Boldog lehet most, aki rajong a házassági statisztikákért, a KSH most megjelent kiadványában minden benne van, amit erről a témáról tudni kell. Miért házasodunk Orbán Viktor kormányzása óta jóval többen, milyen hatása van az élettársi kapcsolatoknak a házasodási kedvre? Tényleg csak azért döntenek sokan a kapcsolatuk szentesítése mellett, mert jön a baba?

Pár évtizede a fiatalok a házasságukra építették az életüket. Ha ez megvolt, jöhetett az összes többi nagy életkihívás. Ma viszont a fiatalok a tanulmányaikra, karrierjükre épülő egzisztenciára gyúrnak. Úgy gondolják, hogy a családalapítás ennek nem előfeltétele, inkább a következménye. Mindezt sokan a házasság meggyengülésének tartják. Pedig ez a szemléletbeli eltolódás nem feltétlen jelenti azt, hogy a mai fiataloknak úgy általában kevéssé fontos a házasság. Pedig még az alábbi ábrából is inkább ez következne.

Azt látjuk, hogy a hetvenes évek közepe óta teljesen összezuhant a házasságkötések száma. A csúcson évente százezernél is többen keltek egybe, a 2010-es mélyponton viszont csak 35 ezer házasságkötés történt.

A KSH szerint ennek a magyarázatát nem feltétlenül az értékrendek szélsőséges eltolódásában kell keresni, miközben a közbeszédben ez az olvasat terjedt el a leginkább. A közvélekedés azonban, ha nem is cáfolható, de mindenképp árnyalható néhány demográfiai érvvel.

Az ötveneses években született, igen népes Ratkó-generáció a hetvenes években ért a húszas évei első felébe, ami akkoriban a házasodási kort jelentette a kor szokásainak megfelelően. A hetvenes évek csúcsát követő lejtmenet a magas bázis miatt lényegében természetes volt, amit a kilencvenes években egy újabb felfelé ívelő hullámnak kellett volna követnie. A hetvenes években született szintén nagy létszámú generáció ekkor lett ugyanis 20 éves. A felívelés azonban elmaradt, ahogy az ábrán is látjuk. Pedig a ‘90-es években a korábbinál több huszonéves fiatal miatt még nőtt is a potenciális házasulandók száma. Vajon miért nem házasodtak?

És miért házasodnak a maiak? Mert az ábrán az is látszik, hogy 2010 óta megfordult a trend: 2010 és 2016 között csaknem másfélszeresére emelkedett a házasságkötések száma. Legutoljára a második világháború utáni öt évben fordult elő hasonló emelkedés. Hirtelen népszerű lett a házasság, és a mai fiatalok értékrendje ennyire elüt a rendszerváltáskori értékektől?

A statisztikusok szerint borítékolható volt a kilencvenes évek első felének visszaesése. Annyi történt csupán, hogy a házasságra lépők átlagos életkora tartósan és jelentősen emelkedni kezdett. Látszólag egyik napról a másikra, valójában az akkori huszonévesek élethelyzetéből/lehetőségeiből és persze részben a megváltozott szemléletükből fakadóan generációs jelleggel. Ennek a következménye a házasságok látszólagos népszerűségvesztése a kilencvenes években: ha egy generáció tagjai tömegesen csúsztatják a házasságkötést, a statisztika ebből annyit lát, hogy a korábbihoz képest tartósan csökken a szám.

A rendszerváltás előtti évtizedekben a nők 20, a fiúk 25 éves koruk körül házasodtak (először), ez most 28-29, a fiúknál 32-33 év között van. Valójában ez az oka mindennek. Az utóbbi évtizedekben persze inkább úgy tűnhetett, hogy a házasságok nemcsak kitolódtak, de a korábbinál jóval kevesebben is házasodtak. Mégis, “az átlagos életkor emelkedését a demográfiai szakirodalomban gyakran úgy értelmezik, hogy az nem a házasság intézményével szembeni bizalmatlanság, hanem egy halasztó, halogató magatartásnak a jele.”

A KSH végső soron arra jut, hogy a magasabb képesítés megszerzése és az egzisztencia megteremtése miatt elhalasztott házasságokat pótolják be most a párok. Tehát nem a kormány családtámogatásai, vagy egy újabb értékrendbeli fordulat miatt lett extra népszerű dolog házasodni 2010 óta. Annyi történt, hogy az elmúlt években az átlagos életkor növekedése folyamatosan lassult, az utóbbi három évben meg teljesen megállt, ezért elkezdtek újra feltorlódni a házasságkötések. “Mindez a házasságkötések számának jelentős emelkedésével párhuzamosan zajlott, ami az első jele lehet annak, hogy az elhalasztott házasságokat elkezdték pótolni a párok” – vonja le a következtetését a hivatal. 

A házasság menthető, nincs itt semmi látnivaló?

Az utóbbi években meredeken javuló tendencia ellenére a házasságok kilátásai mégsem épp rózsásak. Egyrészt a házasságok mérlege, ami a megkötött és a felbomló (válás vagy megözvegyülés miatt véget érő) házasságokat állítja szembe, még az elmúlt évek masszív házasságkötési láza ellenére is masszívan negatív: bő tízezerrel csökkent a házasságok száma.   

Házasságok Mérlege (Forrás: KSH)

Egyébként először 1991-ben fordult elő, hogy csak az özvegyülések száma meghaladta a házasságkötésekét, majd az ezt a következő két évtizedben ez így is maradt.

Az ezredforduló után azonban nagyot javultak a halandósági viszonyok, emelkedett a születéskor várható élettartam, és a kétezres évek második felétől válásból is kevesebb lett. Ezzel fordulni látszott az a negatív trend, ami a kilencvenes évek végén érte el a csúcsát, amikor évente közel 40 ezerrel több házasság szűnt meg (ábra), mint amennyi újat kötöttek. Tavaly hosszú idő után először 20 ezernél is kevesebb válás volt, a házassági mérleg pedig – részben pont ezért – az elmúlt 36 év legkedvezőbb értékét mutatta.

A tendencia azonban – a látszat ellenére – nem is annyira szívderítő. A KSH ugyanis megnézte, hogy a javulás mögött mely társadalmi csoportok házasodási kedve van, illetve számukra milyen szempontok miatt lett ennyire fontos a házasság az utóbbi években. Egyrészt a házasságkötéseknél csökkent a felsőfokú végzettségűek aránya, több lett a szakiskolát végzett. Másrészt csaknem kétszeresére emelkedett az egygyerekes, illetve két és félszeresére a többgyerekes házasuló párok aránya. Az elmúlt hat évben főleg azon párok házasságkötései emelkedtek, akiknek korábban már született gyermeke. Ez is megerősíti, hogy a gyermekek erősen a házasság irányába tolják az esetleg gyerek nélkül másként döntőket. 

A KSH szerint az élettársi kapcsolatban élők is könnyebben döntenek a házasság mellett, ha ehhez kedvező vagy ösztönző feltételeket kapnak, miközben pontos ebben a körben jellemzőbb az a hivatkozás, hogy a papír nem fontos. Esetükben talán az elmúlt évek erőteljes kormányzati támogatásai is fontosabbak, mint egy fővárosi, magasan képzett, gyermektelen, nem élettársi viszonyban élő párnál. Utóbbiak házassága kevéssé valószínű az utóbbi évek jellemzőbb tendenciái alapján.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet demográfia házasság KSH Olvasson tovább a kategóriában