Nemrégiben beszélgettünk a Liget projekt kormánybiztosával. Karácsony Gergely szerint, ha Baán László nem beszélt volna ostobaságokat az elmúlt időben, akkor most lehet, hogy nem lenne változtatási tilalom a Ligetben. De szó lesz arról is, milyen, amikor a színházban őt gúnyolják, és szükség van-e egy olyan fővárosi önkormányzatra, amely alig diszponál szabad pénzek felett. Interjú a főpolgármesterrel.

Úgy tűnik, komoly a törvényértelmezési különbség a főváros és a Liget miniszteri biztosa, Baán László között. Vagyis kérdés, hogy a nemrégiben elrendelt változtatási tilalom a Ligetre jelentheti-e azt is, hogy parkrendezést, faültetést sem lehet végrehajtani.

Tán epés megjegyzésnek tűnik, de mégiscsak azzal érdemes kezdni: a Városliget Zrt. a betonozásról ismert és nem a faültetésről. Ha valaki idáig belépett a Ligetbe, nem azt látta, hogy Baán László munkatársai nagy buzgón cserjéket és fákat ültettek volna, hanem betonoztak és letarolták a zöldet. Az pedig ténykérdés, hogy faültetéshez vagy bármilyen zöldítéshez nem kell építési engedély. Ha tehát ott zöldíteni akarnak és nem betonozni, abban senki meg nem akadályozza őket. Ezért én azt javaslom, hogy zárjuk le ezt a vitát, mert ez Baán László miniszteri biztos úrhoz sem méltó.

Ha nem ezen vitázunk, akkor az is kérdés, hogy érthető-e úgy a változtatási tilalom, hogy mire ez lejár, három év múlva, tulajdonképpen elölről kellene kezdenie minden engedélyeztetést a Városliget Zrt.-nek.

Ha Baán László nem beszélt volna ostobaságokat az elmúlt időben, akkor most lehet, hogy nem lenne változtatási tilalom a Ligetben.

Erős szavak ezek.

Nem nagyon maradt más, miután egy tiszta és világos döntést akarnak újra és újra kinyitni, mintha nem hallanák, amit évek óta mondok. A Liget ügyében nem engedek. És pont. A miniszterelnök azt mondta, ha a főváros nem akarja a Liget projektet, akkor nem lesz. Mi annak az álláspontnak a képviseletével nyertük meg a választást, hogy azt mondtuk, nem lesz betontenger a Ligetben. Ehhez képest mi hiper konszenzuskeresőek voltunk, hiszen a már megkezdett, folyamatban lévő építkezéseket nem bontattuk vissza, miközben ez is egy jogos elvárása a ligetvédőknek. Ezek után, ha Baán László kiáll, és azt mondja, hogy mégiscsak meg fog épülni súlyos tízmilliárdokért a Liget zöldterülete helyén a Nemzeti Galéria, azt talán mégse tekintsük konszenzuskereső hozzáállásnak. Én értem, hogy a kormány foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy a budapestiek ellenében teleépítse a Városligetet, de nem adtam fel a küzdelmet, hogy meggyőzzem őket arról, hogy ez rossz ötlet, és inkább keressünk más helyszíneket ezeknek az épületeknek.

Ahogy nézem, inkább azt várják, hogy önnek vagy a környezetének megváltozik az álláspontja.

Nem valószínű, hogy máról holnapra megbolondulok, és az ellenkezőjét mondom annak, amiben meggyőződéssel hiszek. Persze az is lehet, hogy a kormány kap egy olyan városvezetést, aki annyira lojális, hogy simán belemegy a Városliget teleépítésébe. Persze ezen is igencsak meglepődnék, mert a budapestiek annyira utálják ezt a projektet, hogy kizártnak tartom, hogy a fák helyett a betont választanák.

És az is lehet, hogy kicsit csökken a Liget jelentősége, mert lesznek más zöldügyek is, amik elvehetik a fényt a Ligetről. És Baán szerint, ha nem lesznek, ön akkor is megbukik.

Senki meg nem akadályozza, hogy induljon főpolgármester-jelöltnek, akkor majd elvitatkozunk. Azon is például, hogy a Városliget korántsem az egyetlen „zöld” ügye a fővárosnak. A Galvani híd esetében például sikerült elérnünk a kormánnyal való tárgyaláson, hogy a Határ úti kiserdőt, amit le akartak tarolni, békén hagyják. A Római part is ilyen ügy, ahol szintén változtatási tilalom van, és újratervezzük az egészet, és közben azon dolgozunk a főtájépítésszel közösen, hogy zöldítsük a várost más pontokon is, például az Andrássy úton, ahogy megígértük. Én értem a kormány stratégiáját, például a Népligettel kapcsolatban, ahol én az újságból tudtam meg, hogy azt felújítják, és nyilván ez is azért van, amit ön mond, hogy a Városliget élét elvegyék. De én a véleményemet megváltoztatni nem fogom, hiszen ennek képviseletére kaptam felhatalmazást a budapestiektől.

