Jelen állás szerint az egyetlen jelentős magyar kénsavgyár működése ér véget a szolnoki vegyipari vállalat bezárásával, és műtrágyagyárból is csak egy fog maradni. A Bige Holding néven futó szolnoki vegyi üzem bezárását a tulajdonos Bige László jelentette be a Népszavának, a hatósági eljárásokra hivatkozva.

Leginkább egy másik vegyipari vállalkozásának, a pétfürdői Nitrogénműveknek köszönhetően Bige az egyik leggazdagabb magyar, a különböző gazdaglistákon pár éve még a második leggazdagabb magyarnak számított Csányi Sándor mögött. Az Forbes 2016-ban is még a második helyre sorolta 182 milliárd forintos vagyonnal, a 2018-as listán azonban a nyolcadik helyre csúszott 110 milliárddal.

A vagyona apadása mellett az utóbbi fél évben több nehézséggel is szembenézett Bige. Tavaly egy két napig tartó, 250-300 fős rendőrségi razziát tartottak a szolnoki vegyi üzemben. Nyomozás indult ellene, május végén Bigét már gyanúsítottként hallgatták ki. Két napra őrizetbe is vették, és vesztegetéssel gyanúsították meg. Ezt követően a katasztrófavédelem leállíttatta a szolnoki gyárat, és az egy meg nem nevezett ember bosszúhadjáratáról beszélő Bige erre hivatkozva döntött úgy, hogy bezárja a gyárat. Bige szerint napokon belül elkezdik elbocsátani a dolgozókat, akik a NAV adatai szerint közel kétszázan vannak. A vállalkozó ezt a Trend FM-nek nyilatkozva azzal árnyalta szerdán, hogy 10 napig, a Közigazgatási Bíróság döntéséig még vár a gyár bezárásával.

Bige László egy 2014-es képen. Fotó: Balázs Attila/MTI

Bigéről még az Origóba írtam egy portrét öt évvel ezelőtt, amely alapján egy konfliktuskereső, végletekig határozott és dörzsölt üzletember képe rajzolódott ki. Amerre jár, konfliktus kíséri útját, még a saját fia is beperelte. Nem először ült őrizetben, és nem először állt le egy tulajdonába tartozó üzem valamilyen zavaros ügy miatt. Az alábbi cikkben életének legfontosabb állomásait és a szolnoki gyár jelentőségét igyekszem bemutatni. 

Magyarországon két forintért megölnék egymást

A jelenleg 61 éves Bige Erdélyben nőtt fel, és gyógyszervegyészként végzett. Már fiatalon üzletelt, például pólókkal, majd a nyolcvanas években átköltözött Magyarországra. „Az első benyomásom az volt, mennyire utálják egymást az emberek. Két forintért megölték volna a másikat. Ez ma sem változott, a nemzeti büszkeség itt ismeretlen” – ezt egy korábbi interjúban mondta a rá jellemző élességgel.

Egy szabolcsi kisvárosba, Dombrádra költözött, ahol kajak-kenu edzőként kezdett el dolgozni. Közel 30 éves volt, amikor elkezdett nagyobb tételben használt ruhákkal kereskedni, majd a rendszerváltás környékén a vegyiparra váltott. A kilencvenes évek közepén azonban érezte, hogy kereskedőként ki van szolgáltatva a gyártóknak, és ekkor találta ki, hogy megpróbálja megszerezni a nagy múltú szolnoki vegyi gyárat, amelyet akkor még Tiszamenti Vegyiműveknek (TVM) neveztek.

Az üzemet 1951-ben alapították meg, és az Alföld szervetlen vegyipari központjának szánták. A Szoljon visszaemlékezése szerint vízigényét ki tudta elégíteni a közeli Tiszából, az Alföld közepéről kiszolgálta műtrágyával a könyék mezőgazdaságát, a közeli vasúti csomópont révén pedig a többi országrészbe is szállított.

A Tiszamenti Vegyiművek akkor épült üzemének látképe 1980-ban. Fotó: Branstetter Sándor/MTI

A beruházást a kénsavgyár építésével kezdték. A kénsav egy nagyon fontos ipari vegyi anyag, felhasználásának mértéke az adott ország iparosodását is jellemzi. Leginkább műtrágyák és egyéb, mezőgazdaságban használt vegyszerek előállításához használják, valamint olajfinomításhoz. A kénsavgyár után többek között műtrágyagyárral és kriolitüzemmel egészült ki a vállalat. Mosószert is gyártottak itt, például a Tomit, és a csúcsidőszakban 1500-an dolgoztak az üzemben.

