Az Európai Unió Bírósága (EUB) olyan ítéletet hozott egy román és egy amerikai férfi ügyében, amely alapvető változásokat hozhat azoknak az azonos nemű pároknak az életében, akik házasságra szeretnének lépni, de nincs rá jogi lehetőségük.
A román állampolgárságú Adrian Coman és az amerikai Claibourn Hamilton több évig élt együtt Belgiumban, és mivel ott lehetőségük volt rá, össze is házasodtak. Amikor a házaspár Romániába szeretett volna költözni, Hamilton letelepedési engedélyét a román hatóságok elutasították, mert a családegyesítésnek ezt a formáját az azonos neműség miatt a román törvények nem teszik lehetővé. A vitás ügyet végül a román alkotmánybíróság vitte az uniós bíróság elé.
Az EUB úgy döntött, hogy az unión belüli szabad mozgás és tartózkodás joga felülírja a helyi szabályozást, vagyis ha egy uniós államban valaki elérte, hogy jog szerint házastársnak számít, akkor ebben a jogában elvileg nem korlátozhatja az, hogy más tagállamba költözik.
Az EUB egyértelműen leszögezi, hogy a házastárs fogalma nem kötődik a nemhez, tehát az azonos neműek házasságakor is érvényes.
Az azonos neműek házasságát az unió 28 országából jelenleg 15-ben nem teszik lehetővé, Magyarországon egyenesen az alkotmány zárja ki ezt a lehetőséget. Ennek ellenére sem biztos azonban, hogy az EUB döntése után a házassági turizmus beindulhat, mert a végzés elég bonyolult jogi környezetet teremtett.
Először is, az EUB leszögezi, hogy a tagállamok szabadon eldönthetik, engedik-e az azonos neműek házasságát a jogrendszerükön belül vagy sem, ebbe nem kívántak beleszólni. A bíróság úgy fogalmaz, hogy nem várja el a tagállamoktól az azonos neműek házasságának intézményét, de a döntés értelmében a tiltó államok jogrendszereinek mostantól mégiscsak fel kell készülnie arra a helyzetre, ha egy Comanhoz hasonló hazaköltöző állampolgáruk családegyesítés címén magával hozza a házastársát is.
Sőt, ha holnap a román-amerikai pár például úgy dönt, hogy Magyarországra költözik, akkor elvileg itt is meg kell nekik adni a megfelelő státuszt, mert Coman uniós állampolgár, aki az unión belül lépett házastársi kapcsolatba. Tehát még az sem számít, hogy ő éppen román vagy magyar állampolgár.
A helyzetet bonyolítja, hogy egy államnak jogilag kizárólag a családegyesítés céljából kell megadnia a házastársi státuszt, másra nem. Az azonban elég nehezen képzelhető el, hogy ha egyszer a státusz megvan, akkor az ország jogrendszere különbséget tegyen ebben a kérdésben, attól függően, hogy milyen céllal kell minősíteni az állampolgárt. Ez olyan lenne, mintha egy megszerzett jogállástól megfosztanák az embert, ha más ügyekben is érvényesíteni szeretné.
A házassági turizmus ellen az EUB is rendelkezik: a döntés hangsúlyozza, hogy családegyesítés csak akkor történhet, ha a pár külföldön valódi lakhellyel rendelkezett, és hosszabb ideig fennállt a családi, házassági kapcsolat. Nem lehet kiutazni két hétig nyaralni, házasságot kötni, majd családegyesítést kérni. Hogy mi a hosszabb idő, azt most nem részletezik, de egy korábbi végzés arra utal, hogy legalább három hónapnak kell eltelnie, amíg az igény igazolható.
Azt azonban most már látszólag semmi sem akadályozza meg, hogy például egy külföldön dolgozó, folyamatosan ott lakó és fél éve házasságot kötött, tényleges családi életet élő azonos nemű magyar pár egyik tagja a hazaköltözéskor családegyesítés címén megkérje a házastársi státuszt.
Élet
Fontos