Szóval nincs kompromisszum.

Ott van, ahol azt a budapestiek érdekei megkívánják. Ilyen volt például az atlétikai világbajnokság vagy az imént említett Galvani híd. Amikor az Budapestnek jó, akkor mi próbálunk együttműködni a kormánnyal. De egy zöld városvezetésről ne várja el senki, hogy belemenjünk új megalomán épületek felépítésébe a Városligetben.

Ha ennyire kompromisszumkész a Liget kivételével, hol állnak tárgyalások a fővárosi színházak finanszírozásának ügyében?

Amikor itt ülünk, akkor is folynak. Az álláspontunk világos: 11 színház van a fővárosban és ebből mi annak az öt színháznak a finanszírozásáról tudunk magunk gondoskodni, amelyek művészi szabadságát veszélyezteti a szörnyű törvényből fakadó kormányzati befolyási szándék. Ezeket a színházainkat meg kell védenünk még akkor is, ha ez jelenleg sokkal nagyobb anyagi teher, mint amit szeretnénk. A többi esetben közös finanszírozást kezdeményeztünk.

Azt gondoltam, hogy miután nem lett Bán Teodóra a Szabad Tér Színház vezetője, és Gulyás Gergely bejelentette, hogy ebben az esetben nem ad pénzt a kormány színházra önöknek, nem is tárgyalnak.

A kormány ultimátuma miatt valóban majdnem elcsúsztunk.

Majdnem?

Mondom, ezekben a percekben is tárgyalnak a kollégáim, szóval most azt mondom, majdnem. Én azt gondolom, hogy olyan idióta nem lehet a főváros és a kormány együtt, hogy a legkisebb színház – ami valójában nem is színház, hanem színpad – igazgatói pályázata miatt ne tudjon megállapodni.

De közben az is felmerül ezzel a színházátadással kapcsolatban, hogy az állam mindössze 238 millió forintot költ az Újszínházra, a Thália és a József Attila Színházra. Szóval akár ezeket is megtarthatná Budapest.

A tao-kompenzációval együtt 1,3 milliárdot költött tavaly az állam erre a három színházra. Van egy törvény, amit joggal kritizál a színházi szakma, mert belerángatja őket a politikai térbe. Remélem, hogy ez a törvény hamarosan megváltozik. Amíg ez nincs, addig nekünk az a dolgunk, hogy azok mellé az alkotóközösségek mellé álljunk, amelyeket politikai nyomás alá helyeznek.

Szóval ráüthetjük a Katonára, a Radnótira meg az Örkényre, hogy ti vagytok az ellenzék kedvencei, a ballib színházak.

Nem, én nem akarom politikai kategóriákba kényszeríteni az alkotóközösségeket. Nem is én neveztem „zaklatószínháznak” a Katonát akkor, amikor az áldozatra példaértékűen ügyelve kezelték a Gothár-ügyet. Nem én mondtam, hogy Soros Györgyhöz fordultak a törvény miatt a színházak. Szóval ne csináljunk úgy, mintha ezek a színházak már ne lettek volna korábban is kormányzati célkeresztben. De beszélhetnénk arról is, hogyan vette el a tao-pénzeket egy tollvonással a kormány.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs/24.hu

Jó is, hogy mondja, azt ígérte, segít az Átriumnak. Kaptak már valamit? Beszéltek velük már?

Sokat foglalkoztunk az ügyükkel. De az épp az imént említett egyeztetésen is téma, hogy a budapesti bejegyzésű független társulatok támogatásáról döntő kuratórium összetételéről a főváros dönthessen.

Majd mehetnek bele a politikusok vitatkozni, ki kinek a kedvence.

Nem! Ha utáljuk, hogy a kormány bele akar szólni a színházak művészi szabadságába, akkor nekünk ilyet nem szabad tennünk, ne a mi ízlésünk határozza meg a működésüket, hanem a nézőké. Azoké a nézőké, akik politikailag és kulturálisan is sokszínűek ebben a városban, és ez jól van így. Ezért én a független előadó-művészeti szervezetek tagjait fogom delegálni a kuratóriumba. Én nem akarok pénzt osztani senkinek. Nekem az a dolgom, hogy tartsam a hátam, hogy békében dolgozhassanak. Úgy is, hogy mondjuk ott ülök egy Pintér Béla-előadáson, és azt énekli egy szereplő, amit Puzsér mondott rám a kampányban, hogy „abból látszik, hogy hazudsz, hogy mozog a szád!”. Jót nevettem. A hatalomnak bele kell nézni abba a tükörbe, amit a kortárs művészet tart elé.

