Olyan régen élünk a platformok háborújában, hogy könnyű elfelejteni, hogy lehet máshogy is építkezni. Pedig az internet egy másik modellre épült fel eredetileg. Nemcsak az ősi net, amikor összesen három szakállas ember használta fehér köpenyben, hanem a kétezres évek elején létrejövő, akkor web 2.0-snak nevezett világ is. Szolgáltatások összekötésével, közös szabványok használatával lehetett legókockánként összerakni új dolgokat.
Minden rendes, megszilárdult iparágban van valami hasonló. Teljesen mindegy, hogy milyen gyártmányú konnektorokat és villanykapcsolókat használunk a lakásban. Keverhetjük is a gyártókat. Néhány vonatkozó szabvány ráadásul olyan vén, mint az országút. Mi az E például az izzók foglalatának típusát jelző E14-ben és E27-ben? Edison.
A fenti alapok azonban megrepedeztek, amikor az okosotthon-berendezések és a szórakoztatóelektronikai gyártók megjelentek a piacon. A szoftverrel feldúsított háztartási eszközök szeretik, ha ugyanattól a gyártótól szerezzük be a lakás összes izzóját, ha a nappaliban ott van a megfelelő bázisállomás, és ha az egyéb funkcionalitást – például hangvezérlést – biztosító elemeket gyártó cég épp nem áll háborúban a lakás többi összetevőjét gyártó másik vállalattal. Emellett azt is el kellett fogadni, hogy az eszközök internetkapcsolatra vágynak, és hazatelefonálnak a gyártóhoz.
Az alapvetően a bútorairól ismert Ikea máshogy vágott bele néhány éve az okosotthon-fejlesztésbe. Úgy, hogy kezdetben nem is tűnt igazából egyértelműnek az irány. Hiszen beépíthető háztartási berendezéseket, lámpákat, elosztókat, izzókat már régóta árusított a cég. Ha viszont a modern eszközöknek nem sima konnektor kell, hanem USB, akkor logikus, hogy ezek az aljzatok, majd a drótnélküli töltést lehetővé tévő elektronika is megjelenjen a bútorokban.
Ezt az okosabb, de hálózati kapcsolatot nem feltétlenül igénylő izzók követték. A Tradfri márkanév alatt piacra dobott izzóknak a fényerejét és színét lehet vezérelni, mindezt vagy a hozzájuk járó drót nélküli irányítóval vagy az Ikea appjával. Ahhoz, hogy a rendszert mobilról irányítsuk, be kell szerezni egy durván tízezer forintos bázisállomást is. Ez az állomás „fordít” az izzókba szerelt Zigbee rádiók – erre az ipari szabványra épül a rendszer – és a wifire csatlakozó telefonunk között. Az Ikea által használt kommunikációs protokollt mostanra elég alaposan dokumentálták, így aki saját bázisállomást akar építeni, az is megtalálja a megfelelő kóddarabokat és leírásokat.
A rendszer következő darabja a mozgásérzékelő és a konnektor volt. Illetve nem is konnektor, hanem egy bedugható időkapcsolóhoz hasonló köztes eszköz, amit távirányítva lehet ki- és bekapcsolni.
A csináld magad otthonokosítás belépési küszöbe körülbelül ötezer forint körül van.
Ezért a pénzért távirányíthatóvá tehetünk egy berendezést a házon belül. Az rajtunk áll, hogy egy villanyt teszünk az ágyból leolthatóvá – gyakorló lusta emberként díjazom ezt a funkciót -, vagy a kávéfőzőt kapcsoljuk be reggel a telefont használva.
A folytatás ennyire nem olcsó, de akit egyszer beetettek az okosotthon ígéretével, azt talán nem nehéz meggyőzni a folytatásról. A távvezérelhető függönyöket durván ablakonként 50 ezer forintért lehet beszerezni.
Az egyszerű, sajátmárkás bluetooth-os hangszórók után komplexebb, több szobás rendszerek építésére használható okoshangfalakat dobott piacra az Ikea. A cég itt nem támaszkodott a házon belüli fejlesztőkre, inkább egy a szabványokat kezelő megoldást szállító partnert keresett. Így a Symfonisk nevű berendezések lényegében Sonos-gyártmánynak számítanak.
Az asztali lámpának, illetve hagyományos polchangszórónak álcázott Symfonisk hangfalaknál szoftveresen állíthatjuk be, hogy egy már korábban összerakott Sonos rendszer részeként akarjuk őket üzemeltetni vagy magukban. Ha két hangszórót veszünk, beállíthatjuk, hogy sztereó eszközpárként viselkedjenek. Ezek mellett pedig szobákhoz – ezek logikai egységek – is rendelhetjük őket. Miután a Spotify évek óta tudja – a Spotify Connect technológiának köszönhetően -, hogy az azonos hálózaton lévő eszközök távirányítsák egymást, ez kevésbé számít nagy truvájnak. Viszont aki több jelforrást akar használni – magyarul néha hallgatna YouTube-ot is -, annak hasznos lehet.
Az Ikeának korábban sem jött be minden technológiai lépése. A saját márkás tévéi nem terjedtek el, a drótnélküli töltésre pedig túl hamar mozdult rá. Lehetséges, hogy az okosotthonban sem sikerül akkora szereplővé válnia a cégnek, mint szeretne. De az ipari szabványra építő, a vásárló privát szféráját nem sértő technológiával egyelőre úgy tűnik, hogy nem lőtt mellé. Még előnye is van, mert míg az okosotthon többnyire az a technológia, amivel életmódszerűen informatikával foglalkozó emberek szórakoztatják magukat szabadidejükben, addig a bútoráruház technológiáit egyesével is be lehet szerezni. Egy változtatható színű LED-es fényforrás még nem a világ. Az még barátságos technológia, mégis kapu a távirányított, digitalizált otthonokba.
Az Ikea helyzeti előnye kopóban van: az Amazon, a Google és az Apple bejelentette, hogy összeülnek egy közös okosotthon-szabvány kidolgozására. A csoportba beszállt az Ikea mellett a Hue világítási rendszert gyártó Phillips és a saját okoseszközöket gyártó Samsung is. Sem a szabványosítás, sem pedig a verseny nem fog megártani a piacnak. Elég ránézni az egyes gyártók appjainak értékelésére, hogy lássuk, van hová javulniuk.
Tech
Fontos