Képzeld el, hogy egyszercsak elsötétül az okostelefonod képernyője, és a naponta látogatott híroldalak, közösségi oldalak, online banki felületek, webshopok 90 százaléka hirtelen elérhetetlenné válik a számodra. Az Egyesült Államokban ez napi tapasztalat 57 millió, különféle típusú fogyatékosságokkal élő ember számára. Az USA-ban így majdnem minden ötödik embernek nem csak pár kattintás egy banki utalás vagy a heti bevásárlás elintézése – a nagy részüket kitevő látássérültek Instagram posztokat pedig „napszemüveges lány mosolyog a tónál” típusú, jobban vagy rosszabbul sikerült képleírásokból ismerhetik meg – ha egyáltalán elérhetőek ilyenek.
Világszerte több százmillió látás- vagy hallássérült, értelmi fogyatékossággal vagy másfajta korlátozással élő ember számára az internet világa és a digitalizáció az akadálymentes mindennapok ígéretét hordozza, de egyelőre csak résnyire áll nyitva a többség előtt. Az utóbbi pár évben sok változás indult el ezen a téren, új technológiai megoldások és tervezési szemlélet segíti az akadálymentes termékek és szolgáltatások létrehozását.
A globális helyzet is hasonló nagyságrendeket tükröz: a vizuálisan túltelített online világtól talán legjobban elzárt vakok és gyengénlátók több mint 250 millióan élnek világszerte, ez a második leggyakoribb fogyatékosság (a WHO 2011-es jelentése szerint). A legnagyobb csoportot – csaknem félmilliárd ember – a siketek és nagyothallók alkotják, ez megfelel az Európai Unió teljes lakosságának. Értelmi fogyatékossággal nagyjából 200 millióan élnek (A jelentésben a 75-ös IQ-szint alatti eredményt elérők kerültek ide – a szerk).
Az Európai Unióban több mint 80 millió embernek – csaknem minden ötödik uniós lakosnak – van valamilyen mozgásszervi, érzékszervi vagy mentális fogyatékossága, de a társadalom elöregedésével párhuzamos időskori állapotromlásokkal ez a szám folyamatosan nő. A 2019-ben elfogadott európai akadálymentességi irányelv célja, hogy közös alapra hozza a tagállamokat a digitális szempontú akadálymenetes hozzáférés biztosításának értelmezésében. A jogszabály 2025-től lesz hatályos, és szabályozza egyebek mellett a számítógépek és operációs rendszerek, az okostelefonok és a távközlési szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító egyéb berendezések és a tv-k, vagy éppen az e-olvasók, a lakossági bankolás és általában az elektronikus kereskedelem akadálymentesítési követelményeit.
Ma Magyarországon, az érdekvédelmi szervezetek becslései alapján megközelítőleg félmillió különböző szempontú fogyatékossággal érintett személy él, a róluk gondoskodókkal kiegészülve mintegy 700 000-re tehető azoknak a köre, akik közvetlenül vagy közvetetten nehezített pályán mozognak a digitális és fizikai környezet akadályai miatt.
A modern házak, irodák akadálymentesítésére már vannak megoldások és a folyamat ha lassan is, de halad. Kevesebben gondolnak rá, de legalább ennyire fontos volna biztosítani a virtuális tér akadálymentes hozzáférését mindenki számára, amitől még nagyon messze vagyunk. Alapvető szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy a felhasználóbarát digitális világ tervezésekor gondoljunk a fogyatékossággal élő felhasználók tömegeire is. Ha a digitális koncepciókba már a kezdetektől nem épül be ez a szemlélet, akár jelentős fejlesztési és büdzsé igényt is eredményezhet egy-egy egyszerűbbnek tűnő és magától értetődő UX megoldás beépítése.
Mivel manapság sok információ szinte csak képek formájában jelenik meg egy-egy weboldalon, ezért a látássérülteknek nagy segítséget nyújt, ha a kép feltöltésével együtt ún. képhelyettesítő szöveg is készül hozzájuk, a képen látható információ nyelvi megjelenítésére. Ők ugyanis egy speciális felolvasószoftver és/vagy egy külön csatlakoztatható Braille-kijelző segítségével navigálnak a neten, amely csak a szöveges tartalmakat olvassa fel, vagy jeleníti meg a Braille-kijelzőn. A videós tartalmakhoz automatikusan generált feliratok sem csak az idegen nyelvet tanulókat segítik, hanem a látás- és hallássérülteket is, míg a beszédfelismerő szoftverek azoknak az embereknek elengedhetetlenek, akik beszéddel tudnak csak kommunikálni vagy beszédhibájuk van.