De közben most döntenek majd a Vígszínház pályázatáról is.

A Fővárosi Közgyűlés elé az a pályázat kerül, amelyet a szakmai bizottság támogat. Mikor beszélgetünk, ez a döntés még nem született meg. Viszont hallom, persze hogy hallom a Vígszínház mai és korábbi művészeinek véleményét. Felkértük a színház felügyelőbizottságát az ügy kivizsgálására, annak ellenőrzésére, hogy a minden fővárosi intézményben, így a színházakban is kötelező áldozatvédelmi előírások jól működjenek a Vígszínházban is, függetlenül az igazgató személyétől.

Csak megtarthatná a főváros a többi színházat is.

Ha lenne rá pénze, és nem kötné meg a kezét ez a rossz törvény. Én mindig arról beszéltem, mert abban hiszek, hogy a kulturális életnek sokszínűnek kell lennie. Ha ezt a két szempontot vetem össze, akkor nekem önmagában az, hogy az Újszínház élén Dörner Györgynek politikai okok miatt ne legyen esélye egy újabb ciklusra, nem ér meg mondjuk ebben a ciklusban 40 milliárd forintot. Ez a város elképesztő pénzhiányban van. Vannak más ügyeink is a színházak mellett, szerintem ezzel a mondattal nem bántok meg senkit. Maguk a színházigazgatók is leírták a nekem küldött levelükben: tisztában vannak a lehetőségeinkkel, azzal, hogy a színházak finanszírozása nem veszélyeztetheti a város stabil működését. Igen, ez a felelős hozzáállás.

Ha a teljes fővárosi költségvetést nézem, akkor az több mint 400 milliárd forint, aminek majd harmada elmegy a BKV-ra, a maradék nagyobb része is kötött, szóval évi 20-30 milliárdról beszélhetünk mint fejlesztésre fordítható büdzsé. Értelmezhető ez a tétel egy fővárosban?

Több értelme lenne egy olyan önkormányzatnak, ami nem a helyi adóbevételek 2,7, hanem minimum 5 százaléka felett diszponál. Berlinben például 22 százalék ez a szám, de Varsóban, Prágában is 7. Nálunk 2,7, vagyis a kormány elvonja az itt termelt adóbevételek 97 százalékát. Az én alapállásom az, hogy a főpolgármesternek mindennel dolga van, ami a budapestieknek az ügye. Mondjuk, amikor a nőnap és a családon belüli erőszak apropóján létrehozott rendezvényen beszélek, és azt mondom, hogy a főváros védett lakásokat biztosít, akkor – az egész költségvetéshez képest – apróságokról beszélünk, de ezek az apróságok emberek életét fogják megmenteni. Ugyanígy, amikor sikerült megegyeznünk a kormánnyal az atlétikai stadion kapcsán, hogy a fővárosban 50 milliárd jut ez egészségügyi ellátás fejlesztésére, ez egy nagy siker, mert régóta nem volt ilyen mértékű fejlesztés. Meg fogjuk szüntetni a diagnosztikai várólistákat a daganatgyanús megbetegedések esetén. Ebből is látszik, hogy kevés forrással is lehet nagy társadalmi hasznosságot elérni. Amikor összekötjük a Pesterzsébetről bejövő villamost a 2-es villamossal, akkor 400 méter sínt kell építenünk, de az ott több tízezer ember életét fogja segíteni. Felfoghatatlan, hogy eddig miért nem történt meg.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs/24.hu

Van esély arra, hogy több bevétele legyen a fővárosnak? Például itt a dugódíj. Kevés ráfordítással nagy hasznot lehet tőle remélni.

Egy széleskörű társadalmi párbeszéd kell, hogy megelőzze a behajtási díj bevezetését. Addig is azon dolgozunk, hogy legyen infrastrukturális háttere, például jó kamerákra van szükség. És kell a kormányzat együttműködése is, bizonyos jogszabályokat meg kell változtatni. Ez nem lehet sarc, hanem egy összetett program, ami szolgálja a levegőminőség javítását éppúgy, mint például a közlekedési balesetek számának radikális csökkentését.

Elég jól tudja kommunikálni a kormányzat, hogy Karácsony Gergely újabb sarcot vet ki az autósokra.