Bige nagykereskedőként került kapcsolatba a gyárral, és végül egy rendkívül zavaros időszak után sikerült privatizálnia 1997-ben. A pályázatot korábban kétszer is érvénytelenítették, Bige szerint azért, mert senki nem akarta, hogy ő szerezze meg. „Pedig tudtam, az enyém volt a legjobb ajánlat. De ez Magyarországon kevés. A nyakamra küldtek embereket, megfenyegettek, hogy álljak el a szándékomtól. Csakhogy én Romániából jöttem, ahhoz képest ez itt a béke és a mosoly szigete. Akkor sem tudtak és ma sem tudnak megijeszteni” – mondta korábban. Ebben a nyilatkozatában az is szerepelt, hogy végül „addig kavart, amíg Horn Gyuláig ért a szava”, a harmadszor kiírt pályázatot pedig végül megnyerte.

Csányi szűk körébe tartozott

Az Origóba írt portrém során több őt ismerő forrás is azt mondta, hogy Bige nem tudta volna megkaparintani a TVM-et a kapcsolatai, elsősorban Csányi Sándor támogatása nélkül. Kettejük viszonyának jelentős hatása volt Bige meggazdagodására, összeismerkedésük a közös vadászatokra nyúlik vissza. Bigének több politikussal is jó kapcsolata volt, Medgyessy Péter volt MSZP-s miniszterelnököt egyszerűen Péterkémnek nevezte. Egy parlamenti képviselőknek rendezett 2004-es vadászatból kisebb botrány is lett, mivel több képviselő nem vallott erről a vagyonnyilatkozatában, például Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes.

Bige vadászatokon került közeli kapcsolatba Csányival, aki saját bevallása szerint csak olyanokkal vadászik, akikkel bensőségesen jó a viszonya. „Csányi kevés embert enged közel magához, de Bige köztük volt” – mondták nekem korábban. A jó viszony szerepet játszhatott abban, hogy a TVM megszerzéséhez a Csányi által vezetett OTP nyújtott hitelt. A TVM új igazgatóságába Csányi és más OTP-s tisztviselők is bekerültek, az egyik akkori vezető szerint Csányi egyik helyettese gyakran járt Bigénél.

Balról jobbra Bige László főszponzor, Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, Kovács Ferenc polgármester és Kirják Róbert, a Móricz Zsigmond Színház ügyvezetője a Vidor Fesztivál megnyitóján Nyíregyházán 2016-ban. Fotó: Balázs Attila/MTI

Bige korábban azt mondta, hogy amiatt akarta megszerezni a vállalatot, mert ez Magyarország egyetlen kénsav-, foszforsav- és kriolitgyára. Mivel szerinte szinte minden más vegyi üzem bezárt, stratégiai szerepe van. A privatizáció után egy évvel azonban előzetes letartóztatásba helyezték Bigét, mivel többek között több tízmilliós adócsalással és 15 millió forintos vesztegetéssel gyanúsítottak, de végül felmentette a bíróság.

A vállalkozás 2004-ben került teljesen a tulajdonába (1997-ben a 85 százalékát szerezte meg), és ebben az évben jelentősen átszervezte a céget, ekkor olvadt be a Bige Holdingba. Megújították a műtrágyagyártást, és más fajta (nitrogént, foszfort és káliumot tartalmazó, azaz NPK) műtrágyákat kezdtek el gyártani.

Komoly visszaesés

A vállalat tavalyi bevétele 14 milliárd forint volt, amelynek 65 százaléka műtrágyából származott, a kénsavtermékekből 2,5 milliárd jött be. A cég honlapja szerint a szolnoki az ország egyetlen kénsavgyára^*Két vegyiparral foglalkozó egyetemi oktatót kérdeztem erről. Egyikük szerint valóban ez az egyetlen jelentős kénsavgyár, a másik szerint van még olyan vállalat, amelynek van saját kénsavgyára. , a vevői közé tartozik a Borsodchem és a Richter Gedeon is. Tavaly a Bige Holding bevételének közel harmada származott exportból, a legnagyobb vásárlók Németország, Románia és Ausztria voltak, de az USA-ba és Dél-Koreába is voltak kisebb eladások.

Bige legfontosabb érdekeltsége a szolnokinál jóval nagyobb pétfürdői Nitrogénművek Zrt., amely az egyedüli magyar műtrágyagyár lehet a szolnoki gyár bezárása után. Hat éve még 150 milliárd forint árbevételt hozott, és többször is 10 milliárd körüli profitot termelt. A forgalom azonban azóta jelentősen, több mint egyharmadával csökkent, részben a nitrogéngyártás meghatározó alapanyaga, a földgáz, illetve a műtrágyaárak változása miatt, és tavaly 15 milliárd forintos veszteséget termelt a cég (a cikk eredeti verziójában tévesen el voltak csúsztatva a pénzügyi adatok egy évvel). Az Agrárszektor cikke szerint azonban a két magyar gyárnak így is 50-55 százalékos részesedése lehet a magyar műtrágyapiacon.

