Egyévnyi reálbércsökkenés után szeptemberben újra növekedett az átlagbér vásárlóereje, ami egy válságos periódus lecsengésének kezdetét is jelezheti, az elmúlt harminc évben ugyanis jól jelezte a reálbér alakulása a gazdasági nehézségek és a konjunktúra időszakait.
A mostani recesszió legrosszabb időszakában hét-nyolc százalék körüli ütemben veszített az értékéből az átlagfizetés az előző év azonos időszakához képest – igaz, egy különös statisztikai mutatvány miatt az idősorban februárra vonatkozóan egy rendkívüli, 19,6 százalékos reálbércsökkenést jelző adat is látszik.
A reálkeresetek durva beesését a tavalyi országgyűlési választások előtt a honvédelmi és a rendvédelmi dolgozóknak kifizetett úgynevezett fegyverpénz okozta, ami egy évvel korábban, a kampány időszakában még látványos csúcsot, és egyúttal az idei februári adathoz rendkívül magas viszonyítási alapot eredményezett. A Központi Statisztikai Hivatal számítása szerint a februári reálkereset-csökkenésből 11,8 százalékpontot magyaráz ez a hathavi illetménynek megfelelő juttatás, vagyis 7,8 százalék körüli mértékben csökkenhetett az átlagbér vásárlóereje e hatástól elvonatkoztatva.
Historikus adatok már csak évenkénti bontásban érhetők el a statisztikai hivatal honlapján, de ezek tükrében is érdemes lehet megítélni a reálkeresetnek az év eddig eltelt időszakában mért, átlagosan 5 százalék körüli csökkenését – a teljes évre vonatkozó változás mértéke persze kérdéses, de a fékeződő infláció miatt ennél kedvezőbb végső adatra számíthatunk, főleg, ha a fegyverpénz hatásától is elvonatkoztatunk.
A rendszerváltás az azt követő transzformációs válság miatt reálbér-csökkenéssel járt a kilencvenes évek elején. Ennek mértéke ugyan nem volt kirívó, abban a tekintetben mégis fájdalmas volt, hogy évekig húzódott, az 1993-as átlagbér értéke a már eleve csökkenést mutató 1992-es adathoz képest esett még tovább.
Ezt követően a Bokros-csomag évében, 1995-ben szembesült ismét a magyar lakosság az átlagbér vásárlóerejének csökkenésével, ami ekkor már drámai léptékű volt:
egy év alatt a bérek az értékük mintegy nyolcadát veszítették el.
A bérszínvonal romlása ráadásul 1996-ban folytatódott, amikor még további öt százalékot veszítettek a bérek az előző évi, már jócskán megtépázódott értékükből.
Az ezt követő néhány évet nézve már a reálkeresetek lassú növekedése látható, majd az ezredfordulót követően meredek felfutás indult, és 2002-ben elérte a 13,6 százalékos csúcsot a reálkereseti index – ebben az évben indította a Medgyessy-kormány a 100 napos programját, ami többek között átlagosan 50 százalékos béremelést biztosított a közalkalmazottaknak, és bár eleinte a választók körében sikeresnek tűntek az intézkedések, a későbbiekben a kormánykoalíció oldaláról is vitatták azokat.
Négy évvel később már kiigazításokra kényszerült a kormány, a rezsiköltségek és az adókulcsok 2006 második felében kezdődő fokozatos emelése nem maradt következmények nélkül: 2007-ben jókora, közel 5 százalékos reálkereset-csökkenést szenvedett el a lakosság. Az elkövetkező hat évben a keresetek vásárlóereje lekövette a világgazdasági válság W-alakú lefutását, vagyis 2009-ben és 2012-ben némi visszaesést, e két év között pedig növekedést mutatott.
Az elmúlt évtized közepétől kezdve azonban korábban nem látott stabilitással növekedett a reálkereset, 2017-ig ráadásul egyre fokozódó ütemben – az egy éve kezdődő visszaesés tehát tíz évnyi folyamatos életszínvonal-javulást zárt le. A bérek csökkenő vásárlóereje ráadásul nemcsak a közelmúlt tapasztalatainak fényében lehet fájó, hanem a nemzetközi példákat elnézve is, az idei első évben tapasztalt visszaesés ugyanis rekordmértékű volt az OECD elemzése szerint.
Nehezen felbecsülhető ugyanakkor, hogy a százalékos, egymást követő évek közötti változások a gyakorlatban mit jelentenek, az átlagbér vásárlóereje mindenesetre nagyjából a 2020-ban tapasztalt szintre olvadt mostanra Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzőjének kommentárja szerint.
Adat
Fontos