(Lantos Tamás a Nyugdíj Másképpen pénzügyi szakértője.)

Vajon mi az oka annak, hogy a nyugdíjkorhatár egyre emelkedik? Tényleg igaz, hogy az állami nyugdíjra nem számíthatunk? Milyen lehetőségeink vannak, ha magunk szeretnénk gondoskodni nyugdíjas éveink anyagi biztonságáról, és melyiket érdemes választani?

Az elmúlt években világossá vált, hogy csalódásokat szül, ha előre számolgatjuk, mennyi idő van még hátra a gondtalan nyugdíjas évekig, hiszen a nyugdíjkorhatár szinte évről évre emelkedik. Ráadásul egyre többet hallani arról is, hogy ez a gondtalanság korántsem magától értetődő, sőt: igencsak nagy gondban leszünk, ha csupán az államtól kapott nyugdíjból kell megélnünk.

A nyugdíjkorhatár folyamatos emelkedése nemcsak Magyarországra jellemző, de nemzetközi viszonylatban sincs ez másképp. Vajon mi ennek az oka?

A nyugdíjrendszer problémái csak fokozódni fognak

A válasz a nyugdíjrendszer felosztó-kirovó jellegében rejlik. Hiszen az évek során befizetett nyugdíjjárulékot nem önmagunknak gyűjtjük, hanem betesszük egy nagy kalapba. Az aktív munkavállalók által befizetett járulékok adják azt az összeget, amelyet szétosztanak a nyugdíjas korú lakosság között.

A probléma pedig abból adódik, hogy ezt az összeget egyre többfelé kell szétosztani, mivel a nyugdíjasok száma egyre nő. Ráadásul maga az összeg is egyre kisebb, mert a járulékot fizetők száma folyamatosan csökken. Ez a tendencia pedig aligha fog változni  – mi több, nem kérdéses, hogy még tovább folytatódik és erősödik.

Így az is kétségtelen, hogy a jövőben a jelenlegi nyugdíjaknál jóval kevesebb jut majd, és ez nem csupán „riogatás”, hanem sajnos olyan realitás, amely megváltoztathatatlan tényezőkön alapul.

Az ingatag rendszer egyszerre két oldalról dől be

Az egyik ilyen tényező a nyugdíjasok számának növekedése. Ennek oka egyrészt a 21. századi tudomány nyújtotta lehetőségek, valamint a megváltozott életmód, amelynek köszönhetően a várható élettartam csak az elmúlt 15 évben is több mint 10 évvel növekedett. Így a nyugdíjasok hosszabb időn keresztül veszik igénybe az ellátást.

A helyzetet még tovább súlyosbítja majd a Ratkó-unokák nyugdíjba vonulása, amely 20-30 éven belül fog bekövetkezni. Ez a nagy létszámú generáció ma még aktívan dolgozik, és így jelentősen hozzájárul a közös kalapban gyűjtött összeghez. A nyugdíjkorhatár elérésével azonban a kalap másik oldalára kerülve a szétosztásra várók számát gyarapítja.

Ezzel egy időben a járulékokat fizető aktív lakosság száma egyre kevesebb, hiszen közismert, hogy a születések száma folyamatosan csökken (egészen a 70-es évektől), ráadásul egyre későbbre tolódik a gyermekvállalás időpontja is. Nagyjából fele annyi gyermek születik, mint amennyivel a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntartható lenne.

Már nem kérdés, hogy kevesebb nyugdíjat fogunk kapni

Csodák pedig nincsenek: a nyugdíjasok várható élettartama – szerencsére – nem fog csökkenni, a Ratkó-unokák mindenképp nyugdíjba mennek, és a születések számának megduplázódására sem lehet számítani. Egy dolog viszont biztos: a várható nyugdíj összege mindenképpen kevesebb lesz.

Hogy pontosan mennyivel, azt nem lehet megmondani, de előrevetíteni igen az úgynevezett függőségi ráta segítségével. Ez a mutató arról ad számot, hogy egy aktív munkavállalóra hány nyugdíjas jut, vagyis a befizetett járulékokat hány nyugdíjas közt kell elosztani.

Ez a ráta sajnos folyamatosan emelkedik, a KSH becslése szerint 2045-re megduplázódik  – ez azt jelenti, hogy nagyjából a mai nyugdíjak felére számíthatunk.

Az állam akkor sem tudja megoldani, ha mindent megtesz

A probléma megoldására az állam nem tehet mást, mint hogy vagy megnöveli a befizetendő járulékokat (amely már így is magas), vagy emeli a nyugdíjkorhatárt (ahogy ezt folyamatosan teszi is), vagy pedig csökkenti a kiutalt nyugdíjak összegét (erre minden bizonnyal sor is fog kerülni).

Ám a probléma akkor sem oldódna meg, ha mindhárom eszközt egyszerre alkalmazná, hiszen túl nagy a kihívás: egyszerre kell szembenézni a nyugdíjasok számának növekedésével és hozzá az aktív munkavállalók számának csökkenésével.

Egyedüli kiút az öngondoskodás

Fotó: Freepik

Így tulajdonképpen nem marad más, mint az öngondoskodás – ezzel az állam is tisztában van, ezért a legtöbb, amit tehet, hogy ösztönzi a lakosságot a nyugdíjcélú megtakarításokra. Ezt az adó-visszatérítés eszközével teszi: az éves befizetés 20 százalékát az állam visszaadja a megtakarítási számlánkra (megtakarítási típustól függően maximum 100.000 – 150.000 forintot, illetve többféle megtakarítás esetén együttesen maximum 280.000 forintot). Ez pedig hathatós ösztönzés, hiszen hosszú távon akár több millió forintos összeget is jelenthetnek az adó-visszatérítések.

