A világ egyik legdrágább, egyébként impresszív képességekkel rendelkező PC-jének bemutatása és egy új iPad operációs rendszer bejelentése mellett arra is jutott ideje a hét elején az Apple-nek, hogy az iTunes nyakára tegye a kést.
A funkciókkal teletömött, viszonylag általános közgyűlöletnek örvendő médialejátszó jó apropó arra, hogy a szoftverek elbonyolódásáról beszéljünk.
Amikor az első verzió megjelent, az iTunes még egy rugalmas, egy feladatra kialakított program volt. Az Apple egy SoundJam nevű mp3-lejátszó programot vásárolt meg 2000-ben, hogy azt alaposan átszabva a cég gépeinek médialejátszója legyen. Ugyan hangok és videók lejátszására adott volt a QuickTime is az Apple ökoszisztémában, az iTunes azonban olyat kínált, amit korábban másik program nem: lehetővé tette a könyvtárépítést, a médiakönyvtár katalogizálását. Emellett természetesen CD-t is lehetett írni vele. Ez annyira fontos funkció volt, hogy az első iTunes reklámkampányt e köré szervezték.
A program a mostani monstre méretét azzal érte el, hogy akármit is mutatott be 2001 óta az Apple, az belekerült az iTunes-ba. Zenebolt? Ez még nagyjából logikus is. Filmkölcsönző- és bolt? Ha már egyszer a zenére van egy üzlet, kár lenne másik appot fejleszteni. És mivel mindezeket az iPodokra, majd később az iPhone-okra és iPadekre is fel kellett valamivel másolni, kapott egy újabb funkciót az iTunes. Ha pedig fel tud tölteni a mobileszközökre, miért ne szereljék bele a biztonsági mentések kezelését is. Minden egyes döntés logikus volt a maga korában, de a végére az iTunes egy igazi mindentcsináló programmá vált, amely egyaránt alkalmas egy űrszonda Mars körüli pályára állítására és egy kiskörei néptánckör könyvelésének elvégzésére.
Az iTunes nem szűnik meg teljesen. MacOS-en ugyan három programra bomlik szét, de a Windows verzió sorsa még ismeretlen. Legalább annyira nehéz elképzelni, hogy az Apple megtartja a programszörnyeteget, mint hogy komolyabb, több appot gondozó windowsos szoftverfejlesztővé válik a cég.
Neve is van
Nem az iTunes az egyetlen program, ami a túlbonyolódás útjára sodródott. Annyira elterjedt jelenség, hogy angol neve is van a szakirodalomban: feature creep. Ez a nagyjából funkcióburjánzásként lefordítható kifejezés azt írja le, amikor az egyes frissítésekkel egyre több mindenre tesznek alkalmassá egy programot.
Végre egy új Word funkció – híres, soha ki nem mondott mondatok #13654 (Fotó: Alan Levine CC-BY)
Jó példa rá a Microsoft Word-je, amiben valószínűleg több dolgot lehet megoldani, mint ahány dologra alkalmatlan. A pályafutását szövegszerkesztőként kezdő szoftver tud levelet küldeni, egy kicsit kezel táblázatot, lehet benne képet szerkeszteni, még egy programozási nyelv is van benne, hogy tovább lehessen bővíteni a funkciókat. A programot a legérzékletesebben Charles Stross sci-fi író egyik Word-ellenes kirohanása – a könyvipar szerkesztéssel foglalkozó részének sztenderdje a docx fájl – alatt fogalmazta meg egy kommentelő:
Van egy eszközöd, ami egy bármely felhasználó által megérhető egyszerű programból nőtte ki magát egy minden felhasználó igényeit kielégítő svájci katonai láncfűrészekkel tüzelő forgócsöves vasúti gépágyúvá.
A svájci katonai láncfűrész már önmagában is klasszikus, a Perl programnyelvre szokták ezt mondani rajongói és kritikusai is.
Egyszer volt egy email
Nem csak a programokat lehet utólag rájuk fejlesztett funkcionalitással agyonnyomni. Bármely szolgáltatás belefojtható a feladatokba. A szolgáltatás hajnalán az email, amit a szó a mai napig rejt, elektronikus levelezést jelentett. Ez egészen sokáig sértetlen maradt, hiába jelentek meg a csatolmányok, illetve lett alkalmas a Gmaillel népszerűvé váló óriás postafiókok miatt a fájlküldésre is, a lényege nem változott. (Minősített eset, amikor egyetemi szemináriumi csoportok egy közös email címre küldték a jegyzeteiket a dropboxos megosztás helyett.)
