A Magyarországon működő globális nagyvállalatok papíron sokkal kevesebb nyereséget termelnek, mint az anyavállalataik. A vállalatok éves beszámolójából úgy tűnhet, a legtöbbnek nem is éri meg, hogy Magyarországon működik, mivel jóval kisebb profitot termel, mint az anyavállalatuk.

Utánanéztünk, és úgy néz ki, hogy ez csak a könyvelésben van így, a valóságban nagyon is megéri nekik nálunk működni.

A 100 legnagyobb árbevételű magyar vállalatból megvizsgáltunk 30 külföldi tulajdonú termelő és nagykereskedő céget, hogyan alakult 2017-ben a teljesítményük. Ennek a néhány cégnek kitüntetett szerepe van a magyar gazdaságban, összesen 11 ezer milliárd forint árbevételt értek el, ami a teljes magyar vállalati árbevétel (96 ezer milliárd forint) 11 százaléka. Az adófizetésben viszont már nincsen ekkora súlyuk: az általuk befizetett 23 milliárd forint társasági adó mindössze a 4 százaléka az évente az összes cégtől elvont, 625 milliárd forintnyi tao-bevételnek.

A társaságok által fizetett adó az adózás előtti eredményhez képest is kifejezetten alacsony, csupán 3,6 százalék. A társasági adó kulcsa 9 százalék, ám az adózás előtti bevételt még számos tétellel lehet növelni és csökkenteni is. Ennek hatására a cégek valós, szakkifejezéssel effektív adórátája ennél alacsonyabb, a NAV adatai alapján 7,2 százalék volt.

A nemzetközi nagyvállalatok olyan ügyesen tervezték a magyarországi adófizetésüket, hogy az átlagoshoz képest csupán feleannyi adót fizettek az adózás előtti eredményhez képest.

Mi okozza ezt a különbséget? Részben kétségtelenül a magyar állam által bőkezűen osztott adókedvezmények csökkentik a külföldi nagyvállalatok adóját. De legalább hasonlóan nagy szerepe van a cégek belső elszámolóárainak, azaz a transzferáraknak. A nagyvállalatok egyszerűen és hatékonyan tudják csökkenteni az adóalapjukat például az anyavállalattól papíron igénybe vett k+f szolgáltatásokkal, licenszdíjakkal vagy szoftverfejlesztési költségekkel.

Nyílt titok, hogy a nemzetközi nagyvállalatok összetett rendszereket működtetnek annak érdekében, hogy globálisan a lehető legkevesebb adót kelljen befizetniük, vagy éppen javítsák az anyavállalatok pénzügyi mutatóit. Korábbi cikkeinkben bemutattuk, hogy a transzferárak rendszerével hogyan lehet átcsoportosítani a jövedelmeket az egyes leányvállalatok között, többé-kevésbé legálisan. Arról is írtunk, hogy az elérhető – egyébként nem éppen bőséges – szakirodalom alapján Magyarország a gyakorlat legnagyobb vesztesei közé tartozik a világban.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMár a magyar GDP-t sem tudjuk kiszámolni a multik adótrükkjei miattRészben néhány külföldi vállalati központban dől el, hogy mekkora a magyar gazdaság, és hova mekkora adóbevétel kerül. A nagy transzferármutyi, első rész.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMagyarország az egyik legnagyobb vesztese a multik transzferár-trükkjeinekSok ország segíti a multikat az adófizetés minimalizálásában, hazánk a társasági adó ötödét bukhatja emiatt. A nagy transzferár-trükk, második rész.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mennyire látszik ez a feltűnő hátrány, ha a hazánkban működő legnagyobb külföldi cégek teljesítményét összehasonlítjuk az anyavállalatokéval.

Az adatokból az látszik, hogy a nemzetközi nagyvállalatok anyavállalatai összességében 70 százalékkal magasabb üzemi eredményt értek el árbevétel arányosan 2017-ben, mint a magyarországi leányaik.

Ez alapján azt is gondolhatnánk, hogy kevésbé éri meg nekik hazánkban tevékenykedni, mintha az anyavállalatnál tartanák a tevékenységeket.

De hát ez egyáltalán nem életszerű. A cégek többsége termelő vállalat, és miközben a termeléshez szükséges gépek-berendezések ára ugyanakkora Magyarországon, addig a munkaerő költsége a fejlett országok jellemző szintjének harmadát-negyedét éri csak el. A magyar leányvállatoknál tehát magasabbnak kellene lennie az üzemi eredménynek.

Azért lehetséges, hogy a magyar cégeknél mégis alacsonyabb a profitráta, mert a cégek jellemzően nem a piacon értékesítik termékeiket, hanem az anyavállalatoknak vagy a vállalatcsoporton belül, és jelentős összegben vesznek igénybe szolgáltatásokat is cégcsoporton belül. Így tulajdonképpen a magyarországi leányvállalatok jövedelmét bújtatottan két irányba is átcsatornázhatják: növelhetik az anyavállalatok profitját, de akár a magyarnál is alacsonyabb adókulcsú országokba is átvihetik a nyereséget.