Az asszisztív technológiák, amelyek segítenek dokumentumokat olvasni, navigálni a neten, csak akkor működnek igazán hatékonyan, ha az adott alkalmazást vagy honlapot eleve úgy tervezik meg, hogy figyelnek a fogyatékossággal élők igényeire is. Ezt nevezik egyetemes tervezésnek – ez egy olyan preventív tervezési szempont, amely szerint az épített környezet mellett a szolgáltatásokat is akadálymentessé kell tenni, így lesz a környezetünk olyan, hogy minden ember funkcionálisan használni tudja azt.
Mindehhez az kell, hogy a jelen és a jövő technológiai megoldásait, szoftvereket, de akár háztartási eszközöket készítő mérnökök már a tervezési szakaszban gondoljanak arra, hogy hány különböző igényű fogyasztó számára készítik az adott terméket. Egy egyszerűbb szerkezetű honlapnál is fontos például, hogy a felhasználó tudja, hol tart a honlapon és egy gombnyomásra is visszamehessen a főmenübe, vagy az egérrel beadott parancsokat billentyűzettel is ugyanúgy el lehessen indítani. Sokak számára az átlagosnál is zavaróbbak a felugró ablakok és az automatikusan elinduló videók és különféle hangjelzések, így ezeket is javasolt elkerülni. Emellett a mindenki számára érthető nyelvezet használata is fontos szempont a honlapra szánt szövegek készítésénél.
„Ma lényegesen rosszabbak a körülmények egy kezdő látássérült programozó számára, mint akár három évtizede, ami az informatikai világ fejlődési irányából adódik” – mondta Szuhaj Mihály, az Informatika a Látássérültekért Alapítvány vezetője, aki maga is látássérültként választotta az informatikus szakmát, amihez az ELTÉ-n szerzett programozó matematikus diplomát.
A Magenta Podcast legfrissebb részében az akadálymentes digitális világról volt szó, ide kattintva lehet meghallgatni:
„Az informatika rengeteg lehetőséget ad arra, hogy visszanyerjünk valamit az elveszített önállóságunkból, az alapítványt is emiatt hoztam létre” – mondta. Ebből a képességvesztésből tud visszaadni önállóságot olyan számítógépes megoldás, szoftvervilág, ami számukra is kezelhető, azaz egyetemes tervezéssel készítették.
Sokan csak ’wheelchairguy’-ként ismerik Fenyvesi Zoltán bloggert a Suhanj! Alapítványtól, aki a hat éve bemutatott Tiszta szívvel című magyar filmben főszerepet játszott. A blogger elmozdulást lát az akadálymentesség felé a szolgáltató szektorban, de azért vannak még hiányosságok különösen, ami a városi közlekedést illeti. Ugyanakkor az okos otthon megoldások, amelyek segítenek távolról kaput nyitni a vendégeinknek, vagy automatikusan lehúzni a redőnyöket, a kényelmi faktor mellett mozgásukban korlátozott embereknek is könnyebbé teszik az önálló életet.
Zanin Éva, a Telekom sokszínűségi és esélyegyenlőségi szakértője szerint a digitális akadálymentesség megoldásai a hétköznapok szolgálatában érvényesülnek a leginkább. A cél, hogy a digitális világ használatához, ne kelljen külön támogatás, mindenki a saját érzékszervi, mozgásszervi és neurológiai szükségleteinek megfelelően megtalálja azokat a megoldásokat, amelyekkel önálló és teljes életet élhet a saját igényeinek megfelelően. A vállalatnál elindult akadálymentes ügyfélélményt támogató fejlesztések lényeges lépcsője a széleskörű webes akadálymentesség elérése, illetve mások mellett az olyan digitális esélyegyenlőséget támogató megoldások beépítése az ügyfélkezelési és ügyintézési csatornákba, amilyen a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége Kontakt jelnyelvi tolmács szolgáltatása, melynek segítségével a telefonos és az üzletekben történő ügyintézésben egyaránt megjelenhetne a jelnyelvi hozzáférés lehetősége is.
A cikk megjelenését a Magyar Telekom támogatta.
Támogatói tartalom
Fontos