos.

A Müpa azért is kiemelten fontos PPP-projekt, mert az autópályák után erre költi évente a legtöbb pénzt a magyar állam.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkIdén 130 milliárdot költünk az MSZP-SZDSZ kormányok kőbe vésett szerződéseireHiába költött a kormány 2010 óta 37 milliárdot a ppp projektek kivásárlására, a legdrágább börtönök és a Müpa továbbra is magánkézben vannak, és kiemelkedő hasznot termelnek a tulajdonosaiknak.

Kétségtelen tény, hogy 2005-ben megnyílt Művészetek Palotája, ami a magyar kulturális élet kiemelt szereplője lett. Nem csak a minőségében, hanem a költségeiben is: számításaink szerint 2010 és 2019 között a magyar állam 109 milliárdot fizetett ki a Müpáért, az összes többi állami színházra és múzeumra pedig 290 milliárdot.

A színházi és múzeumi összes állami kiadás 27 százaléka a Müpára ment el az elmúlt évtizedben.

Milliárdos mecénás, vagy nagylelkű adózók?

Természetesen nagyon jó dolog a modern és európai Müpa, csakhogy ezáltal a többi kulturális intézménynek jut kevesebb, ezáltal grandiózus és drága presztízsprojektnek tűnik ez a PPP-s beruházás. Az már nem ennyire jó, hogy elképesztő profithoz juttatta Magyarország egyik leggazdagabb, és a mecénás szerepében szívesen tetszelgő, 2018-ban elhunyt milliárdosát.

Egy biztos: a TriGránit és Demján Sándor, illetve 2018-as halála után örökösei jól jártak. A Müpát az államnak működtető Nemzeti Filharmónia Kft. 101 milliárd forint bevételhez jutott 2002-es alapítása óta.

Másfél évtized alatt a TriGránit egészen elképesztő, 23 százalékos profitrátát ért el a Müpával.

Számításaink szerint 23 milliárd forint adózott eredményhez jutott 2018-ig a céget birtokló TriGránit-csoport.

Érdemes ezzel összevetni, hogy Demján Sándor kifejezetten büszke volt nagylelkű jótékonysági kiadásaira. A Forbes-nak 2016 decemberében úgy nyilatkozott, hogy közel 20 milliárd forintot adományozott közérdekű célokra. Csakhogy a magyar adófizetőktől így is 3 milliárd forinttal nagyobb adományhoz jutott. 

Külön érdekes, hogy a cégben egy kvázi-offshore cég, a ciprusi Granit-Polus POA Investment Limited a bejegyzett tulajdonos. Pedig a Fidesz-kormány annak idején nem csak a PPP, hanem a nem átlátható cégek állami megbízásai ellen is harcot hirdetett. Kerestük a Nemzeti Filharmónia és a TriGránit cégeket, hogy ki is a cég valós tulajdonosa, mennyire tartják korrektnek a kiemelkedően magas profitot, de kérdéseinkre nem érkezett válasz. Szerettük volna a Müpa működtetésére kötött szerződést is megismerni, ám ezzel kapcsolatban sem reagált a  TriGránit, és nem sikerült egyetlen kormányzati portálon sem a nyomára akadnunk. 

Állampapírral jobban jártunk volna

Kiszámoltuk azt is, hogy a 30 év során mekkora összeget fogunk elkölteni a Müpá-ra, a szerződés hiányában azonban számos közelítéssel és becsléssel kellett élni^*A rendelkezésre állási díj összegét az ÁSZ jelentése alapján vettük alapul 2007-2011 között. 2005-re és 2006-ra az infláció értékével csökkentett értéket vettük, 2012-től 2019-ig a költségvetésben szereplő bruttó finanszírozási összegek nettó értékét számoltuk ki, majd ebből levontuk a tényadatok alapján az üzemeltetési összegeket. 2020-tól a 2010-2019 közötti rendelkezésre állási díj növekedést (évi kb. 1%) alapul véve növeltük évente a rendelkezésre állási díjat. A hitelből történő finanszírozás esetében az átlagos éves államadósság finanszírozási költségeket vettük figyelembe, amit a KSH és az ÁKK adatai alapján számoltunk.. Számításaink szerint 2035-ig összesen folyó áron 238,3 milliárd forint rendelkezésre állási díjat kell a TriGránitnak kifizetni – ez csak az épület használatának díja, az üzemeltetési költségek nélkül. Természetesen ilyen hosszú időtávon nem érdemes az egyes évek kiadásait összevetni, ezért visszaszámoltuk az inflációval 2005-ös árra: így már “csak” 146,3 milliárdos lesz a számla. 