Igen. De ettől még nem lesz igaz. De lépjünk egy lépést hátrébb: nagyon nem mindegy, mi lesz az iparűzési adóval. A lépés, amit Varga miniszter úr bedobott, ebben a ciklusban újabb 100 milliárdot venne el Budapesttől, úgy ráadásul, hogy azt az adókedvezményekkel amúgy is kitömött multiknak adja. Gulyás miniszter úr annyit vállalt, hogy április 30-ig egy a kormány és a főváros delegáltjaiból álló munkacsoport áttekinti, hogy milyen adópolitikai változásokat lehetne Budapest pénzügyi helyzetének javítása érdekében átgondolni. Azaz annyit vállalt a kormány, hogy április 30-ig nem hoz olyan szabályokat, amik a főváros költségvetését befolyásolják.

Tehát addig nem változtatnak az iparűzési adó felhasználási szabályain.

Azon sem. Mi olyan változtatásba nem mehetünk bele, ami Budapest helyzetét rontaná. Nagyon nem mindegy, hogy azért kell-e majd bevezetnünk a behajtási díjat, hogy ne menjen csődbe a főváros, vagy azért, hogy a bevételből fejlesszük a közösségi közlekedést. Nálunk nincs meg az a lehetőség, amit Székesfehérvár polgármestere már mondott, hogy emelnek bizonyos adónemeket, ezzel kompenzálják a kiesést, hiszen ez kerületi hatáskör. A fővárosi önkormányzatnak ilyen lehetősége nincs. Az iparűzési adó csökkentése a legnagyobb veszély a város üzemeltetésére. Meg fogunk küzdeni ez ellen, és felvértezve megyünk azokra a tárgyalásokra, amelynek célja, hogy ne vonjon el 97 százaléknyi bevételt a kormány a várostól. Ezen kell változtatni, és akkor, ha lesz behajtási díj, akkor ez egy fundamentális közlekedési csomag része lesz, amelyben nagyon sokat adunk a budapestieknek a közlekedés terén.

Mit?

Sokkal jobb és olcsóbb tömegközlekedést például. Nem csak kérünk, adunk is. De hogy mi van a két serpenyőben, arról párbeszédet kell még folytatnunk a budapestiekkel.

Mennyi idő van erre?

Nem szeretnék időnyomást tenni a folyamatra. Úgy tervezzük, a ciklus közepére eldől.

Furcsa is lenne a következő kampányidőszakban bevezetni a dugódíjat.

Miért? Ha ez a jó városnak, akkor ezt kell tenni. Nem sarcolni akarunk, hanem egy új konszenzust teremteni. P+R parkolókat létrehozni, fonódó villamoshálózatot kiépíteni, új villamosokat venni, rugalmasabb tarifákat meghatározni. 

Nem félek a népszerűtlenségétől,

mert akkor azt kellene feltételeznem, hogy az emberek felszínesen szavaznak, akkor meg nem hívhatnám magam demokratának. De ameddig az iparűzési adó megvonásának fenyegetettsége nem csökken, addig ez a téma nem aktuális.

Sok olyan apró dolog van egy város életében, ami lehet segítő és bosszantó. Sörös bicikli, elektromos roller. Van terv a szabályozásra?

Szerintem a sörbicikli nem kezelhető együtt az elektromosroller-szolgáltatókkal. A sörbiciklit mi Zuglóban a Városligetből már kitiltottuk. Az elektromos roller más, mert a mikromobilitás nagyon fontos egy város életében, ugyanakkor tudom, hogy ami most van, az tarthatatlan. A belvárosi polgármesterek, és persze a lakosok is, tépik a hajukat emiatt, úgyhogy velük együtt kell stratégiát kidolgoznunk. Nem akarjuk tönkretenni a szolgáltatókat, de szigorúbb szabályozásra van szükség. Például kötelezni lehetne a szolgáltatókat arra, hogy gyakrabban szedjék össze a rollereket.

Közterület-használati díj?

Lehetséges ez is, parkolni sem lehet ingyen, de drágábbá tenné a szolgáltatást, az meg versenyhátrányt jelent. Egyelőre ki kell dolgoznunk, hogyan lehetne szabályozottabb keretek között megtartani a mikromobilitást. Szerintem nagyjából egy hónapon belül ki kell ezt találnunk. Ha rajtam múlik, így is lesz.

Az elmúlt években elég sok BKV-járatot kiszerveztek. Magyarul külsős szolgáltatók üzemeltetnek vonalakat, nem kis pénzért. Folytatódik ez a trend?

