(A szerző a REKK kutató főmunkatársa, a Magyar Energiakereskedők Szövetségének elnöke. A G7 Ekonomi a G7 véleményrovata.)
A 2021. január 1-től életbe lépő energiahatékonysági kötelezettségi rendszerben (EKR) az energiakereskedőknek (áram- és gázkereskedők, valamint üzemanyag-forgalmazók) az általuk értékesített energiamennyiség arányában meghatározott megtakarítást kell elérniük a végső felhasználóknál.
Az előírt megtakarítás mértéke 2024-ig folyamatosan nő, majd 2027-től csökken:
Megtakarítást az energiakereskedők nemcsak saját ügyfeleiknél érhetnek el, hanem bármilyen lakossági vagy ipari energiafelhasználónál, ami biztosíthatja, hogy a közgazdasági szempontból leginkább indokolt energiahatékonyság-javító beruházások valósuljanak meg.
A lehetséges intézkedések köre rendkívül széles: világítás-korszerűsítés, hőszigetelés és nyílászáró csere, használati melegvíz és fűtési rendszerek korszerűsítése, megújuló energiaforrások felhasználása, napelemes és napkollektoros rendszerek telepítése, épületgépészeti és -felügyeleti rendszerek, de akár járműcsere programok is megvalósíthatóak az EKR keretein belül.
A tervek szerint lesznek úgynevezett katalógus-intézkedések és egyedi beavatkozások. Előbbiek adminisztrációja várhatóan jóval egyszerűbb lesz, míg utóbbiaknál minden esetben energetikai auditot ír elő a jogszabály. Ugyanakkor, bár a törvény 2021. január 1-jén hatályba lép, egyelőre nem jelent meg a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendelet, amely a részletszabályokat fogja tartalmazni, így egyelőre nem ismerjük pontosan, hogy milyen intézkedések lesznek elszámolhatóak egyszerűsített formában és melyek igénylik auditor bevonását. Előzetes hírek szerint több, mint 50 féle úgynevezett katalógus-intézkedést fog tartalmazni a rendelet.
A kötelezettséget minden kereskedőre vonatkozóan az Energiahivatal állapítja meg a két évvel korábbi végső felhasználók részére értékesített energiamennyiség alapján. A törvény lehetőséget biztosít arra, hogy amennyiben egy energiakereskedő nem tudja vagy nem kívánja megvalósítani a számára előírt energiamegtakarítást, úgy kötelezettségét 50 000 Ft/gigajoule energiahatékonysági járulék megfizetésével rendezze. Ha ezt elmulasztja, úgy a Hivatal minden nem teljesített 1 GJ/év energiamegtakarítás után 70 000 forint bírságot szab ki.
Elsőre nem tűnnek nagynak a kereskedőket terhelő százalékos mértékek, ám gyors számolás után látható, hogy
az EKR révén óriási pénz fog áramlani energiahatékonysági fejlesztésekbe.
Az áramkereskedők 2019-ben közel 140 millió GJ, a gázkereskedők 300 millió GJ energiamennyiséget értékesítettek belföldi felhasználók részére. Ebből becsléseink szerint mintegy 340-350 millió GJ képezi majd az EKR kötelezettség bázisát az erőműveknek és távhőszolgáltatóknak értékesített gázmennyiség levonását követően. Az alábbi ábra szemlélteti, hogy mekkora becsült éves költséggel szembesülnek az áram és gázkereskedők, ha számukra előírt éves megtakarítást a törvényben szereplő 50 000 Ft/GJ költséggel számítjuk.
Látható, hogy a kötelezettség már 2021-ben is közel 9 milliárd forint, ami 2024-re 90 milliárd forint közelébe emelkedik, majd egészen 2017-ig ezen a szinten marad, és csak a kötelezettségi rendszer utolsó három évében kezd újra csökkenni. Ha ehhez még hozzáadjuk az üzemanyag-forgalmazók adatait is, úgy elmondható, hogy már 2021-ben is jelentős, 10 milliárd forintot meghaladó, és
2024-től éves szinten 130-140 milliárd forint energiahatékonysági célú forrás áramlik majd a hazai gazdaságba,
ami óriási lehetőség mind a beruházásokat megvalósítani szándékozó felhasználóknak, mind az energiahatékonyság területén működő cégeknek, valamint a kötelező auditok révén a megtakarítások tanúsításában résztvevők tanúsító szervezeteknek.
Ha belegondolunk az energiakereskedelem gazdasági jellemzőibe, azonnal látható, hogy ilyen mértékű kötelezettségnek az energiakereskedelmi szektor vállalatai képtelenek saját anyagi erejükből megfelelni. A következő ábra a legjelentősebb hazai áram- és gázkereskedők árbevételét és adózott eredményhányadát mutatja 2019-ben.
