Az elmúlt néhány évben növekedett a gyermekvállalási kedv Magyarországon, ám az élveszületések száma nem nagyon változott ugyanebben az időben. Ez azzal magyarázható, hogy gyorsan csökkent a gyermekvállalási korban lévő nők száma – állapítja meg a nemrég megjelent Demográfiai Portré gyermekvállalásról szóló tanulmányában.

Az elemzésből ugyanakkor az is kiderül, hogy nem minden korosztályban és iskolázottsági szinten erősödött ugyanúgy a gyermekvállalási kedv. A legnagyobb arányban a 15-19 évesek és a 35 év feletti nők, illetve az alacsony iskolai végzettségű nők körében nőtt a gyermekvállalás. A termékenység fiatal korosztályban tapasztalt növekedése pedig új jelenségnek számít Magyarországon a szerzők, Kapitány Balázs és Spéder Zsolt demográfusok szerint.

Többek között ennek is köszönhető, hogy a gyermekvállalási életkor kitolódása az elmúlt bő fél évtizedben gyakorlatilag megállt Magyarországon. Az anyák 2017-ben az első gyermeküket átlagosan 28,6 évesen vállalták, miközben ez 2011-ben 28,3 év volt. Az összes gyermek vállalásának átlagos kora 30,3 év, ami szintén alig nőtt 2011 óta.

Forrás: Demográfiai Portré/Kapitány – Spéder (2018)

Mivel kevesebb szülőképes korú nő jóval több gyermeknek adott életet, a magyar termékenységi ráta tavaly két évtizedes csúcsra nőtt. Ám európai összehasonlításban még mindig nem éri el az uniós átlagot, és a népesség újratermelődéséhez szükséges értéktől is messze van.

Jóval több tinédzser szült 2016-ban, mint 2011-ben

A legnagyobb arányban (25 százalék felett) a 15-19 évesek és a 35 évnél idősebb korcsoportokban nőtt a gyermekvállalási kedv 2011 és 2016 között. Abszolút értékben viszont a 31-33 évesek körében volt tapasztalható a legtöbb gyermekvállalás, de a 29-38 évesek és a 18-19 évesek körében is jelentős volt a növekedés.

A 29-38 évesek körében látható növekedés egyrészt annak köszönhető, hogy a korábban elhalasztott gyermekvállalások megvalósultak, másrészt a leggyakoribb gyermekvállalási életkor (módusz) is egy évvel később volt 2016-ban, mint öt évvel korábban. Tehát továbbra is megfigyelhető a gyermekvállalás halasztása. Ezzel szemben a 20-as éveik második felében járók körében a termékenység csak kisebb arányban nőtt.

Azzal, hogy a tizenévesek körében is jelentősen nőtt a gyermekvállalási kedv, kialakult a 30-31 éves korban megfigyelhető csúcspont mellett egy újabb, alacsonyabb értékű pólus (19 éves kornál). A demográfus szerzők szerint a nemzetközi szakirodalomban ismert ez a jelenség:

jellemzően olyan országokban figyelhető meg, ahol nagyok a társadalmi egyenlőtlenségek, és/vagy valamilyen okból kifolyólag egy korai és egy kései gyermekvállalási mintával jellemezhető rezsim él párhuzamosan egymás mellett.

Ha összehasonlítjuk az adott életkorra jellemző termékenységi arányszámokat Magyarországon és Franciaországban (ahol magas, a reprodukciós szintet lényegében eléri a termékenység), akkor kiderül, hogy a 40 év körüli és feletti gyermekvállalási kedv Magyarországon már gyakorlatilag elérte a Franciaországit. Ám a francia nőknél 28-29 korban a leggyakoribb a gyermekek születése, ami korábban van, mint nálunk. Emellett a franciáknál és más nyugat-európai országokban is hiányzik a fiatalkori pólus, ami nálunk megjelent.

Forrás: Demográfiai Portré/Kapitány – Spéder (2018)

A magyar nők termékenységi hajlandósága tehát azért alacsonyabb a francia szintnél, mert a 20-as éveik végén a magyar nők jelentősen elmaradnak a francia nőktől. Ahhoz, hogy a francia görbéhez közeledjünk, átlagosan fiatalabban kellene szülnie a nőknek.

Minél alacsonyabb az iskolai végzettség, annál jobban nőtt a gyermekvállalási kedv

Ha az iskolai végzettség szerint nézzük a gyermekvállalás alakulását, kiderül, hogy a diplomás nők ugyan 4 százalékkal több gyermeket vállaltak 2016-ban, mint 2011-ben, a csoport létszáma jelentősen nőtt ebben az öt évben. Vagyis a felsőfokú végzettségű nők gyermekvállalási kedve összességében még csökkent is ez alatt az öt év alatt.

