Csak közpénz milliárdokkal lehetne fenntartani a Dunaferrt, de ez nem magyar sajátosság
Egyre valószínűbb, hogy a Dunaferr még meglévő dolgozói csak a Bérgarancia Alapból juthatnak hozzá a fizetésükhöz. Erre utal, hogy a közpénzforrást jogilag megnyitották a kifizetésre, majd a tulajdonos Liberty közölte, hogy nincs pénze a bérekre.
Miért fontos ez? Ahogy halad előre az évek óta folyó Dunaferr-csődtörténet, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az államnak időről-időre közpénzt vagy egyéb segítséget kell adnia a cégnek, hogy életben maradjon, a piaci alapú kilábalás középtávon nem látszik reálisnak.
Felülnézet: a kormányt képviselő Nemzetgazdasági Minisztérium ugyan elfogadhatatlannak tartja a Liberty álláspontját, amely szerint az nem tud béreket fizetni, a Bérgarancia Alap felhasználási lehetőségének megteremtése már arra utal, hogy nem látnak más azonnali megoldást a rendezésre.
Tavaly fél évig költségvetési forrásból állták a Dunaferr-dolgozók bérét, a folyamatos kényszerű támogatások a kormány szerint összességében már 70 milliárd forintot emésztettek fel.
A Liberty 2023-ban a kormány hathatós közreműködésével lett a ma két fő cégből álló Dunaferr tulajdonosa, mára azonban a kapcsolat megromlott. A kormány nyíltan vádolja a céget az ígéreteinek be nem tartásával, a cég azonban a nemzetközi piaci környezetre hivatkozva hárítja a felelősséget.
Tágabb kontextus: az európai acélipar az elmúlt években általánosságban is nagyon nehéz helyzetbe került, a világpiaci kereslet csökkent, ezt pedig nem csekély részben az olcsóbban szállító ázsiai versenytársak elégítik ki. Az európai acélfelhasználásnak ma már 40 százaléka importból származik.
A Liberty Csehországban és Romániában is súlyos problémákkal küzd. Ostravában most a korábbinál jóval kisebb munkavállalói létszámmal újra tudta indítani a termelés egy részét, miután a cseh iparból bérgyártásra kapott megrendelést. Nyáron egyébként Csehországban sem tudott bért fizetni, ott is az állam nyúlt a zsebébe.
A romániai egységnélnyáron indult újra egy kohó, ott is miniszterelnöki közbenjárás után, de a cég a korábbi időszakhoz képest rendkívül nyomott piaci környezetben működik, szintén a túlélésért küzd.
Mi várható? A globális kereslet emelkedésére nem lehet számítani, Európán belül pedig a jobb pénzügyi helyzetben lévő nyugati államok sokkal jobban tudják támogatni az acéliparukat*Bár ez egyébként tilos lenne az uniós szabályok szerint., mint a keletiek. A környezetbarát, zöld acéltermelésre való átállás Dunaújvárosban 200 milliárd forintba kerülne, a jelenlegi gazdasági körülmények között ennek biztosítása irreálisnak tűnik.
A kormánynak az elmúlt évekhez hasonlóan a következő időszakban is azt kell mérlegelnie, hogy társadalmi és politikai megfontolások alapján meddig van még értelme a Dunaferr életben maradását anyagilag támogatni.
Az alternatíva a végső bezárás (engedése), de az egykor jóval nagyobb cégcsoportnál ma még mindig 3 ezren dolgoznak (miközben sokan már lemorzsolódtak, máshol találtak munkát). Csehországban már arról is beszélnek, hogy a felhagyott tevékenységek után a terület rehabilitációja forintban számolva tízmilliárdos közpénztételeket igényel majd.