Ha az általunk elemzett 30 magyar leányvállalatnál ugyanakkora profitrátát mutatnák ki, mint az anyavállalatok, akkor – feltételezve a törvényi 9 százalékos társasági adókulcsot – 66 milliárd forinttal több adót kellene befizetniük. A gyakorlatban ezek a multik jóval kevesebb, 3,6 százaléknyi adót fizetnek – de ezt figyelembe véve is 12 milliárddal több adót kellene fizetniük.

Ha az anyavállalatok profitrátáját mutatnák ki, és a magyar gazdaságban jellemző 7,2 százalékos effektív társasági adóráta vonatkozna a cégekre, akkor évente 48 milliárd forinttal kellene több társasági adót befizetniük.

Ez már jelentős összeg, a teljes társasági adóbevétel 8 százaléka. A multik helyett azonban valaki másnak meg kell fizetni a kieső adóbevételt, ez a feladat a hazai cégekre hárul, mivel ők nem tudnak a transzferárakkal trükközni. A kieső bevételek pedig valójában ennél is magasabbak lehetnek, mivel az önkormányzatok által beszedett helyi iparűzési adó is hasonló nagyságrendű közterhet jelent, tavaly 638 milliárd forint folyt be ebből. Bár ennek alapját másképp kell számolni, mint a társasági adóét, de a transzferárak ugyanúgy befolyásolják, reálisabb vállalatcsoporton belüli elszámolással ez a bevétel is tucat milliárd forintokban mérhető összegekkel lehetne magasabb.

Egyre erősebb a nemzetközi nyomás a multinacionális cégeken, hogy csökkentsék a különbségeket a leányvállalataik profitrátái között. Ha ezt sikerülne elérni, annak a magyar GDP-re is jelentős hatása lenne. Ha csak a 30 vizsgált cég megemelné az üzemi eredményét az anyavállalatok arányához hasonló szinten, az egyeben azt is jelentené, hogy 410 milliárd forinttal megugrana a helyi hozzáadott érték, így a magyar GDP is.

Ha az anyavállalati profit szintjére emelnék a legnagyobb multik a magyarországi leányvállalataik profitrátáját, az becslésünk szerint 1 százalékkal emelné meg a GDP-t.

De ez csak a külföldi tulajdonú cégek egy része: mivel a magyar GDP több mint felét ilyen vállalatok adják, ezért sokkal nagyobb lehet a hatás. Pontos számításokhoz nem állnak rendelkezésünkre adatok, de akár 5-10 százalék között is lehetne ez a hatás.

A vizsgált 30 vállalat esetében az is érdekes, hogy az anyavállalatok sokkal magasabb adókat fizetnek, mint a magyar leányvállalataik. A magyarországi 3,6 százalékos effektív adókulccsal szemben átlagosan 23,4 százalékot fizetnek a multik anyavállalatai. Az alacsony adókulcs ellenére is nagyon alacsony profitot mutatnak ki hazánkban, ennek fő motivációja az anyaországban működő cégek eredményeinek kozmetikázása lehet. (Ennek főleg politikai okai lehetnek.)

Nem csak mi gondoljuk úgy, hogy az OECD és az EU egyre szigorodó előírásai jó lehetőséget jelentenek a multik sokkal hatékonyabb adóztatására. A Sanofi-Avensis éves beszámolója külön kitér arra, hogy ezen intézkedések miatt jelentősen megváltozhat a cégcsoport effektív adókulcsa és nettó profitja. Ezek a szabályok a transzferárakra, a k+f adókedvezményekre lesznek jelentős hatással.

Nagyon különböző azonban a magyarországi külföldi nagyvállalatok gyakorlata. Az általunk értékelt adatok alapján a legtöbb profitot a német cégek terelhetik át az anyavállalatokhoz.

A vizsgált német vállalatok nagyon magas, 16,3 százalékos profitot mutatnak ki otthon, Magyarországon ennek csupán ötödét, 3,5 százalékot.

A fenti ábrán az látható, hogy csak az amerikai tulajdonú cégek mutatnak ki Magyarországon magasabb nyereséget, mint az anyavállalataik. Talán ebben szerepet játszhat, hogy – egészen a közelmúltig – a fejlett országok közül az Egyesült Államokban az egyik legmagasabb a vállalati nyereségadó mértéke, így nekik lenne a legdrágább a nyereség hazai kimutatása.

Mivel a német cégek képviselik a legnagyobb súlyt a magyar külföldi vállalatok között, ezért kiemelt hatása van a magyar gazdaságra ezen vállalatok adóoptimalizációs stratégiája. Csakhogy amíg éles nemzetközi versenyben, milliárdos állami támogatásokkal csábítják ide ezeket a cégeket, nem tűnik túl valószínűnek, hogy a hatóságok a transzferárak precíz ellenőrzésével próbálják majd a cégeket rávenni arra, hogy a realitásoknak jobban megfelelő, a magyar államnak jelentősebb adóbevételeket jelentő pénzügyi adatokat mutassanak

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat multik profit profitráta társasági adó transzferár Olvasson tovább a kategóriában