1989 őszén Szabó Antalt arra kérte egy barátja, hogy vigye ki autóval Bajorországba, egy ismerőséhez. A szakadozó vasfüggöny éve volt ez, amikor már lehetett, de még mindig nagy élmény volt nyugatra utazni, így nem csoda, hogy a bócsai Petőfi MGTSZ (mezőgazdasági termelőszövetkezet) műszaki technikusa is örömmel pattant be a Dacia kormánya mögé. Akkor még nem tudta, hogy a kirándulás alatt élete egyik legfontosabb döntését fogja meghozni.

Fiatalabbak kedvéért: Magyarország iránt 1989 végén a németekben olyan általános szimpátia tombolt, amit azóta is nehéz elképzelni. Az utolsó magyar kommunista kormány akkoriban engedte át az osztrák határon azokat a Magyarországra turistaként érkezett keletnémeteket, akik Nyugat-Németországba akartak menni, és ezt az NSZK budapesti nagykövetségére bemenekülve próbálták elérni. Amikor a Németh Miklós kormány megnyitotta előttük a határt, rést ütött a vasfüggönyön, és megtette az egyik első lépést azon az úton, amely később Németország egyesítéséhez vezetett.

Szabó Antalék bajor ismerősének, Hans Schödl-nek volt egy festékgyára, és szintén eufóriában volt a magyaroktól, így elhatározta, hogy segít nekik. Néhány sör legurítása után meg is tette az ajánlatát, ami Szabó Antal emlékei szerint így hangzott:

Tóni, mit bohóckodsz te tulajdonképpen, miért nem gyártasz festéket?

Schödl másnap reggelig adott gondolkodási időt a 28 éves magyar mérnöknek, és megígérte, hogy ha belevágnak, ő minden tőle telhető segítséget megad egy magyar festékgyár beindításához.

Szabó Antal akkoriban azért lakott és dolgozott Bócsán, mert felesége abban a körzetben kapott fogorvosi állást. Ekkor már három gyermekük volt, és bár Szabó Antal jól érezte magát a helyi TSZ-ben, tudta, hogy a szövetkezetnek leáldozóban van, és őt az elsők között fogják kirúgni. A melléküzemágakat vezette, többek között munka- és tűzvédelemmel, iparjogvédelemmel, vagy dobozolással és meggylé csomagolással foglalkozott, de nem tartozott a TSZ vezetőinek belső, bizalmi köréhez.

Nagyon hasznos volt ez az időszak, ne felejtse el, hogy Bács-Kiskun megyének azon a részén vagyunk, ahol főleg tótok és svábok élnek, akik előtt nincs lehetetlen. Ha nem volt traktor, építettek egyet. Igazi gulyáskapitalizmusban éltünk, és nagyon sokat tanultam tőlük

– mondta nekem, amikor a kezdetekről faggattam.

A melléküzemágak mellett, a jövőbeni létbizonytalanság árnyékában Szabó Antal így indította be a festékkeverő német vegyesvállalatát. Komoly bürokratikus nehézségek közepette sikerült behozni az országba egy keverőgépet, amely egyszerre legfeljebb 300 liter festéket volt képes előállítani. A termék minősége hagyott némi kívánnivalót maga után, Szabó Antal most azt mondja, ha nem lett volna még meg a TSZ-melléküzemágakban párhuzamosan megkeresett jövedelme, elég gyorsan csődbe is ment volna.

Amikor elment a hazai szakmai szervezetekhez, illetve a nagy festékgyárakhoz tanácsot kérni, egy helyen azt mondták neki:

Azonnal hagyd abba az egészet, mert 10 ezer tonna festék alatt nincs nyereséges festékgyár.

És akik ezt mondták, azoknak igazuk is lett. A manufaktúra az első években csak keservesen, kis lépésekben haladt előre, és a saját hibákból tanulva kellett valahogy átvészelnie a csődközeli helyzeteket. Szabó Antal osztalékágon először csak 2004-ben tudott pénzt kivenni a társaságból, amikor körülbelül elérte a korábbi jóindulatú figyelmeztetésnek megfelelő üzemméretet.

Egészen addig minden forintot vissza kellett forgatnia a fejlesztésbe.

Fotó: Poli-Farbe

Ebben a kezdeti korszakban a kilencvenes évek vége volt a legnehezebb időszak, ekkor tényleg majdnem be kellett zárni a boltot.

Addig majdnem mindent én csináltam, és eljutottam arra a méretre, amikor kezelhetetlenné vált a feladat mennyisége. Nagyon hálás vagyok azoknak, akik akkor azt mondták nekem, hogy ha nem veszek fel magam mellé segítőket, akkor biztosan csődbe megyek

– mesélte Szabó Antal.

Így lett a Poli-Farbénak többek között gazdasági vezetője és kereskedelmi vezetője, de ehhez az kellett, hogy az alapító tulajdonos átlépjen a saját árnyékán, ami bevallása szerint nem volt könnyű. Az előre menekülés azonban bejött, a feladatok megosztása után elkezdett növekedni a forgalom, és így juthattak el az első osztalékfizetéshez is, a 2004-es üzleti év után.