Az ábra alapján jól látható, hogy 2019-ben szinte lehetetlen volt 1%-nál magasabb bevételarányos jövedelmezőséget elérni a szektorban. Az egyetlen piaci szereplő, amelynek ez sikerült, a döntően inkább nagykereskedelmi piacon tevékenykedő MVM Partner volt, de vele együtt is a vizsgált 14 vállalat együttes adózott eredménye mindössze 23,7 milliárd forintot tett ki 2760 milliárd forintos árbevétel mellett. Átlagos adózott eredményhányaduk mindössze 0,9% volt.
Levonva az MVM Partner és a szintén főként nagykereskedelmi tevékenységet végző, így a EKR-ben csak kis mértékben kötelezett Magyar Földgázkereskedő Zrt. számait, a jellemzően végfelhasználói értékesítést végző 12 vállalat együttesen mindössze 12 milliárd forintos üzemi eredményt és -13 milliárd forintos adózott eredményt (azaz veszteséget) ért el 2019-ben.
Egy olyan szektornak kellene tehát 2024-ben 90 milliárd forint nagyságrendű kötelezettséget teljesítenie, amely nemhogy 90 milliárd nyereséget nem tud éves szinten kitermelni, de ennek töredékét sem.
A jövedelmezőségi adatok alapján egészen biztos, hogy az energiakereskedelmi szektor vállalatai kénytelenek lesznek áthárítani költségeiket valamilyen módon a fogyasztókra.
Így az EKR szükségszerűen a fogyasztói energiaárak növekedésével jár majd – legalábbis a szabadpiaci fogyasztói körben. A gázpiacon a jelenlegi hatósági gázárakkal számolva a költségek áthárítása 2024-re 13-15%-os áremeléssel járhat együtt. De míg a szabadpiacon biztosak lehetünk abban, hogy az EKR költségei meg fognak jelenni az árakban, addig
az árszabályozás alá eső lakossági körben rövid távon ez nem valószínű.
A három lakossági szolgáltató már most is veszteséges, lehetetlennek látszik, hogy a rájuk jutó 2024-es közel 40 milliárd forintos éves költségtöbbletet el tudják viselni. Mivel 2021-ben a lakossági szolgáltatókra jutó többletteher még „csak” 4 milliárd forint, így
a 2022-es parlamenti választásokig valószínűtlen, hogy változnának a lakossági árak. De a 2022-ben alakuló kormány óriási politikai terhet kap a lakossági energiaárak tekintetében,
mivel 2024-ig fokozatosan kétszámjegyű mértékben kellene megemelnie a lakossági árakat csupán az EKR költségeinek fedezése érdekében.
Jó lenne abban reménykedni, hogy bárki kormányozzon 2023-ban és 2024-ben, nem fog kritikát kapni az akkori ellenzéktől, ha a most elfogadott energiahatékonysági törvényre hivatkozva fokozatosan emelni fogja a lakossági áram- és gázdíjakat, hogy ezáltal biztosítsa a lakossági áram- és gázszolgáltatók túlélését.
Bár az energiakereskedők egészen biztosan arra kényszerülnek, hogy legalább részben áthárítsák költségeiket a fogyasztókra,
a fogyasztók jelentős része mégis haszonélvezője lehet az EKR bevezetésének.
Egyértelműen nyertesek lesznek azok a fogyasztói csoportok, amelyek rendelkeznek olyan energiahatékonysági projektlehetőségekkel, amelyeket eddig akár anyagi okokból akár érdektelenségből nem valósítottak meg. Óriási lehetőség ez a program a technológiaszállító és kivitelező vállalkozások számára is, hiszen 2030-ig előre meghatározott méretű jól tervezhető, stabil új piac nyílik meg számukra. Ráadásul a kötelezettek döntően magántulajdonú vállalatok, amelyek a piaci koordináció révén sok tekintetben hatékonyabban lesznek képesek végrehajtani az évi akár 100 milliárdot meghaladó forrás allokálását, mint a bürokratikus rendszerekben működő állami támogatási programok.
Csökkenhet a korrupciós kockázat, az információs aszimmetriából adódó piactorzulás, mivel a kereskedők abban lesznek érdekeltek, hogy a lehető leghatékonyabban, legkisebb költséggel teljesítsék előírt megtakarítási kötelezettségeiket.
Az is bizonyos, hogy az energiakereskedelmi piacra is hatalmas hatást gyakorol majd az új szabályozási környezet. Azok a kereskedők, amelyek már kiépítettek vagy gyors ütemben ki fognak építeni üzleti képességeket az energiahatékonyság területén előnybe kerülnek majd azokkal szemben, amelyek megmaradtak a hagyományos kereskedelmi szerepek mellett.
Az előttünk álló évek így legalább akkorra változásokat fognak hozni a hazai áram- és gázkereskedelem piacán, mint amiknek az előző évtizedben tanúi voltunk.
Közélet
Fontos