Ezzel szemben a többi végzettségi csoportban emelkedett a gyermekvállalási kedv. Minél alacsonyabb az adott csoport végzettsége, annál nagyobb a növekedés a korspecifikus termékenységi arányszámokban.

Forrás: Demográfiai Porté/ Kapitány-Spéder (2018)

Az érettségizett anyák létszáma valamelyest csökkent az adott időszakban, miközben az általuk szült gyermekek száma 9 százalékkal nőtt. Elsősorban a harmincas éveikben járók körében nőtt a gyermekvállalási kedv ebben az iskolázottsági rétegben.

Ám az igazi radikális baby-boom a nyolc osztályt, vagy azt sem végzett nők gyermekvállalási kedvét jellemezte 2011-2016 között.

Ennek a társadalmi rétegnek a létszáma nagyon gyorsan, 23 százalékkal csökkent a szóban forgó öt év alatt. Szám szerint a 15-44 éves, maximum a nyolc általánost kijáró nők száma 473 ezer főről 363 ezer főre esett vissza. A jelentős létszámcsökkenés ellenére a legalacsonyabb iskolázottságú nők által vállalt gyermekek száma mintegy tizedével nőtt. Ebben a rétegben nem korlátozódott egyes korcsoportokra a gyermekvállalási kedv növekedése, de sokkal hangsúlyosabban nőtt a fiatal felnőttek között.

Az alacsony iskolázottságúak körében tehát a gyermekvállalás teljesen eltérő mintát mutat, mint a magasabb iskolai végzettségű csoportoknál.

Akik legfeljebb az általános nyolc osztályát járták ki, azoknak a többsége 22 éves korára már anya lesz, míg például az érettségizetteknél ugyanez 29-30 év.

Nő a gyermektelenség és a nagycsaládossá válás esélye

A tanulmányban a gyermekszám szerinti átrendeződést is megvizsgálták. Ebből egyrészt kiderült, hogy egyértelműen nő a gyermektelenség: az ezredforduló óta 8 százalékról 16 százalékra emelkedett a gyermek nélküli nők aránya. Másrészt a kétgyermekesek aránya is szembetűnően csökkent, az ezredforduló óta 78 százalékról 67 százalékra csökkent azok aránya, akik az első után második gyermeket is vállalnak.

Ebből az is következik, hogy növekszik az egy gyermek után megállók aránya.

Forrás: Demográfiai Portré/Kapitány-Spéder (2018)

Ezzel szemben nagyobb eséllyel válnak nagycsaládossá a kétgyermekesek, mint korábban: az ezredfordulón 27 százalék, 2016-ban pedig már 35 százalék volt azoknak a nőknek az aránya, akik a második után harmadik gyermeket is vállalnak. Ezt alátámasztják a szerzők más elemzései is, amelyek kimutatták, hogy a családi adókedvezmény a felsőfokú végzettségű kétgyermekesek körében növelte meg a harmadik gyermek vállalásának esélyét.

Mivel azonban általánosan csökkent a kétgyermekesek aránya, a növekvő gyermekvállalási hajlandóságuk alig érzékelhető a népmozgalmi statisztikában.

A szülővé válás ideálisnak tartott életkora is kitolódott

A teljes népesség 2001-ben az ideális életkort a nők esetében 24,8 évre, a férfiak esetében 27,8 évre tette a gyermekvállaláshoz, ami 2016-ra a nők esetén 1,4 évvel, a férfiak körében 0,9 évvel nőtt. Másfél évtized alatt tehát egyértelműen növekedett a szülővá válás ideális életkorának átlaga, ám a kitolódás sokkal kisebb volt, mint a gyermekvállalási életkor tényleges kitolódása.

Ezzel szemben az ideálisnak tartott gyermekszám és a tervezett gyermekszám is döntően stabil maradt 2001 és 2016 között.

Az ideálisnak tartott gyermekszám a nőknél és a férfiaknál is 2,2. A tervezett gyermekszám viszont minden korcsoportban kisebb ennél. A tervezettnél pedig kevesebb gyermek születik meg ténylegesen, és a valóság és a tervek közötti különbség még nőtt is az utóbbi másfél évtizedben. A demográfusok szerint a tervektől való növekvő elmaradás miatt, az életpályán előre haladva, bizonyos kort elérve a tervek visszavételére kerül sor, vagyis egyre több tervezett gyermek nem születik meg.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet demográfia élveszületés gyermekvállalás népesedés társadalmi riport termékenységi ráta Olvasson tovább a kategóriában