Egy ügyfélbarát rendszer kell, egyúttal a BKV-munkavállalókat nem lehet kizsákmányolni sem, hiszen tudjuk, hogy a beszállítók versenyelőnye részben a munkavállalók kizsákmányolásán alapszik. Vettünk 40 új buszt, és fogunk még, mert megkapjuk azt a 3 milliárdot, amiből még 35-öt tudunk beszerezni. Ezek még dízelbuszok, bár a létező legkörnyezetkímélőbbek. Lesznek más alvállalkozói is a BKK-nak a BKV mellett.

Vagyis folytatódik a kiszervezés. Csak nem Széles Gábor fogja üzemeltetni a buszokat?

Nekem tök mindegy, mi a neve annak, aki üzemelteti, ha jól teszi a dolgát. Az fogja üzemeltetni, aki a közbeszerzés során a legolcsóbb ajánlatot teszi. Bár nem nagyon szeretjük, de nem tudjuk nélkülözni a szolgáltatókat. A BKV dolgozóiért sokat teszünk, és fogunk is. Szerintem az nagy eredmény, hogy 10 százalékos béremelés van éppen, érdemes megbecsülni ezt az eredményt.

Van annak még esélye, hogy a BKV finanszírozását átalakítsák úgy, ahogy korábban javasolta? Vagyis egyharmad jegyárbevétel, egyharmad fővárosi támogatás és egyharmad kormánypénz?

Nem voltam nagyon népszerű a kormányülésen ezzel az ötlettel… Nyilvánvaló, hogy a közlekedést regionális szinten kellene megszervezni, ehhez új struktúra kell, ennek az esélyét nulla közelinek látom, pedig lehet, hogy ez új forrásokat is nyitna. A főváros majd beleszakad, hogy fenntartsa a rendszert, de ameddig bírjuk, csináljuk.

És két év múlva csak elektromos buszokat lehet forgalomba állítani. Miközben, ahogy mi is írtuk, nem biztos, hogy ez a legjobb mód az ökológiai lábnyom csökkentésére.

Az elektromos buszokról sajnos azt gondolom, mint az elektromos autókról, hogy noha nem helyben szennyeznek, de az ökológiai lábnyomuk nem kisebb, mint a benzines járműveké. De mindegy is, mert jelenleg még nagyon drágák ezek az eszközök, és a technológia sem nagyon létezik például csuklós buszok esetén. Kétszer annyiba kerül, és kétszer annyi jármű kellene.

Ezért inkább a környezetbarát trolihálózat fejlesztésébe tennék pénzt.

Vannak már trolik, amelyek felsővezeték-kapcsolat nélkül is képesek megtenni értelmezhető távolságot. Ebben látok lehetőséget. Van egy opciós szerződésünk trolik beszerzésére. Ha találunk rá forrást, akkor trolikat fogunk venni. Ezzel tudjuk csökkenteni a kibocsátást.

Amikor belépett a hivatalba, az mennyire volt digitalizálva, és mennyire lesz, mikor kilép?

Nagyon sok papírt termelünk, és nullát szeretnék. Merev az önkormányzati rendszer, a közigazgatás. Változtatni kell. Az előterjesztéseket például nem attól olvassa vagy nem olvassa el egy képviselő, hogy kinyomtatjuk papírra, ebben biztos vagyok. És itt van ez az épület is, ami egyfelől szép, történelmi épület, másfelől távol áll a modern épületektől elvárható kritériumoktól, mondjuk energiahatékonyság terén. Nyilván nem magunkra akarunk költeni, hanem a Madách téri oldallal kezdjük, például a Merlin Színház felújításával. Szeretnénk a parkolóból parkot csinálni. Idén ezt el is kezdjük, benne van a költségvetésben, ezzel párhuzamosan egy mélygarázst építünk. 50 ezer négyzetméterről beszélünk, szóval reményeim szerint az év végére ez egy 21. századi, nyitott épület lesz a Madách tér felől. A Gerlóczy utcai szárny a kultúráé lesz, például a Budapest Galériáé, a Bárczy István utcai szárny nagy része – számomra teljesen döbbenetes módon – üres, azt szeretnénk civil szervezeteknek bérbe adni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkBaán László szerint nem lehet megmondani, hogy mennyibe fog kerülni a Liget projektA Liget kormánybiztosa arról beszélt a G7-nek adott interjújában, hogy Karácsonyék nem értik a jogszabályokat, és valójában nagy esély van rá, hogy meg fognak épülni a Városligetbe tervezett épületek.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet baán lászló dugódíj karácsony gergely Liget Projekt vígszínház Olvasson tovább a kategóriában