Chris Smith, a Coventry Egyetem történész óraadója a The Conversationben nagyon egyszerűen összefoglalta, hogy mi az a négy fő terület, ahol a beszervezők általában megpróbálják megkörnyékezni az egyébként teljes mértékben átlagos életet élő embereket, hogy kémkedni kezdjenek. Smith annak kapcsán írta meg a cikkét, hogy nemrég kiderült, a berlini brit nagykövetség 57 éves biztonsági őre Oroszországnak kémkedett.

Az első támadható felület a pénz, ennek kapcsán Smith felidézi John Herbert King, a brit külügyminisztérium rejtjelező alkalmazottjának 1935-ös esetét. King pénzügyi problémákba keveredett, elidegenedett a feleségétől, drága hobbijai voltak, el kellett tartania a fiát és a szeretőjét, a fizetése pedig ehhez túl kevés volt. A szovjeteknek sikerült beszervezniük azzal, hogy meggyőzték, ha fenn akarja tartani a családját, pénzre lesz szüksége. Olyan konstrukciót ajánlottak neki, amely a megfelelő információk átadásáért havi 100 font extra jövedelmet biztosít. King 1937-ig volt aktív, 1939-ben bukott le, és 10 év börtönre ítélték.

A második fő tényező, ha valakiről kiderül, hogy ideológiai alapon is meggyőzhető. Ilyen volt például Donald Maclean esete, aki Cambridge-ben végzett, hitt a szovjet rendszer igazságosságában, és utolsó egyetemi évében, 1934-ben sikerült is beszervezni. A KGB elődje arra utasította, hogy a brit diplomáciában építsen karriert, és Maclean a külügyminisztériumba bekerülve a szovjet hírszerzés számára nagyon fontos kapocs lett. 1951-ben Moszkvába menekült a lebukás elől.

A zsarolás és kényszerítés a harmadik fontos eszköz, Magyarországon ezt a kommunista rendszer évtizedei után aligha kell részletesen magyarázni, hiszen ezt nálunk a belső besúgóhálózat beszervezése is előszeretettel használta. Smith egy 1946-os brit példát hoz fel, amikor John Vassallt, a moszkvai nagykövetség munkatársát azzal sikerült átállítani, hogy megzsarolták, tudnak róla, hogy homoszexuális, ami akkoriban illegális volt Nagy Britanniában. Vassall 1962-ben bukott meg, és 18 évre ítélték.

A negyedik tényező a szimpla egoizmus, a kémkedés ugyanis sokak számára vonzó lehetőség arra, hogy titokban hálózatot építsen maga köré, amit irányíthat, befolyásolhat. Robert Hanssen egykori FBI ügynök és 1976-tól egészen 2001-ig szovjet/orosz kém például tipikus esete ennek a típusnak. Hanssen pénzt is kapott a szovjet beszervezése után, majdnem másfél millió dollárt készpénzben és gyémántban, de valójában az elismerés és figyelem hiánya volt a belső mozgatórugója.

Hanssen úgy vélte, hogy az FBI nem értékeli megfelelően a képességeit és a teljesítményét, a két évtizedig vitt kettős ügynöki teljesítménye pedig kiemelte őt ebből a vélt hátrányos helyzetből. Hanssen esete amerikai szempontból az egyik legkatasztrofálisabb történelmi kudarc, a kettős ügynök ma már életfogytig tartó büntetését tölti.

Smith az írásával arra hívja fel a figyelmet, hogy a kémekre gondolhatunk úgy is, mint James Bondokra, ám a valóságban a ténylegesen legkomolyabb károkat okozó kémek átlagos emberek, de nem hétköznapi problémákkal és pszichológiai háttérrel.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet beszervezés kém kémkedés Olvasson tovább a kategóriában