Azzal azonban, hogy a weboldalakba, netes szolgáltatásokba való regisztrációhoz emailt kellett megadni az eszköz az identitás része is lett. A postafiók elérése, az oda érkező levelek olvasásának képessége miatt cserélhetünk jelszót, őrizhetjük meg különböző felhasználói fiókjainkat. A levélben érkező regisztrációs link lekattintása, a belépéshez használt “mágikus link” megnyitása azonosít minket.
A szolgáltatásokkal pedig érkeztek a figyelmeztető mailek, a hírlevelek és mindenféle zaj. A jelenséget dokumentálják a levelesláda rendezésére tett kísérletek. Először a spam fogalma született meg, aztán a mappákra osztás, címkézés, majd a nem spam, de nem is fontos üzenetre kitalált bacn fogalom, végül a Google megpróbálta a több kategóriás automata rendezést is. A csatának még nincs vége, de a háború valószínűleg elveszett. Ma népszerűbb megoldás a közös chatszobára alapozott kommunikáció – ilyen a vállalati chat, a Slack például – mint a levelezés.
Lopakodó csapásmérő
A túlburjánzó szoftverek utolsó, talán legcselesebb kategóriája az a program, amin nem is látszik, hogy túlburjánzott. Kívülről aranyos kismacskának tűnik, de valójában… talán mégsem illő lelőni a Marvel Kapitány poénját. (Spoiler itt.) Ilyen szoftver a böngésző. Aki nem hiszi, nézze meg, hogy a Chrome-ja – statisztikailag valószínűleg azt használ olvasóink többsége – mennyi erőforrást köt le a számítógép memóriájából és processzorából.
Igazi lopakodó, nincs rajta annyi számítógép, amin elfutna a Chrome (Fotó: Amy Felce CC-BY)
Újságíróként nem úgy használom a számítógépem, mint egy átlagos felhasználó. Böngészőfülek százai vannak nyitva állandó jelleggel, ami miatt bővítettem már a gépet csak azért, hogy legyen elég memóriája a böngészőnek. De ha tanácsért fordulnak hozzám, akkor sem tudok már választ adni arra, hogy milyen PC-t kell venni, ha “csak netezni” kell. Rengeteg funkció költözött fel jól-rosszul a felhőbe. A Wordtől a Photoshopig majd mindennek van netes verziója. Ezekhez viszont egy robosztus böngészőre is szükség van, ami mellesleg kezel titkosítást a böngészéshez, kezel másolásvédelmet (a Netflix és társai miatt), tárol jelszavakat, ellenőriz helyesírást, és végül weblapokat is megjelenít.
James Zawinski, a Netscape ősböngésző egyik programozója, aki még időben kiszállt a netes üzletből, és inkább San Francisco egyik legmenőbb night clubját üzemelteti, 2000-ben figyelte meg a róla elnevezett szoftverfejlesztési törvényt:
Minden program addig próbál nőni, míg nem tud emailt is fogadni. Azok a programok, amelyek képtelenek idáig fejlődni, átadják a helyüket olyanoknak, amelyek képesek.
Ez történt az iTunes-szal is, csak az Apple, évekkel a program szavatosságának lejárta után úgy döntött, hogy meg kell állítani a burjánzást. Jár a dícséret a cégnek. A Facebook elég látványosan nem képes ugyanezt megtenni a mindenre (is) használható Messengerrel.
Tech
Atom- és gázenergia fogja táplálni a jövőt meghatározó technológiát
Versenyt futnak az energiaellátásért a mesterséges intelligencia fejlesztésére hatalmas összegeket költő amerikai informatikai vállalatok.
A Temu ellen derül ki igazán, mennyit érnek az új uniós szabályok
Már egy éve formálják az ágazatot az új digitális piaci szabályok, amelyeket most a kínai e-kereskedelmi behemót ellen vet be az Európai Bizottság.
Úgy tiltották be az erkélynapelemeket, hogy nyitva hagytak pár kiskaput
Mi az erkély, a loggia és az előtető? Ez a kérdés kulcsa.
Fontos
Éledezik az európai autópiac, de több ezer ember állását ez már nem menti meg
Az e-autók iránti kereslet továbbra is hanyatlik, de összességében kicsit erősödött az uniós autópiac októberben. A Volkswagennél és a Fordnál így is leépítések jönnek.
Fogy a levegő a jövő évi magyar gazdasági növekedés körül
1,8 és 2,2 százalékos növekedési előrejelzés is megjelent az elmúlt egy hétben, aligha lesz így ebből uniós szinten is kiemelkedő gazdasági teljesítmény.
Újabb nagy ingatlant vett a Balatonnál a csopakiakkal hadakozó kormányközeli üzletember
Egyetlen cég tett ajánlatot azon az árverésen, amelyet a nemzeti vagyonkezelő a csopaki honvédségi üdülő értékesítésére írt ki. A vevőt már ismerik a helyiek.
