„A cél az, hogy 2040-re egyetlen fosszilis tüzelőanyaggal működő kazán se legyen üzemben” – áll az Európai Parlament sajtóközleményében, amiben az épületek energiahatékonyságának javítását célzó szabályok elfogadásáról számolt be a héten az unió parlamentáris testülete. A többek között a gázfűtéses rendszerek leszerelését is előíró intézkedés már tavaly óta napirenden van, és Magyarországot a fosszilis energiahordozókon alapuló fűtés elterjedtsége miatt erősen érinti.
A magyar háztartások energiahasználatában ugyanis meghatározó szerepe van a földgáznak, annak részaránya némi – vélhetően a rezsiköltségek alakulásától függő – ingadozást ugyan mutatott az elmúlt évtized során, ám mindvégig 40 százalék felett volt az Eurostat adatai szerint. (Ezek nemcsak a fűtést, hanem a vízmelegítéstől kezdve a főzésig mindenféle otthoni tevékenységhez kapcsolatos energiaszükségletet figyelembe vesznek.)
A kifejezetten a fűtést illető adatok azonban még inkább azt jelzik, hogy jókora kihívást jelent majd Magyarországon az új szabályoknak való megfelelés. (Amennyiben azokat az Európai Tanács, tehát lényegében a tagállamok is elfogadják. A szabályok alól kivételt kapnak a mezőgazdasági és műemléki védettség alatt álló épületek.)
Az OECD friss országjelentésében is figyelmeztet, hogy egyrészt kiemelkedően elterjedt a magyar háztartások körében a gázfűtés, másrészt rendkívül alacsony, mindössze 25 százalék a hőszigetelt otthonok aránya (míg például Ausztriában 80, Lengyelországban 59, Szlovákiában 35 százalék). A szigetelés hiánya a fölöslegesen sok gáz elhasználása mellett (ami a korszerűtlen, zömmel legalább húszéves gázkészülékek működtetésének is betudható) a modernebb, például hőszivattyús fűtésrendszerekre történő átállást is megnehezíti, azok ugyanis csak akkor működnek megfelelően, ha az általuk termelt meleget meg is tartja az épület.
A gázfűtéstől való megválás persze nem csak Magyarországon okozhat kihívásokat, az energiahordozónak való kitettség leginkább a holland háztartások körében jellemző. Az országban azonban már bő öt éve napirenden van a korszerűbb, megújuló energiaforrásokon alapuló fűtési rendszerekre történő átállás, és mostanra már tapasztalat is akad a váltás megvalósításával kapcsolatban: az egyik legfontosabb hátráltató tényező a fűtéskorszerűsítésben jártas szakemberek hiánya, ami várhatóan Európa-szerte probléma lehet majd. Gondot jelentenek továbbá a még az országon belül is eltérő helyi igények és ambíciók az átállással kapcsolatban.
Erre a nehézségre figyelmeztetett az egyik magyarországi épületgépészeti szaklap is: az épületek és környezetük egyedi adottságai miatt sok esetben kérdéses, hogy egyáltalán lehet-e alternatívát találni a földgázalapú fűtés helyébe, ráadásul a magyar erőművi kapacitások is korlátot szabhatnak az átállásnak. A probléma megoldására az OECD az országjelentésében azon háztartások felé célzott támogatási rendszerek kidolgozását javasolja, amelyek számára a legnagyobb nehézséget jelenti a jól működő alternatív fűtési rendszerek kialakítása, miközben az indokolatlan környezetszennyezést okozó kazánok működtetését bírsággal büntetné a szervezet.
A háztartások energiafelhasználásának elmúlt két évtizedben tapasztalt tendenciái Magyarországon mindenesetre nem túl ígéretesek, a fűtési energiafogyasztás jelentősen nőtt 2000 és 2019 között, így már a második legmagasabb szintűnek bizonyul az OECD által vizsgált országok között. Érdemi növekedés e tekintetben csak Magyarországon történt, a többi országban jellemzően kisebb-nagyobb mértékben, de csökkent a fűtési energiafelhasználás, kivéve Olaszországot, ahol lényegében változatlan maradt.
Adat
Fontos