Bige 2002-ben szerezte meg a Nitrogénműveket. A vállalat megvásárlásához szintén jelentős hitelt nyújtott az OTP, és a tulajdonosváltás után a TVM-hez hasonlóan a Nitrogénművek vezetésébe is bekerült több, Csányihoz közel álló ember. Bige gyorsan, erős kézzel tette jövedelmezővé az üzemet, az Agrárszektor szerint nagyjából 450 millió euróért (közel 150 milliárd forintért) fejlesztették 2004 és 2017 között. A megkeresett pénzt visszaforgatta, az alkalmazottaktól pedig fegyelmet követelt, hozzájuk többször álruhában ment be, hogy tesztelje őket.

Konfliktus Csányival

Bigét korábban úgy jellemezték nekem, hogy látszik rajta, hogy más rendszerben szocializálódott, csak az erő pozíciójából ért. Ebből adódóan számos konfliktusa akadt, a legnagyobb horderejű a Csányival történt konfliktus volt. Korábban az őket ismerők közül többen azt mondták nekem, hogy hirtelen szakadt meg a barátságuk. Csányi úgy érezte, Bige átverte őt a Nitrogénművek tulajdonjogával kapcsolatban, erről több spekulatív vagy körülírós cikk is született korábban.

A Csányihoz közel álló tisztviselők távoztak a Nitrogénművektől 2008-ban, és az OTP egyik napról a másikra a teljes, 15 milliárdos forgóeszköz-finanszírozást kivonta a cégből. Ezt Bige szicíliai módszernek nevezte. A nehéz helyzetből egy 24 milliárd forintos, állami garanciás hitel mentette ki, amelyet az Magyar Fejlesztési Banktól kapott. A hitelt később az Európai Bizottság szabálytalannak nevezte, és Budai Gyula is vizsgálta.

Balról jobbra: Seszták Miklós akkori nemzeti fejlesztési miniszter társaságában. Fotó: Bodnár Boglárka/MTI

Csányi és Bige szakításával egy időben alakult ki egy, a mostanihoz hasonlóan komoly nézeteltérés, ami miatt egy időre be is kellett zárni a Nitrogénműveket. A gyár beszállítója a zavaros hátterű EMFESZ volt, amely 2008 első felében leállította a szállítást, mert szerinte a Nitrogénművek nem fizetett. Az EMFESZ-t az E.On váltotta, de állításuk szerint nekik sem fizettek, emiatt leállították a szállítást, a gyár pedig 2008 októberében bezárt.

Az EMFESZ közben be is jelentkezett a Nitrogénművek megvásárlásáért. Az EMFESZ szerint a Nitrogénműveknek önköltségi áron szállította a gázt, mert azt remélte, hogy tulajdonjogot szerez majd benne. Az EMFESZ szerint a gyár azért működhetett nyereségesen, mert az EMFESZ veszteségesen szállított, és mikor látták, hogy nem lehetnek tulajdonosok, más árat kértek a gázért.

Az EMFESZ tulajdonosi köre sosem volt átlátható, de Csányi Sándor neve ezzel a céggel kapcsolatban is előkerült. A WikiLeaks által kiszivárogtatott diplomáciai táviratokból az derült ki, hogy egy, a magyar és régiós energiaszektort ismerő szakértő és más meg nem nevezett elemzők azt gyanították, hogy Csányi Sándornak és közeli szövetségesének, Hernádi Zsoltnak, a Mol elnök-vezérigazgatójának a kezdetek óta köze volt az EMFESZ-hez. Az Index cikksorozata szerint a cég azért léphetett be a magyar piacra, mert a Mol vezetői belátták, hogy legyőzni nem tudják az ellenfelüket, ezért inkább támogatni kezdték. Az OTP a WikiLeaks-iratok kiszivárgásakor tagadta, hogy Csányinak érdekeltsége lenne az EMFESZ-ben, a Mol nem kommentálta az értesülést.

Bige életútja fényében aligha lehet kérdéses, hogy most, amikor az ellene indított eljárások kapcsán arról beszél, hogy „egy ember biztatására indultak el nekem”, akkor kire gondolhatott. A Népszava mindenesetre megkereste az OTP Bankot, amely annyit írt, hogy Csányi Sándor nem foglalkozik a témával.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Vállalat Bige László Csányi Sándor Péti Nitrogénművek vegyipar Olvasson tovább a kategóriában