Nem festenek túl rózsás képet a digitális fényképezőgépek piacáról a két legismertebb gyártó, a Canon és a Nikon legutóbbi negyedéves üzleti beszámolói: az előbbi gyártó képalkotó üzletágainak eladásai 17 százalékkal, az utóbbié 17,9 százalékkal estek vissza az előző évhez képest. Bár egyéb kedvezőtlen világgazdasági hatások is érik a gyártókat, tagadhatatlanul az egyre jobb kamerával szerelt okostelefonok megjelenése miatt szorulnak vissza a különálló digitális fényképezőgépek eladásai.*Ebben a cikkben csak a digitális fényképezőgépekről lesz szó, még ha külön nem emeljük ki mindenhol.
A visszaesés természetesen nem csak ezt a két céget érinti: a legnagyobb japán gyártókat (többek közt a Canon, Nikon, Fuji, Casio, Olympus, Ricoh, Sony cégeket) tömörítő iparági szervezet, a CIPA honlapján elérhető első negyedéves eladási adatok szerint az év első három hónapjában 3,2 millió darab digitális fényképezőgépet adtak el, ami mintegy 26,6 százalékkal kevesebb a tavalyinál.
Beszédes, hogy egy-egy altípusból mennyit adnak el. Míg az okostelefonok térhódítása előtt, a kétezres évek első évtizedében a beépített optikával szerelt “egybegépek” uralták a piacot, mostanra már a cserélhető optikásak a népszerűbbek: az előbbiekből 1,47 millió, az utóbbiakból 1,72 millió darab fogyott az első negyedévben.
A cserélhető optikás fényképezőgépekből két fő típus létezik:
A DSLR-gépek használata kezdetben áruk és bonyolultabb kezelhetőségük miatt a profik kiváltsága volt, de 2003 körül ezekből is megjelentek az amatőröknek szánt, olcsóbb, de elég jó képminőséget biztosító típusok. Ezeken egy tipikus kompakt gépnél nagyobb méretű és jobb minőségű a képérzékelő, valamint cserélhető az optika, de feleakkora és jóval könnyebb a géptest, mint egy DSLR-é.
Ezt követően a DSLR részben státuszszimbólummá vált, ugyanakkor még automata beállításokkal is jobb minőségű fotókat, később pedig videókat is készített, mint a kisebb típusok. Ugyanakkor az otthoni felhasználók közül sokan sosem cserélték az alapcsomagban járó objektívet másikra (például teleobjektívre vagy halszemoptikára), mert egyszerűen nem volt igényük rá.
Viszont a DSLR-eket nem egy álom magunkkal cipelni kirándulás vagy nyaralás alatt, mivel ezek a gépek nagyok és nehezek is. Idővel (nagyjából 2008 tájékától), ahogy a képérzékelő szenzorok és egyéb elektronikai komponensek fejlődtek, jóval kisebb méretben és tömegben is készülhettek a DSLR-ekéhez hasonlóan jó képminőséget biztosító típusok, azaz a MILC-ek.
Idén januártól márciusig mintegy 754 ezer MILC-gépet adtak el a japán gyártók, ami a teljes eladás 23,6 százalékát jelenti, míg öt évvel ezelőtt még csupán néhány százalékon állt a részesedése. Bár 2018 azonos időszakához képest mindegyik géptípusból kevesebb darab fogy, de arányaiban a MILC-ek eladása csökken a legkevésbé: az egy évvel korábbi állapothoz képest ezekből 10,2 százalékkal kevesebb fogyott, míg a DSLR-ek eladásai 39,4 százalékkal csökkentek. Ez nem véletlen, bizonyos feladatokra ugyanis már egy profi fotós számára is jobb választás egy MILC gép a nehéz, nagy DSLR-nél.
Az amatőr felhasználók körében egy MILC gép manapság olyan státuszszimbólum, amilyen a DSLR volt tíz-tizenkét éve, azzal az előnnyel, hogy sokkal könnyebb hurcolni. A tükörreflexes gépek esetében a belső mechanika által mozgatott tükörre azért van szükség, hogy a keresőn a fotós ugyanazt a képet láthassa, amely exponáláskor rögzítve lesz. Mivel ilyenkor a tükör útban lenne, az exponálógomb lenyomásakor az mindig felcsapódik, jellegzetes hangot adva ki. Ellenben a MILC típusban nincs tükör, és optikai kereső sem: komponálni a hátoldali képernyőn lehet – ha van is “benézős” kereső a gépen, amögött is egy kijelző dolgozik, cserébe a gép hangtalanul, és a nagyobb méretű társaival összemérhető minőséget produkál.
