A technika adott, az oktatóknak legalábbis

A kérdéseinkre válaszoló hat egyetem^*Budapesti Corvinus Egyetem
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Óbudai Egyetem
Semmelweis Egyetem
Szegedi Tudományegyetem és több felsőoktatásban dolgozó oktató is kiemelte, hogy a távoktatás szoftveres feltételei többnyire már régóta adottak a felsőoktatásban, még ha ez nem is volt kapásból nyilvánvaló mindenki számára. A tananyagok online megosztására és az internetes vizsgák lebonyolítására alkalmas e-learning rendszereket (például a CooSpace és a Moodle) még a kétezres években beüzemelték a legtöbb intézményben és az Office 365 programcsomag is évek óta ingyenesen használható oktatási célokra, így az értekezleteket és az előadásokat meg lehet tartani a Teams alkalmazással. Ezek használata az általános, ugyanakkor például a Semmelweis Egyetem az oktatók és a hallgatók számára is biztosít Zoom-licenceket.

Az intézmények többé-kevésbé igyekeznek az oktatóikat az egységes szoftverhasználatra biztatni. Az előre kiválasztott szoftverekhez tudják ugyanis megadni a kellő támogatást és a hallgatók számára is egyszerűbb, ha nem kell óráról órára különböző programok használatát megszokniuk. Ez a gyakorlat még annak ellenére is működik, hogy a központilag kiválasztott szoftverek sok esetben nem felelnek meg maradéktalanul a különböző oktatói elvárásoknak.

A hardveres ellátottság viszont időnként problémát okoz. Az oktatók laptoppal, headset-ekkel, kamerákkal való felszereléséről többnyire gondoskodnak az egyetemek, sőt, ők akár be is mehetnek az egyetemi épületekbe és igénybe vehetik a benti eszközöket. A hallgatók körében azonban előfordul, hogy nincs megfelelő eszközük az órák követésére. Bár a videokonferenciákat okostelefonokon és tableteken is lehet követni, ezeken keresztül interakcióba lépni már nem olyan egyszerű, a korábban számítógépteremben zajló szemináriumokon pedig kifejezetten nehézkes megfelelő PC nélkül aktívan részt venni, miközben ezeken mostanság gyakran osztozni kell a háztartásokban. Az intézmények diákok részére csak esetenként és korlátozott számban tudnak számítógépet biztosítani, az Óbudai Egyetem például alapítványi és vállalati közreműködéssel tud húsz laptopot a szociálisan rászoruló hallgatók rendelkezésére bocsátani.

A tananyag a régi, csak a módszer változik, és ez óriási terhelés

Az átállás során a kurzusok tananyagaiból sehol sem engedhettek a tanárok (igaz, ennek a saját értelmezésük szerint tehettek eleget), csak az oktatás és a számonkérés módszerén változtattak, amire az előrehozott tavaszi szünet alatt nagyjából másfél hét állt a rendelkezésükre. A távoktatás módszerei meglehetősen széles spektrumon mozognak: a Budapesti Corvinus Egyetemen például a hallgatók önálló tanulásának előre feltöltött tananyagokkal és online konzultációkkal történő támogatásától kezdve az órák videokonferenciás megtartásán keresztül az internetes kurzusok létrehozásáig többféle lehetőség közül dönthettek az oktatók.

Persze az igazán gyakorlatias órák internetes megtartása aligha jöhet szóba. Ezekkel kapcsolatban a Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem, a Semmelweis Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem is jelezte, hogy későbbi félévekre vagy a mostani szemeszter meghosszabbításával nyárra halasztották a megtartásukat. Sőt, a végzős orvostanhallgatók akár

önkéntes klinikai munkával is kiválthatják a gyakorlati tárgyaik egy részét.

Persze a laborgyakorlatok közül is igyekeznek megtartani a műszaki és orvosi egyetemek mindent, amit csak lehet, akár úgy is, hogy az oktatók fejkamerát viselve mutatnak be kísérleteket a hallgatóiknak és alapos leírásokkal, visszanézhető – akár az egyetemeken dolgozó profi operatőrök és vágók közreműködésével készített – filmekkel segítik a történtek megértését. Beszéltünk azonban olyan professzorral, aki még nem tudja, hogyan fog osztályozni, vagy hogy megtartja-e a gyakorlatot nyáron vagy sem, mert még nem döntött az egyetem ezekben a kérdésekben.

Az online oktatás azonban sok esetben a hallgatók és az oktatók számára is – sokszor váratlan – többletmunkát okozott. A BME-nél kérdésünkre

kétszeres-négyszeres oktatói terhelésnövekedésről számoltak be,

mivel rövid idő alatt és folyamatosan kell a távolléti oktatás tananyagait és tanulástámogató dokumentumait^*Például jóval részletesebb jegyzet elkészítése, előadás, gyakorlati foglalkozás videofelvétele. elkészíteni. A személyes oktató-hallgató találkozások (előadások, gyakorlatok, konzultációk) során átadandó ismereteket most írásba kell foglalni vagy videófelvételre venni, ami lényegesen több időt vesz igénybe, mint a hagyományos, jelenléti oktatás. A túlmunka természetesen más intézményben is előfordul, de a mértékéről eltérően nyilatkoztak az egyetemek.