De mekkora kiadása volt a TriGránitnak? A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának sajtóanyaga büszkén hirdette 2005-ben, hogy 31,3 milliárd forintból kijött az építkezés. A telek megvásárlására 2,4 milliárdot költöttek, amiben évekig állt a pénzük haszon nélkül, és az építkezésnek is voltak finanszírozási költségei, így fogadjunk el 40 milliárd forint költséget. Így az adódik, hogy közel 110 milliárdos a nyereség. Természetesen ha nem készpénzből fizették a beruházást, hanem hitelből – ami a valóságban is történt -, akkor ebből a 100 milliárdos összegből kell a kamatokat kitermelni – mint a 23 százalékos haszonkulcsból látszik, erre bőven futotta.

Azt is kiszámoltuk, hogy mi lett volna, ha az állam egyszerűen a költségvetésből, azaz végső soron az államadósságból finanszírozza a projektet.^*Az egyszerűség kedvéért úgy számoltunk, hogy évente a tőke 30-ad részét törleszti az állam, de államadósság esetében gyorsabb és lassabb visszafizetés is könnyen és rugalmasan elképzelhető. Ebből azt az eredményt kaptuk, hogy folyó áron számolva 58,5, de 2005-ös jelenértéken 39,8 milliárdból kifizethette volna a Müpa épületét.

Számításaink szerint 2005-ös áron számolva 106,5 milliárd forintot bukott azon a magyar állam, hogy a TriGránit csoportnak 30 éves PPP szerződés keretében fizeti ki a Müpa építkezését ahelyett, hogy államadósságból finanszírozta volna.

De van még egy jelentős probléma a PPP-szerződéssel. Elvileg 2035-ig szólna a szerződés, de ehhez lehet, hogy törvényt kell módosítani. A 2005-ös költségvetésben ugyanis akkori áron számolva 97,9 milliárd forint kiadásra adott az országgyűlés felhatalmazást^*50. § (5) Az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt, hogy a Művészetek Palotája beruházást és annak működtetését köz- és magánpartnerség (PPP) keretében megvalósuló szolgáltatás-vásárlási konstrukcióvá alakítsa át. Az állami szolgáltatás-vásárlás időtartama 30 évig tartson, 2005-től kezdődően. A beruházásra és a működtetésre vonatkozó kötelezettségvállalás nettó jelenértéke: 97,9 milliárd forint.. Bruttóban számolva ezt már meg is haladhatta a kiadás, de nettóban elérheti 2023-ra.

Mivel a Müpa fenntartásán és üzemeltetésén kívül nincs más feladata a Nemzeti Filharmónia Kft.-nek, tulajdonképpen állami ajándéknak tekinthető a szerződés, ami különösebb tevékenység nélkül is elképesztő összegeket termel. Ez egyébként kétszer magasabb profitráta, mint amennyit az M5-ös és M6-os autópályák főként német és osztrák tulajdonosai kivettek a cégekből.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNégy szerződéssel annyit dobott ki az állam, mint a nyugdíjpénztári vagyonSzámításaink szerint 2853 milliárd forinttal járt volna jobban az ország, ha az M5-ös és M6-os autópályánál ppp-szerződések helyett inkább hitelt vesz fel.

Cikkünk a Demnet Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány támogatásával jött létre azzal a céllal, hogy a probléma a magyar olvasók körében is széles körben ismertté váljon. Civil szervezetek évek óta óva intik a kormányokat a ppp-pojektek veszélyeivel kapcsolatban, és számos tanulmányban rámutattak már a konstrukció hiányosságaira. Bár nem kizárólagosan, de a konstrukcióval kapcsolatos tapasztalatok negatívak a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt. Gyakori jelenség, hogy a kormányok olyan szerződéseket kötnek, melyek alapján a költségeket és a kockázatokat végső soron a társadalomnak kell viselnie, az állam sokszor komoly veszteségeket szenved, az üzemeltető vállalatok viszont jelentős hasznokat zsebelnek be.

Általánosan elterjedt gyakorlat, hogy a ppp-szerződések részletei az üzleti titok körébe tartoznak, így rontják az átláthatóságot, növelik a korrupció valószínűségét és nehezítik a demokratikus elszámoltathatóságot. A kormányok gyakran a költségvetésen kívüli adósságként tartják nyilván a ppp-ket, hogy elodázzák az adósság „elkönyvelését”, pedig ezzel nem csökkentik az állam adósságterheit. A ppp-projektek gyakran jelentős mértékben és ésszerűtlenül növelik a létrejövő szolgáltatás fogyasztói díjait. A kormányok pedig gyakran gyengítik vagy korlátozzák a szociális és környezetvédelmi jogszabályokat, hogy a ppp-befektetők számára vonzó feltételeket teremtsenek. Az így épülő gátak, autópályák, nagy ültetvények, csővezetékek, valamint az energetikai és közlekedési infrastruktúrák gyakran komoly környezetszennyezéssel járnak, tönkreteszik a természetes élőhelyeket, megsemmisíthetik a természeti erőforrásokat. Előfordul az is, hogy kényszerített kitelepítéshez és elnyomáshoz vezetnek helyi közösségekben.

A nemzetközi példákról bővebben a DemNet Alapítvány blogján olvashat.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Demján Sándor Müpa művészetek palotája ppp Olvasson tovább a kategóriában