Ezután viszont majdnem átestek a ló másik oldalára.

2004-től kezdve a Poli-Farbe olyan növekedést produkált a magyar piacon, hogy akkor majdnem abba rokkant bele.

Volt olyan év, amikor 40 százalékkal bővült a forgalom, ami csaknem kezelhetetlen volt. A társaság leányvállalatokat hozott létre Szlovákiában és Romániában, illetve elkezdett egyre komolyabb erőket csoportosítani a saját kutatás-fejlesztésébe. Külső forrásra szorult, hiteleket kellett felvennie. Pár év kellett, amíg úrrá lett a hirtelen növekedés okozta üzleti sokkon, és stabilizálta tevékenységét.

A magyar festékpiac méretét jelenleg évi 32-35 milliárd forintra becsülik, és a Poli-Farbe ennek valamivel több mint a harmadát adja, 2018-as árbevétele már meghaladta a 12,5 milliárd forintot. Szabó Antal azt mondta, elérték az optimális szintet, nem is lenne egészséges, ha ennél nagyobb szelet lenne náluk, és mivel a magyar piac növekszik, ők is úgy tudnak bővülni, hogy nem kell feltétlenül másoktól piaci részesedést rabolni.

Az árbevétel arányában számított adózott nyereség az utóbbi pár évben csökken, ennek egyrészt az alapanyagárak növekedése, másrészt a szükséges béremelések okozta többletköltség az oka. A mutató azonban még így is 5,5 százalékos, ami jónak mondható, ha pedig az árbevétel arányos EBITDA mutatót nézzük, az 8,2 százalékot tesz ki.

A nyugat-európai festékpiac fajlagosan körülbelül háromszor nagyobb, mint a magyar, vagyis van még organikus növekedési tartalék idehaza. Ráadásul a 2008-as válság azt is megmutatta, hogy a festékpiac kevésbé szenvedi meg a hasonló kríziseket, mint az építőipar. Hiába esett ugyanis vissza az új házak építése, a régiek karbantartására több pénz jutott, és ahhoz is kellett a festék.

Fotó: Poli-Farbe

Ugyanakkor szerencséje is volt a Poli-Farbénak: pont a válság beütése előtt világították át a céges működést, és bizonyos átszervezésekkel 2 százalékos bevételarányos költségcsökkentést hajtottak végre – az építőipar bezuhanásának idején ez a talált pénz igencsak jól jött.

Az elmúlt évekre pénzügyileg megerősödött annyira a cég, hogy már nincs szüksége jelentős külső forrásokra. A növekedési lehetőségeket azonban egy tényező mégis megakasztotta:

a nagyobb nemzetközi tendereken a Poli-Farbe többször is elvérzett, vagy el sem indult, mert látta, hogy esélytelen.

“A 15 milliós kárpát-medencei magyar nyelvű lakosságot szépen kiszolgáljuk, megvan a megfelelő méretünk, ám ez a nagy globális játékosok világában még mindig nem éri el a kerekítési hibahatárt. Ennek következtében mi nehezebben és magasabb áron jutunk hozzá az alapanyagokhoz, ezért nem tudunk versenyképes árat elérni” – mondta Szabó Antal.

Az alapító tulajdonosnak rá kellett jönnie, hogy a fejlődés következő lépcsőjére csak egy nagyobb szakmai befektető bevonásával tud fellépni. A cég 80 százalékát idén vette meg a lengyel Sniezka csoport.

Már 2004 óta tárgyaltam a legkülönfélébb külföldi befektetőkkel, de a lengyeleknél éreztem azt, hogy ugyanabban a közegben szocializálódtunk. Ők is családi vállalkozásként indultak, nagyjából ugyanazt az utat járták be, mint mi, csak az ország méretének köszönhetően a cégüket is nagyobbra tudták növelni

– mesélte Szabó Antal.

Az alapító azt mondja, a Poli-Farbe most, a lengyelek megjelenése után olyan helyzetben van, amelyben látni szeretné. Az alapanyag beszerzésben, a kutatás-fejlesztésben, a piaci érdekek érvényesítésében és a gyártástechnológiában is szinergikus lehet a két fél kapcsolata. Úgy gondolja, hogy ha nem jön közbe váratlan esemény, akkor a tulajdonrészét megtartja, pontosabban a család kezében tartja meg:

mindkét fia a cégnél dolgozik, és a lengyelekkel kötött akvizíciós megállapodásban kisebbségvédelmi kikötések vannak, vagyis a fiúk átvehetik a magyar társaságot.

Végső soron azt szeretnék elérni, hogy a bócsai gyár a tulajdonviszonyoktól függetlenül a hétköznapi működés során megmaradjon annak, ami volt, vagyis magyar irányítású családi vállalkozásnak.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat Bócsa cégportré festék festékgyár Poli-Farbe Olvasson tovább a kategóriában