Fontos azonban, hogy a támogatás ellenére is a megtakarítás felett kizárólag a tulajdonosa rendelkezhet, az állam nem nyúlhat hozzá, így nem történhet meg az, ami annak idején a magánnyugdíjpénztárak esetében.

Milyen nyugdíjcélú megtakarítások közül lehet választani?

Az öngondoskodás államilag támogatott formái az Önkéntes Nyugdíjpénztár (ÖNYP), a Nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ), a legnépszerűbb pedig a nyugdíjbiztosítás  – nem véletlenül. Ez ugyanis az egyetlen olyan nyugdíjcélú megtakarítás, amelynél nem a mindenkori nyugdíjkorhatár a lejárat ideje, hanem a szerződéskötéskor érvényben lévő. Vagyis ha idén kötjük, 65 éves korunkban vehetjük fel a megtakarításunkat – akár egy összegben, akár havi járadék formájában -, és élhetünk az összeg nyújtotta lehetőségekkel.

Ezen felül az elterjedtebb – befektetési egységekhez kötött – fajtái akár jelentős hozamra is lehetőséget nyújtanak. Rugalmasak, az első 2-3 év után a nehezebb élethelyzetekben is megoldásokat kínálnak (például: havi díj csökkentése, szüneteltetés), vészhelyzet esetén pedig akár (némi többletköltséggel) vissza is tudjuk vásárolni.

Hogyan működnek a nyugdíjbiztosítások?

A nyugdíjbiztosítás olyan, mint egy megtakarításos életbiztosítás, csak kifejezetten a majdani nyugdíj kiegészítésére szolgál. Futamideje tehát fix, akkor jár le, ha elértük a szerződéskötés időpontjában érvényes nyugdíjkorhatárt.

A nyugdíjbiztosításokat fizethetjük havi, negyedéves, féléves vagy éves gyakorisággal is, és lehetőség van nagyobb összegek külön befizetésére is. Jellemzően minimum 8-12.000 forintos havi befizetéssel indíthatunk ilyen nyugdíj-megtakarítást.

Ha a biztonság a legfontosabb: a hagyományos nyugdíjbiztosítás

A piacon jelenleg csaknem 70 módozata létezik a nyugdíjbiztosítosításoknak. Ezeknek egy része a hagyományos, klasszikus nyugdíjbiztosítás, a másik része pedig modernebb, befektetési egységekhez kötött nyugdíjbiztosítás. A különbség a kettő között az elérhető hozamokban rejlik. A hagyományos nyugdíjbiztosítások esetében előre meghatároznak egy garantált fix kamatot, amelyet a lejáratkor a befizetett tőkével együtt megkapunk. Ez alacsonyabb (általában 1-4 százalék), mint amit a modernebb konstrukcióval el lehet érni, noha a biztosító pluszhozamokat is ad, ha a pénzünkkel ő maga is extra hozamokra tett szert. Ám a biztosító kevésbé fog kockáztatni, így inkább a biztonságos, de nem túl magas hozamokat nyújtó befektetéseket fogja választani.

Ha magasabb hozamra vágyunk: a befektetési alapokhoz kötött nyugdíjbiztosítás

Fotó: Freepik

A befektetési alapokhoz kötött nyugdíjbiztosítások azonban ennél jóval rugalmasabb, kereskedelmi szemléletű konstrukciók. Az általunk befizetett összegek egy úgynevezett befektetési alapba kerülnek. Ezek olyan, pénzügyi szakértők által kezelt megtakarítások, amelyek több befektető pénzét gyűjtik össze.

A biztosítók 10-20 ilyen alapot kínálnak, amelyek a hozamok és a kockázat tekintetében is széles skálán mozognak. Egyszerre többet is választhatunk (akár külföldi részvényekből vagy vegyes alapokból is), és összeállíthatunk magunknak egy olyan portfóliót, amely megfelel kockázatviselési hajlandóságunknak, és a várható hozam is kedvünkre való.

A hagyományos nyugdíjbiztosításokkal ellentétben itt tehát nincs fix kamat (de akár azt is kaphatunk, ha például hozamgarantált konstrukciót vagy állampapírokból álló alapot választunk), ám magasabb hozamokat érhetünk el, a választott kockázatoktól függően 5-6, de akár 7-9 százalékot is, amely a hosszú távnak és a kamatos kamatnak köszönhetően komoly többletet jelenthet.

A nyugdíjunkat magunknak kell megteremteni, de legalább jó lehetőségeink vannak rá

Mint láthattuk, elég széles skálán mozognak a lehetőségek, ha gondoskodni szeretnénk az anyagilag valóban felhőtlen nyugdíjas évekről. Természetesen nem szívderítő, hogy ezt magunknak kell megtenni, és a nettó jövedelmünk egy részét kell feláldoznunk erre a célra. Ám ezen maximum csak keseregni tudunk, változtatni nem  – így érdemes inkább elfogadni a megmásíthatatlan tényt, és kezünkbe venni jövőbeli nyugdíjunk sorsát. Minél előbb, annál jobb, hiszen annál többet tudunk összegyűjteni, illetve annál kevesebb összeget kell havonta erre szánnunk.

A cikk megjelenését a Nyugdíj Másképpen támogatta.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Fizetett hirdetés Pénz állami nyugdíj nyugdíjbiztosítás öngondoskodás Olvasson tovább a kategóriában