Az órai feladatokat gyakran beadandók váltották fel, amelyeket elkészíteni és javítani is időigényes. Ráadásul az oktatók gyakran amellett, hogy megtartják az órákat az interneten keresztül, segédanyagokat, esettanulmányokat, szakcikkeket adnak fel a diákoknak – ezeket szintén a megszokotthoz képest további időbe kerül elkészíteni és feldolgozni. A tanárok számára az is nehézség, hogy az órák időbeli keretei fellazultak a hallgatói kérdések munkaidőn kívüli megválaszolására sokan nagyobb késztetést éreznek mostanában.

Megnőtt a hallgatói jelenlét a virtuális órákon

A hallgatók órai részvétele is okozott némi meglepetést: habár eleinte az oktatók a hallgatók lemorzsolódása miatt aggódtak, az órákat helyettesítő videokonferenciákon és a számonkéréseken is ritkábbak a hiányzások a jelenléti oktatás időszakához képest. A jelenség még a külföldi a diákok körében is gyakran megfigyelhető, akiket sok esetben az időzónák közötti különbség is hátráltat a részvételben. A változás hátterében azonban nem csak a távoktatásra való áttérés sikere áll, hanem a hallgatók bezártsága is – most ők sem tudnak az óra helyett dolgozni vagy szórakozni, valószínűleg

jobban ráérnek és egyszerűbbé vált számukra otthonról becsatlakozni az órákra.

Az órai aktivitásuk esetében már kevésbé érzékelhető ez a kedvező változás. Ennek hátterében a már említett eszközhiányok előfordulása mellett az is állhat, hogy az interaktivitás új módja szokatlan és eleinte kellemetlen a hallgatók számára. Valószínű, hogy ha a félév nem a normális mederben kezdődött volna, a kétirányú kommunikáció még nehézkesebben működne a személyes kapcsolatok teljes hiánya miatt.

Otthonról vizsgázhatnak a diákok, ami akár visszaélésekkel is járhat

Értelemszerűen az évközi és a félév-végi számonkérés rendje is gyökeresen megváltozik, sőt, a felvételi és az államvizsgákat sem lehet a szokásos módon lebonyolítani. A kurzusokhoz kapcsolódó vizsgák nagy része viszonylag egyszerűen megszervezhető online tesztek formájában, de vannak olyan gyakorlati számonkérések például az orvosi képzések során, amelyeket halasztani kell. Persze ebben sem egységesek az intézményi stratégiák, az Óbudai Egyetemen például az írásbeli számonkérést felváltja a szóbeli vizsgáztatás, ami nagyobb évfolyamok esetén szintén több időráfordítást igényel az oktató részéről.

A többnyire szóbeli részt is tartalmazó felvételi eljárások^*A mesterszakokra és a doktori képzésekre továbbra is az egyetemek által szervezett felvételi vizsgák teljesítésével lehet bejutni, a középiskolai és az érettségi eredmények alapján központi eljárásban számított pontokkal az alapszakokra lehet felvételizni. és államvizsgák eseteiben is van már tapasztalat az internetes vizsgáztatással, például a külföldi jelentkezők Skype-os interjúztatása évek óta bevett módszer. Ezek során azonban volt már arra példa, hogy a sorsdöntő beszélgetésen valaki más vett részt a valós jelentkező helyett, amit nem könnyű a vizsgabizottságoknak kiszűrniük, hiába írják elő a webkamera használatát és ezen keresztül a személyazonosság igazolását. A vizsgák halasztása mindenesetre szóba sem jöhet, mivel kormányrendelet írja elő a megtartásukat a rendkívüli helyzet idején is, ami akár a hallgatók behívását is engedélyezi az egyetemi épületekbe.

A diplomaszerzést közvetlenül megelőző vizsgák megszervezésével kapcsolatban tehát még sok a bizonytalanság, főleg a reál tudományok képzésein. Ezeken a szakokon sok esetben még az is nyitott kérdés, hogy mi lesz azokkal a gyakorlatokkal, amelyek teljesítése szükséges végzősök tanulmányainak lezárásához, de a jelenlegi körülmények között nem lehet őket megtartani. Sokféle megoldás körvonalazódik, kezdve a félév eleji, még a normális keretek között végzett munka osztályázásától a tárgyak későbbi pótlásának előírásáig, mindenesetre e kétségek a hallgatókat is egyre inkább zavarják, és az intézmények sem halogathatják most már sokáig döntést.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet egyetem felsőoktatás koronavírus távoktatás Olvasson tovább a kategóriában