Minél többet keresel, annál jobban kedvezett neked a Fidesz-kormány
Amióta újra hatalomra került Orbán Viktor, folyamatosan nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek Magyarországon, nem kis részben a kormány intézkedései miatt. Ez így volt akkor is, amikor inkább csökkentek a reáljövedelmek, és az utóbbi években is, amikor a munkaerőhiány miatt komolyabb béremelkedés indult. Különösen az adórendszer átalakítása, a szegényeket segítő szociális ellátórendszer visszavágása és a jövedelmeket felfelé átcsoportosító családpolitikai támogatások és adókedvezmények jellege fokozta fokozta a különbségeket.
Most közzétette a KSH az egyik legfontosabb éves adatgyűjtésének eredményeit, ami a háztartások jövedelmi helyzetével és életkörülményeivel foglalkozik, és ez újra megerősíti ezt a képet. Érdemes megnézni, hogyan változtak a magyar társadalom jövedelem szerint sorba rendezett tizedeinek jövedelmei a KSH komoly nagyságú minta megkérdezésén alapuló adatgyűjtése szerint.
Az egy főre jutó havi jövedelem így változott évente tizedenként. (Ez egyszerű forintösszeg, nincs benne az infláció hatása, ami 2010 és 2016 között 12 százalék volt.)
Ha a fenti számokat relatív változásra fordítjuk, az jön ki, hogy társadalom alsó tizedében átlagosan 11 százalékkal nőtt az egy főre jutó nettó jövedelem (havi 29,1 ezerről 31 ezerre), míg a legjobban kereső egymilliónál 31 százalékkal (havi 237 ezerről 315 ezerre).
Ez azt is jelenti, hogy a legszegényebbek reálértéken tavaly még mindig nem kerestek többet, mint hét éve, hiszen csak az inflációval arányosan nőttek a jövedelmeik. Ráadásul az infláció érzetre nagyobb, mint a hivatalos szám, és társadalom különböző jövedelmi szintjein jellemző eltérő fogyasztási minták miatt is máshogyan érinti az embereket.
Míg 2010-ben még a legszegényebb egymillió magyar egy főre jutó keresetének 8,1 szeresét vitte haza a leggazdagabb egymillió, addig 2016-ra ez az arány fokozatosan a 9,9 szeresére nőtt. A legszegényebb és leggazdagabb kétmillió szorzója 5-ről 5,7-re emelkedett, a legszegényebb és a leggazdagabb és hárommilliónál 3,65-ről 4-re nőtt a szorzó. A folyamat nem lehet véletlen, hiszen a különbség minden egyes évben tovább nőtt mindhárom kategóriában.
A jövedelemkülönbség nem a munkával megkeresett jövedelem miatt nőtt. A legkevésbé pont legszegényebb és a leggazdagabb tíz százalék munkából származó jövedelme emelkedett hét év alatt (28, illetve 26 százalék), a leginkább a társadalom közepe környéken emelkedtek a munkabérek.
Ha viszont az államtól érkező juttatásokat nézzük (társadalmi jövedelem), akkor elég sokkoló eredményt látunk: miközben a legszegényebb négymillió ember kevesebb segítséget kap az államtól, mint 2010-ben, addig pont a három legjobban kereső jövedelmi tizednél nőttek a leginkább az állami juttatások, a felső tíz százalék esetében 42 százalékkal.
Érdekes módon abszolút értékben sokkal több társadalmi jövedelemhez jutnak a jövedelmi ranglétra tetején, pedig nekik a munkabéren kívül más forrásból, így vállalkozásokból is jelentős jövedelmeik vannak. A nagy torzítás oka egyébként elsősorban nem a közmunkarendszer, aminek keretében a szegényebbek munkanélküliségi ellátásai csökkentek, a munkajövedelmei pedig nőttek. Hanem a nyugdíjrendszer, aminek meghatározásakor nagy szerepet játszik a korábbi munkabér, ami a mostanihoz hasonlóan egyenlőtlenül oszlott el. Úgy tűnik, az utóbbi években egyre több magas nyugdíjhoz jutó háztartás került be a leggazdagabb egymillió köreibe.
A jövedelmi tizedek adataiból arra is tudunk következtetni, hogy valójában mennyire adóztat igazságosan a magyar állam. Ehhez a háztartások által bevallott bruttó és a nettó jövedelmek különbségét érdemes megnézni a különböző jövedelmi szintek szerint. Ebből a különböző kereseti szinteken érzékelt adóztatás mértékére lehet következtetni.
Itt azt látjuk, hogy ugyan a legalsó két jövedelmi tizedben valóban alacsonyabb a nettó és a bruttó jövedelem különbsége (ez érthető, hiszen itt arányaiban jóval kisebb a munkajövedelem, és nagyobb a társadalmi jövedelem), viszont később nagyjából ugyanazon a szinten adóznak a jövedelmek. Ez utóbbit a progresszív adórendszer és az adójóváírás megszüntetése magyarázza. A szegények ezen túl elköltik a megszerzett jövedelmük nagy részét élelmiszerre és lakhatásra, nem tudnak megtakarítani, ezért arányaiban a 27 százalékos áfakulcs is erősebben terheli őket.
Közélet
Ha fegyelem van és rend, nincs több gond az oktatással?
Mintha az lenne az oktatásirányítás meggyőződése, hogy ha valahol gondok vannak, akkor nem érdemes vizsgálni az okokat, elég a szigorítás.
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Nem látszik, hogy ellenzéki vezetés alatt dübörögne a budapesti kerékpáros fejlesztés
A biciklizés aránya már nem nő a fővárosban, és a budapesti infrastruktúra sok összehasonlításban le van maradva, még régiós szinten is.
Fontos
Ha így megy tovább, az alapkamat helyett a folyók vízállása határozza meg az inflációt
Eddig a globális felmelegedés árakra gyakorolt hatásait többnyire átmenetinek, esetlegesnek tartották az elemzők, de eljött az ideje a szemléletváltásnak.
Amerika részben hátat fordít a fenntarthatóságnak, Európa még kitart
Bár az ESG-célkitűzéseket mindössze néhány évvel ezelőtt állították fel, már annyi feszültséget okoztak, hogy az Egyesült Államokban részben feladták őket.
Kimeríthetetlen orosz hadsereg? Egyre fogy az egyik legfontosabb fegyverük
Népszerű elképzelés, hogy az orosz hadsereg szinte bármekkora veszteséget képes pótolni, ám a Szovjetunióról örökölt fegyverkészletek sem végtelenek.
