Összesítésünk szerint több mint 330 milliárd forintnyi társasági adó áramlott a tao-támogatási rendszer bevezetése, azaz 2011 óta az államkassza helyett különböző sportszervezetekhez. A tao-támogatás ugye az az állami juttatás, amiről a kormány hat évig próbálta elhitetni, hogy nem közpénz, de október közepén a Transparency International Magyarország által indított perben a Kúria is kimondta, hogy az. Persze a többség számára ez korábban is nyilvánvaló volt, hiszen a rendszer lényege, hogy a cégek a nyereségük után fizetett közteher, a társasági nyereségadó (tao) egy részét vagy egészét nem a költségvetésbe fizetik be, hanem odaadják azt egy számukra szimpatikus sportklubnak (vagy kulturális szervezetnek).

Ráadásul nem is az egészet. A szabályozást ugyanis (a cégek aktivitásának növelése érdekében) már a kezdetekben úgy alkották meg, hogy a vállalatok nagyobb összegű adóbefizetést kerülhetnek el, mint amennyit a kinézett szervezetnek adnak. Azaz az adóforintok egy része náluk marad. A költségvetésből ténylegesen kieső bevétel így még több is, mint a sportszervezeteknek juttatott 330 milliárd.

Sőt, valószínűleg a csapatoknak fizetett pénz is meghaladja ezt az összeget. A sportági szövetségek ugyanis nem haladnak túl jól az adatok feldolgozásával. Akad olyan szövetség, ahol a dokumentumok alapján úgy tűnik, még csak a 2012/13-as időszakot zárták le, azaz az elmúlt négy év számai még változhatnak. A 2016/2017-es szezon pedig még biztosan mindenhol fog, ami akár további milliárdokkal is megdobhatja az említett 330 milliárdot.

Pedig már ez az összeg is azt jelenti, hogy a lehetséges társasági adóbevétel több, mint 11 százalékáról mondott le az elmúlt hat évben a kormányzat. A vizsgált időszakban 2940 milliárd forintnyi tao folyhatott volna be az államkasszába, a tényleges bevétel azonban csak 2608 milliárd lett, a többi a sportszervezetekhez került – és akkor a cégeknél hagyott tízmilliárdokról még nem beszéltünk, ezt azonban a felajánlók üzleti adatainak ismerete nélkül pontosan nem lehet számszerűsíteni.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a tao nem a legfontosabb bevételi forrása a magyar államnak. Az idei előirányzat szerint a teljes adóbevétel alig több, mint 7 százaléka, 606 milliárd forint folyhat be így, miközben áfából 3500 milliárd, személyi jövedelemadóból 1900 milliárd forintot vár a kormányzat. Ettől függetlenül a félredobott tao aránya így is megdöbbentő, és a 330 milliárdos összeg sem jelentéktelen.

Nem meglepő módon a legtöbb pénz ezen a csatornán keresztül is a labdarúgásba áramlott, az elmúlt két idényt nézve viszont már nem a foci vezet. A 2015/2016 és a 2016/2017-es szezonokban ugyanis rendkívüli módon megugrott a kézilabda támogatása is: két év alatt 48 milliárd forintot kaptak a csapatok. Ha a teljes hat éves ciklust nézzük, akkor a két említett sportágnak jutott a teljes támogatás nagyjából kétharmada, és a maradék egyharmadon osztozott a vízilabda, a jégkorong és a kosárlabda.

A százmilliárdokból nagyjából két-háromezer különböző sportszervezet részesedett, de a pénz nagyon egyenlőtlenül oszlott el a különböző klubok, egyesületek és sportvállalkozások között. Ez az egyik oka annak, hogy a tao támogatási rendszer megítélése annak ellenére kifejezetten rossz, hogy egyébként az ötlet nem teljesen ördögtől való.

A kisebb egyesületeknek ugyanis valóban semmilyen piaci forrás nem áll rendelkezésére, hogy finanszírozzák magukat, és korábban az állam sem biztosította számukra az anyagi hátteret. Sok száz olyan sportszervezet van, amely évente pár millió, sőt esetenként csak néhány százezer forinthoz jut ilyen forrásból, és ezeknek valóban a túléléshez van szükségük a támogatásra. (Az, hogy a pénzhez miként jutnak hozzá, és hogyan használják fel, az megint egy másik kérdés, a tao-rendszer rossz megítélésének másik oka ugyanis épp az, hogy a kezdetektől trükköznek a támogatási rendszer különböző szintjein.)

Miközben a legkisebbek minden fillérért megküzdenek, valamennyi sportágban akad néhány nagyobb egyesület, amely százmilliókkal, esetleg milliárdokkal gazdagodik évente. Van olyan sportág, ahol az összes közpénz közel kétharmada mindössze 10 sportszervezethez került, de tulajdonképpen mindenhol egy szűk körnél koncentrálódik az támogatások jelentős része. Ráadásul ennek a körnek a nagy része akár piacról is képes lenne részben vagy egészben ellátni magát, így a hozzájuk utalt közpénz többnyire biztosan jobb helyen lenne az államkasszában.

A rendszert a kezdetektől körüllengi a politika: sok esetben azok az egyesületek, klubok jutnak a legtöbb pénzhez, amelyeknek megvannak a megfelelő kapcsolatai. Erre számtalan példát lehetne említeni, most érjük be azzal az eggyel, hogy a kézilabda támogatása azt követően kezdett el szárnyalni, hogy a szövetség élére a Fidesz akkori kommunikációs igazgatóját nevezték ki. Kocsis Máté 2015-ös érkezése előtt négy év alatt összesen 38 milliárd forint jutott a sportágnak, utána két esztendő alatt ennél 10 milliárddal több.

A következő napokban arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk mely csapatokhoz került a legtöbb közpénz. Sportáganként összesítjük, kik voltak a tao-rendszer eddigi legnagyobb nyertesei, mennyi pénzhez jutottak így, és mire költötték ezt. A feladat azért nem egyszerű, mert a támogatásokat nyilvántartó szövetségek egy része, illetve az illetékes szaktárca, az Emberi Erőforrások Minisztériuma nem éppen segítőkész, ha a tao-rendszerről van szó, még a közérdekű adatigénylésünkre sem reagált. A számokat ugyan jellemzően közzé teszik, de sok esetben olyan formátumban, hogy véletlenül se lehessen összesíteni őket. Persze mindez nem meglepő, hiszen a például pénz forrását is immár hat éve próbálják titkolni. Más kérdés, hogy sokáig már ezt sem lehet.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Közélet kézilabda labdarúgás tao-támogatás. társasági adó Olvasson tovább a kategóriában