Múlt hétfőn írtunk arról, hogy a fél kormánynak távoznia kell a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokból, ha nem sikerül meggyőzni az Európai Bizottságot. Az Erasmus+ felsőoktatási cserediákprogram és Horizont Európa kutatási pályázati rendszer EU-s forrásaihoz való hozzáféréshez hét miniszter mellett több miniszterhelyettesnek, államtitkárnak, kormánybiztosnak vagy miniszteri megbízottnak, több mint két tucat politikai megbízottnak kell lemondania kuratóriumi tagságáról, legalábbis a nyilvános EU-s dokumentumokból ez olvasható ki.
A 2021-ben létrehozott, többségükben felsőoktatási intézményeket fenntartó, közel három tucat közérdekű vagyonkezelő alapítvány kuratóriumaiba és felügyelő bizottságaiba ültetett összesen bő 250 személyből több mint 30 tag politikai köztisztviselő. Az Európai Tanács emiatt az összeférhetetlenségi probléma miatt – az uniós költségvetés integritását védendő – eltiltotta az EU-s költségvetési szerveket attól, hogy magyar közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal vagy ilyen alapítvány által fenntartott jogi személlyel szerződjenek, és így EU-s pénz átutalására kötelezettséget vállaljanak.
Ezzel a 21 alapítványi fenntartású magyar egyetem a kormány által modellváltásnak nevezett folyamattal jelenleg nem előnyökhöz jut, hanem hátrányokat szenved el. Ugyan a már aláírt támogatási szerződéseket nem érinti a tilalom, ezért diákcsereprogramok vagy nemzetközi kutatások nem állnak le, a határozat feloldásáig újak nem is köthetők. Ez a helyzet önmagában roncsolja az egyetemek nemzetközi kapcsolatait, és nehezíti azoknak a kutatási pályázatot ezekben a hónapokban beadó konzorciumoknak a helyzetét, amelyeknek magyar tagja is van.
Bár Navracsics Tibor területfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős tárca nélküli miniszter korábban félreértésről beszélt, a múlt heti brüsszeli tárgyalása után kompromisszumkésznek mutatkozott, és azt mondta: a kormány kész úgy módosítani a jogszabályokat, hogy a kormánytagok összeférhetetlennek minősüljenek, és így távozniuk kelljen. Ezt ezen a héten is megerősítette, kiegészítve azzal, hogy az összeférhetetlenség kimondását Orbán Viktor is támogatja. A két jogszabály-módosításra állítása szerint márciusban sor kerülhet. Addig is a Transparency International – hiányos adatokon alapuló – összegzése szerint az alapítványi kuratóriumokban helyet foglaló kormánypárti politikusok havonta legalább bruttó 22 742 872 forint összegű tiszteletdíjban részesülnek.
Más kérdés, hogy a január 25-én aláírt, ellenzéki kérdésre („Lemondana-e az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi tagságáról annak érdekében, hogy a magyar hallgatók továbbra is részt vehessenek az Erasmus-programban?”) adott egységes írásos válaszban a megszólított miniszterek – Csák János, Lázár János, Nagy István, Szijjártó Péter, Varga Judit – nevében eljáró államtitkár még véletlenül sem helyezte kilátásba a tárcavezetők távozását a szóban forgó kuratóriumokból.
Az Európai Bizottság nevében a két múlt heti tárgyalópartner, Johannes Hahn költségvetésért felelős és Marija Gabriel innovációért, kutatásért, kultúráért, oktatásért és ifjúságért felelős EU-biztosok pénteki – tehát már a tárgyalás utáni – közös közleményben erősítette meg a bizottsági álláspontot arról, hogy nincs szó félreértésről: a „Bizottság bízik abban, hogy Magyarország a lehető leghamarabb megfelelő és hatékony intézkedéseket fog hozni az ezen intézkedések elfogadásához vezető helyzet orvoslására”.
Ezek után lesz lehetséges feloldani a kifizetési tilalmat, hogy az alapítványi fenntartású magyar egyetemek újra szerződhessenek EU-s forrásra.
A közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló törvény azon problémás helyeit, amelyek a fenti helyzethez vezettek, a törvény megfogalmazása után a Transparency International és a K-monitor is jelezte 2021-ben – Magyarország alaptörvényére hivatkozva. Ellenzéki országgyűlési képviselők a két szervezet elemzésével kiegészítve 2021 júliusában nyújtották be a törvényt utólagos normakontrollra, és kérték megsemmisítését.
