(A szerző munka és szervezet szakpszichológus, az OTP Banknál agilis coach-ként dolgozik.)

Máshogy fogalmazva: miért jön nehezen? Az innovációhoz kreatív megoldások, azokhoz pedig kreatív gondolkodók kellenek. Míg manapság szinte bálványozzuk őket, és az lehet a benyomásunk, hogy mindenben az újdonságot, a formabontást keressük, a valóságban a legtöbb ember kockázatkerülő. Ehhez társul még, hogy – bár a nyugati kultúra individualista – a konformitás felé mutató nyomás is jelentős: inkább nem bolygatjuk a dolgokat, még ha ez azzal jár is, hogy egy-egy jó ötlet elsikkad. Hogyan jönnek létre mégis az ünnepelt innovatív megoldások?

Egy több kutatás eredményeit összefoglaló cikk szerint a bizonytalanság kerülésére való késztetés olyan erős, hogy emiatt még azok is „vakká válhatnak” a kreatív ötletekre – amelyek szükségképpen bizonytalansággal járnak –, akik azt állítják, hogy a kreativitást keresik. Egy 2011-es kutatás szerint még az olyan, közmondásosan kreatívnak számító helyeken is, amilyen pl. egy reklámügynökség kreatív részlege, a megbeszéléseken hajlamosak elnyomni az érdekes, új (ezáltal kockázatos) ötleteket, és azokat támogatni, akik a bevált megoldások mellett érvelnek. A magyarázat szerint, ha valaki döntési pozícióba kerül, akár korábbi önmagával szembe menve az óvatosabb megoldás mellett teszi le a garast.

Persze nincs min csodálkozni: rögtön az első hely, ahol a kreativitást visszanyesik, az iskola: a tanárok túlnyomó többsége azokat a diákokat szívleli jobban, akik engedelmeskednek, végzik a kiadott feladatot. Miközben a diákok arról hallanak az órákon, hogy a találmányok és azok feltalálói hogyan voltak hatással a történelem menetére és a tudomány fejlődésére, az ő saját ötleteiket rendszerint figyelmen kívül hagyják. Azonban a kreativitás társas visszautasítottsága akár még jót is tehet, serkentheti is az új ötleteket.

Egy másik tanulmány szerint ugyanis, ha valakit nem fogadnak el, szinte felszabadító lehet számára az érzés, hogy már nem kell megfelelni, és elmélyedhet a kreatív tevékenységében.

A kreatív ötletek elfogadtatása mindig is hosszú időbe telt: saját korukban a Nobel-díjasokat is nehezen ismerték el (pl. Einstein nem a relativitás-elméletért kapta a díjat). A kreatív emberek szempontjából a kulcs a reziliencia, amely ez esetben azt jelenti, hogy képesek egy-egy visszautasítás, kudarc után visszatérni az ötletükhöz, annak csiszolásához, sőt „szajkózásához”.

Összességében az lehet sikeres kreatív ember, aki egyszer már túltette magát a konformitás-nyomáson, majd függetleníteni tudja magát a társas nyomástól is. Ahogy az Apple régi-régi, emlékezetes ’Think different’ kampánya mondja: ’The people who are crazy enough to think they can change the world are the ones who do.’ Pontosan. De csak ha elég kitartóak, ha folyamatosan tesznek azért, hogy a briliáns ötletük ne sikkadjon el, és végül kijárják, hogy meg is valósíthassák.

Eddig a személyes szintről beszéltünk. De hogyan támogathatja meg mindezt egy szervezet, úgy, hogy hasznossá tudja tenni a kreatív ötleteket, egyben piaci előnyt tudjon kovácsolni belőlük?

Könnyebb mindezt elképzelni egy flexibilis, alacsony szabályozottságú szervezetben, mondjuk egy start-up cégnél. Legtöbbjük éppen abból él, hogy a „mamutokénál” gyorsabb termékfejlesztéssel, az életet könnyítő megoldásokkal lép piacra.

De mi a helyzet egy több ezer fős cégnél? Mit tehet egy ilyen vállalat, hogy innovatív megoldások megszületését segítse saját berkein belül? Néhány ötlet, a teljesség igénye nélkül:

• Ki kell gyomlálnia a felesleges „köröket” a szabályozásokból (merthogy itt már szabályozások, vagy akár utasítások egész rendszere jött létre), és több felelősséget kell adni egy-egy terület szakértőinek. Ilyen felesleges kör pl. az, amikor több hierarchia-szinten lévő vezető ellenjegyzése szükséges, mielőtt egy munkafolyamat tovább tudna haladni.
• Felül kell vizsgálni a „há’ mer’ mindig így csináltuk” típusú berögzüléseket, melyek egy részén simán lehet változtatni. Ehhez pl. hasznos, ha kérdéseket teszünk fel; az 5 miért technika ennek egy szabályozott formája.
• Fentiekkel összefügg, de külön is fontos kiemelni, hogy jobban kell érteni az ügyfél igényeit, legyen az akár külső, akár belső ügyfél. Mi az, ami számára érték, illetve miről mond le szívesen, ha, mondjuk, cserébe hamarabb jut hozzá egy – akár nem teljes körű funkciókkal bíró – termékhez.
• Ne azt nézzék, ki javasolta az adott ötletet, hanem azt, hogy mi a javaslat. Legyen az a fontos, hogyan tudja ez sokak életét megkönnyíteni, végül pedig talán magát a céget versenyképesebbé tenni.
• Végül pedig, lehessen hibázni, ami természetesen nem egyenlő azzal, hogy slendriánul végzik a kollégák a munkájukat. Ha a hibák eltussolásra fordított energiát arra fordítja a szervezet, hogy a munkatársak tanuljanak belőlük, és egyre jobbak legyenek, sokkal több figyelem juthat az igazán fontos dolgokra, és felszabadultabb légkörben lehet alkotni.

Az OTP Bank valami ilyesmit próbál megvalósítani a 2019 januárjában indult agilis transzformáció égisze alatt. A kultúraváltás mindig nehéz és konfliktusokkal teli, de egyúttal izgalmas is. Az, hogy mennyire segíti az innovációt, hamarosan a piac számára is látható lehet.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech agilis módszer OTP Bank Olvasson tovább a kategóriában