A technológiai fejlődésről gondoltak nagy részét felrúgta néhány olyan jelenség, ami ismét divatossá tette a fotózást. Az Instagram a korai pocsék mobilkamerák képeire segített azokat látványosabbá tevő virtuális szűrőket helyezni. Az app által kialakított új esztétika feledtette, hogy korábban a legjobb, a legélesebb képért ment a verseny. A fotózás képes naplókészítéssé, az önreprezentáció eszközévé vagy játékká vált. A fiatal osztrák vállalkozók által felfuttatott Lomográfia ugyanezt tette, csak a filmes fotózással.
A rajongók által feltámasztott instant film – ezt kezdetben Impossible Projectnek hívták, most Polaroid Originals néven fut – pedig pont jókor futott be a retrófotós hullámhoz. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki bolhapiacról turkált régi Polaroiddal és képenként 8-900 forintba kerülő retró megoldásokkal fotóz. A fényképezőgép-gyártók többsége rájött arra, hogy a piacon van helye a bulis gépeknek is.
A Polaroid Snap sorozata vagy a Canon vadonatúj Zoemini márkanév alatt forgalmazott gépei egyszerre digitális és filmes gépek. A képeket kártyára is elmentik, de ki is tudják nyomtatni őket a Zink technológiát használó színes fotópapírra. És bár ezekbe a készülékekbe sem olcsó a film, nagyjából 20-25 képet ki lehet hozni négyezer forintból. Ugyanennyiért 16-32 gigabájtos memóriakártyát is lehet kapni, amelyeken ezres nagyságrendben menthetünk el fotókat. Dacára a nem túl kedvezőnek tűnő árnak, tudomásunk szerint a hazai kereskedőknél is instant fotós gépek dobták meg a haldokló kompakt gépek eladásait.
A Polaroid Originals mellett a Fuji élteti tovább az igazi instant fotózást, amely során csak egy, azonnal előhívódó kép készül. A cég Instax kamerái nagyra nőtt gyerekjátéknak tűnnek, amelyekbe tíz képes, drága filmes csomagok illeszthetők be. Digitális képességekkel többnyire nem rendelkeznek, minden szempontból visszautat jelentenek a klasszikus azonnali fényképezéshez képest. Szerencsére az Instagram filtereket irigylő Fuji-tulajdonosoknak is van már kamera a piacon, a cég Instax Square gépei már digitális képet készítenek. Cserébe ezek 60 ezer forintnál is többe kerülnek.
A Polaroid és ahhoz hasonló kamerák játéknak tűnhetnek, de több hazai kereskedő is megerősítette, hogy rendkívül nagy a kereslet a gépekre és a hozzájuk való filmekre, papírokra. Úgy tűnik az Instagrammal újra elterjedt emléknek történő fényképezés mellett kialakult az igény arra is, hogy a jobb fotókat ne a telefon mélyéről kelljen előásni, hanem méltó helyükre kerülhessenek: a monitor szélére vagy a hűtőre.
A digitális instantgépek mellett egyre több gyártó árul a zsebre vágható fotónyomtatót. Az pedig, hogy a telefongyártók közti verseny egyik mércéje a mobilba szerelt kamera minősége lett, korábban elképzelhetetlen fejlődési pályára állította a mobilos fotózást. Egy mai középkategóriás telefon képes olyan fotókat csinálni, mint egy fényképezőgép.
A kínai-amerikai kereskedelmi háború miatt épp rizikós beruházásnak számító Huawei legújabb csúcsmodelljének belsejében már olyan periszkópszerűen kiépített lencserendszer található, ami ötszörös optikai, és ennél is nagyobb, digitális zoommal kombinált nagyítást kínál. De az optikai zoomos telefon nem sokáig marad a kínai gyártó sajátja: a Samsung épp ezen a héten jelentette be, hogy alkatrészgyártó részlege megkezdte egy ugyancsak ötszörös optikai zoomra képes kameramodul gyártását, ami nyilvánvalóan egy újabb szeg lesz a különálló fényképezőgépek koporsójába.
Turista célokra, emlékek fotózására többnyire már nem az a kérdés, hogy családi MILC vagy családi DSLR kell, hanem, hogy elég-e a mobil. A kertben futkosó kisgyerek megörökítéséhez talán még mindig jobb egy gyors sorozatfelvételre képes fényképezőgép, de kevés olyan terület van, ahol jelentős előnye lenne a mobiltelefonnal szemben a kamerának egy hétköznapi felhasználó esetében, talán csak a kirándulók számára tervezett, harmincszoros vagy nagyobb zoomot kínáló típusok ilyenek.
Aki szereti tekergetni a tárcsákat, keresni a megfelelő nézőpontot, addig helyezkedni, amíg egy templomtorony ki nem takarja a napot egy ellenfényes képen, az úgyis fényképezőgépet vesz. Viszont már ezek gyártói is érzik az okostelefon fontosságát: már alig lehet beépített wifi nélküli, tehát okostelefonnal kommunikáló típusokat kapni a boltban. Igaz, a telefonos appok használhatósága terén még bőven van hová fejlődniük.
Tech
Fontos