A közgazdasági megfigyelések szerint a gazdag országok nem csak abszolút értékben, de GDP arányosan is nagyobb mértékben költenek szociális támogatásokra, mint a fejlődő, szegényebb országok. Ennek egy általánosan elterjedt magyarázata, hogy a szociális támogatás egy luxuscikk, amire csak az az ország költ, akinek sok pénze van.
A luxuscikk a közgazdaságtanban az a fajta árucikk vagy szolgáltatás, ami nagy mértékben függ egy egyén vagy jelen esetben ország jövedelmétől. Amint a jövedelem nő, sokkal többet vesznek ezekből a javakból, de ha csökken azonnal jelentősen elkezdik csökkenteni a vásárolt mennyiséget.
Abból az elméletből kiindulva, hogy a szociális támogatások luxuscikknek minősülnek, arra a következtetésre is lehet jutni, hogy amikor fejlődő országok támogatni akarják a társadalom szegényebb rétegeit, akkor nem erre kell fókuszálni, hiszen ezeknek az országoknak van nagyobb gondja is, mint, hogy még erre költsön. Emiatt például a 20. század végén küldött segélyek nem is tartalmaztak szociális támogatásokat.
Martin Ravallion és szerzőtársai viszont adatokkal alátámasztva döntik meg a luxuscikk-elméletet, ezzel azt is megerősítve, hogy
igenis fontos bizonyos fejlődő országoknak a szociális támogatásokra szánt kiadások.
Bár, ha csak a GDP és a szociális támogatásokra költött GDP százalékát vetik össze, akkor náluk is egyértelmű az összefüggés, de ez nem mutat túl árnyalt képet. Ha viszont már az országok sajátosságaira koncentrálunk, akkor az látszik, hogy eltűnik a pozitív kapcsolat az ország gazdagsága és a szociális kiadás mértéke között (GDP százalékában számolva).
Az egyik fontos tényező a kormányzat hatékonysága. Ezt a járvány alatti adatok vizsgálatával tudták megfigyelni, amikor sok ország kifejezetten elkülönített válságkezelésre szánt összeget. Arra az eredményre jutottak, hogy ha figyelembe veszik, hogy milyen egy országban a kormányzat hatékonysága, akkor nem az ország gazdagsága határozta meg, hogy a GDP mekkora részét fordítottak szociális kiadásokra.
Ugyanolyan hatékonyságú kormányzat mellett nem volt különbség a szegény vagy a gazdag országok GDP arányos szociális kiadásai között.
Azért is volt érdekes a pandémia alatti adatok vizsgálata, mert sok országnál a kormány keze meg van kötve, hogy mire költhet, de a járvány alatti válságkezelési csomag nagyobb szabadságot engedett, így a valódi preferenciák szerint költhettek különböző területekre.
Látszik tehát, hogy például a kormányzati hatékonyság fontos szerepet játszik abban, hogy mennyit költ egy ország ezekre a támogatásokra és ez független attól, hogy az ország szegény-e vagy gazdag. Ezen kívül több más tényező is befolyással lehet rá, de ezek felderítésére további kutatások szükségesek.
Az viszont egyértelmű, hogy ha megteheti egy szegény ország, akkor ők is ugyanolyan mértékben költenek a szociális kiadásokra, mint a gazdagabb országok. Így el lehet vetni azt az elképzelést, hogy luxuscikk lenne számukra a szociális támogatás, ezen kívül a segélycsomagoknál is érdemes lehet ilyen jellegű támogatásokat is megfontolni, mivel egyértelműen fontos ezeknek az országoknak, hogy erre költsenek.
Adat
Fontos