Lemondott az amerikai hadügyminiszter, James Mattis, akit a külvilág a stabilitás utolsó bástyájának tartott Donald Trump kormányzatában. Mattis az amerikai történelemben teljesen példa nélküli módon a nyilvánosságnak szánt felmondó levélben vázolta, hogy azért mond le, mert nagy politikai kérdésekben nem ért egyet az elnökkel. Ugyan Trump először úgy jelentette be a lemondást Twitteren, hogy Mattis nyugdíjba megy, ám a leszerelt tábornok ezt rövidesen maga cáfolta, miután a Pentagon közreadta a lemondó levelét.

A levél nagyon érdekes olvasmány, és azonnal kiderül belőle, hogy az ügyek, amelyek miatt Mattis lemond, nem apróságok. „Mivel joga van arra, hogy olyan hadügyminisztere legyen, akivel a nézetei jobban egybevágnak ezekben és más kérdésekben, ezért úgy vélem, helyes lemondanom” – írta, miután levezette, hogy számára fontos, hogy az USA tisztelettel kezelje a demokratikus szövetségeseit, illetve hogy fellépjen Kínával, Oroszországgal és más, az USA-val feszültebb viszonyban álló autoriter országokkal szemben. Ezek normális esetben az amerikai külpolitika közhely-szintű alapértékei, de Trump a megnyilvánulásai alapján sok tekintetben teljesen mást gondol ezekről.

Defense Secretary James Mattis has resigned. Here’s the letter: pic.twitter.com/e2PulyXpXZ

— Elizabeth McLaughlin (@Elizabeth_McLau) December 20, 2018

Mattis, mint írja, több mint négy évtizede foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, és komolyan veszi a meggyőződéseit. Ezt a megjegyzését nehéz nem a közismerten pillanatnyi ötletek alapján döntő, egy bekezdésnél többet semmiből nem olvasó Donald Trumppal szembeni megsemmisítő kiszólásként értelmezni. (A négycsillagos tengerészgyalogos tábornokként a Veszett Kutya nevet is kiérdemlő Mattis legendájának része a hétezer kötetes hadtudományi könyvtára.)

A Trump és Mattis közötti nézetkülönbségben nincs semmi váratlan, hiszen gyakorlatilag Trump hivatalba lépése, azaz 2017 eleje óta nyilvánvalóan mást képviselt az elnök, mint a hadügyminisztere. Miközben az amerikai elnök több alkalommal sem volt hajlandó megerősíteni az USA elkötelezettségét a NATO-szerződés ötödik cikkelye mellett (eszerint az USA a szövetség bármelyik tagja elleni támadást saját maga elleni támadásnak tekint), Mattis végiglátogatta az USA szövetségeseit, és mindenhol megerősítette, hogy továbbra is lehet számítani az amerikaiakra.

Tekintélye és fellépése miatt Mattis volt a legfontosabb azok közül, akiket „felnőtt embereknek” tartottak Trump környezetében.

Ő is maradt meg közülük utoljára, hiszen Rex Tillerson külügyminiszter, H.R. McMaster nemzetbiztonsági főtanácsadó és legutóbb John F. Kelly kabinetfőnök is lemorzsolódott már. Bob Woodward Trump elnökségének első másfél évéről szóló könyve alaposan bemutatja, hogy Mattis milyen ravasz stratégiával viszonyult az elnökhöz: miközben személyesen és a nyilvánosság előtt tiszteletet mutatott Trump felé, addig a valóságban elkaszálta az elnök legelborultabb döntéseit vagy ötleteit. Például nem engedte, hogy katonai parádét tartsanak Washingtonban, hogy fegyveres katonákat vezényeljenek a mexikói határra, hogy lefújják az európai és ázsiai hadgyakorlatokat, illetve hogy kivonuljanak Koreából, Szíriából, Afganisztánból.

Most viszont éppen ez utóbbi váltotta ki Mattis lemondását. Az amerikai újságírók értesülései szerint Trump egy a török elnökkel, Recep Tayyip Erdogannal folytatott telefonbeszélgetés után döntött úgy, hogy előkészítés nélkül kivonja az amerikai csapatokat Szíriából. Ezzel az USA védtelenül hagyja eddigi szövetségeseit, a szíriai kurdokat, és megnyitja a teret az előtt, hogy Oroszország, Irán és Törökország felossza egymás között a regionális befolyást.

Vlagyimir Putyin szokásos éves sajtótájékoztatóján ennek megfelelően külön megdicsérte az amerikaiakat, és rögtön arra terelte a szót, hogy miért nem vonul ki az USA Afganisztánból is.

Ezért is érdekesen hatott, hogy Putyin nyilatkozatát követően szinte menetrendszerűen kiszivárgott, hogy az USA Afganisztánból is kivonulna lényegében: a terv szerint csak egy kisebb csapásmérő haderőt hagynának hátra, az afgán erőket kiképző csapatokat viszont teljes egészében kivonnák.

De nem csak itt merül fel, hogy Trump külpolitikáját nem feltétlenül Washingtonban, hanem Moszkvában, Isztambulban vagy Rijádban találják ki. Erdogan ugyanis Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságíró meggyilkolása óta zsarolni tudja a szaúdiakat – Mohamed bin Szalmán koronaherceg gyakorlatilag szalonképtelen lett a törökök szivárogtatásai miatt -, és egyáltalán nem kizárt, hogy a szaúdiakkal üzleti kapcsolatban is álló Trump-Kushner család valamilyen üzletet kötött Erdogannal, aminek a szíriai kurdok is részei.

Mattis február végéig marad hivatalban, és erősen kérdéses, hogy találnak-e olyan utódot neki, aki Trumpnak és a nála sokkal keményvonalasabb szenátusi republikánusoknak is megfelel. De az szinte biztosra vehető, hogy lényegében nem marad komolyan vehető ellensúly Trumppal szemben a már így is teljesen kiszámíthatatlan Fehér Házban.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Olvasson tovább a kategóriában