A K-monitor beadványa szerint a hiányos összeférhetetlenségi szabályozás miatt az alapítványok tisztségviselőinél összefonódik a törvényhozó és végrehajtó hatalom, ráadásul mindez korrupciós kockázatokat is hordoz. Az alábbi érvek miatt:
A Transparency másképpen érvelt, abból indult ki, hogy a szóban forgó törvény piaci magángazdálkodási követelményeket terjeszt ki nemzetivagyon-gazdálkodásra, ugyanis a kiszervezett vagyon közvagyon marad. Ezért a törvény nem illeszkedik az alaptörvényhez – az érvelés egyébként a piaci magánbefektetői elv meghatározásánál az Európai Bizottság elmúlt 30 éves gyakorlatára és az állami támogatás fogalmáról szóló közleményére is hivatkozik.
A beadványt az Alkotmánybíróság napirendre sem tűzte – amit egyébként megtehet. Az ilyen normakontroll-beadványoknál a testületet nem köti határidő, ha pedig tárgyalná a beadványt, nem lenne köteles válaszolni a kísérő jogi elemzések érvelésére.
Természetesen az EU fenntartásai és az említett alkotmánybírósági beadvány között nincs konkrét összefüggés, előbbi az EU szabályozását érvényesíti a kifizetéseire, utóbbi a magyar alkotmányt érvényesítené szándéka szerint a parlament által megalkotott törvényekben.
De közvetett kapcsolat mégis létrejöhet – ahogy a K-monitor jogásza fogalmazott kérdésünkre: „elképzelhető, hogy mire az Alkotmánybíróság elbírálja az indítványt, úgy módosítják a jogszabályokat, hogy az indítvány okafogyottá válik és a bíróság megszünteti az eljárást.”
Az eset mindenesetre példaként szolgál arra, hogy miért találták ki a demokráciákban a fékek és ellensúlyok rendszerét, valamint a hatalmi ágak szétválasztását. Mivel ezt a Fidesz 2010 után szisztematikusan leépítette – illetve domesztikálta az elvileg tőle független intézményeket lojális vezetők, döntéshozók kinevezésével -, nemigen maradt már idehaza olyan szereplő, amely átgondolásra késztetné a kormányt, ha valamilyen kétséges szabályalkotásra készül.
Még leginkább Áder János töltött be ilyen szerepet 2012 és 2022 között, az ő szűrőjén fennakadt néhány látványosan problémás törvény. (Túl sok gyakorlati következménye persze ennek sem volt, részben a korlátozott köztársasági elnöki jogkörök miatt.) Előtte viszont Schmidt Pál mindent aláírt, és egyelőre Novák Katalinon az ő, nem pedig közvetlen elődje szellemében tevékenykedik.
A Fidesz- és KDNP-frakció a parlamentben mindig mindent megszavaz, a kormánynak nem kell tartania olyan fegyelmezetlenségektől, amelyek 1990 és 2010 között előfordultak a mindenkori kormánypárti frakciókban. Ráadásul a koronavírus-járványra hivatkozva bevezetett – majd a háborúra mutogatva érvényben tartott – rendkívüli jogrend amúgy is csökkentette a parlament jelentőségét, erre a költségvetés rendeleti módosítása (lényegében egy új büdzsé elfogadása) adta a legutóbbi példát. A kormány törvényt hoz, a parlament meg majd valamikor rányomja erre a pecsétet.
A harmadik hatalmi ággal, a bíróságokkal szembeni kormányzati fellépés az uniós források blokkolásának egyik legfontosabb oka (a 444 nemrég írt arról, hogyan próbálja teljesíteni/kicselezni a kormány az Európai Bíróság elvárásait ezen a téren). Ami pedig az Alkotmánybíróságot illeti, ha visszagondolunk arra, milyen közéleti szerepet játszott a testület Sólyom László vezetése alatt a kilencvenes években, vagy a 2008-as „szociális népszavazás” engedélyezésének*A vita abból fakadt, hogy a feltett kérdések (a kórházi napidíj, az orvosi vizitdíj és a tandíj eltörléséről) közvetlenül érintik-e a költségvetést, mert ilyen kérdésben elvileg nem lehet népszavazást tartani. Az Alkotmánybíróság átengedte ezt a három kérdést, a népszavazáson pedig fölényesen győztek az eltörlést pártoló szavazatok. fontosságára, nem túlzás azt mondani, hogy mára teljesen eljelentéktelenedett a közélet szempontjából, és semmilyen korlátot nem jelent a kormány törekvéseivel szemben. Pedig mint látszik, néha még a kormánynak sem jönne feltétlenül rosszul, ha lenne valamilyen fék a brüsszeli fal előtt.
Egyetemi oktatók szerint az új összeférhetetlenségi szabályok és a miniszterek-államtitkárok visszahívása egyébként sokat nem változtatna a modellváltó intézmények működésén és a magyar egyetemi autonómia aggasztó helyzetén. Ráadásul a magyar tudományos szabadság már az alapítványi kiszervezés előtt is a sereghajtók között volt Európában.
Közélet
Fontos