A magyar készpénz-szállítási piac nem túl nagy, összesen három céget tart el*. Ezek az utóbbi években együttesen sem értek el húszmilliárd forint bevételt, ami ahhoz képest, hogy egy egész szektorról van szó, nem olyan sok pénz. Az általuk megtermelt nyereség pedig elhanyagolható. Mégis iszonyatosan fontos iparágról van szó: stratégiailag létfontosságú, hogy valaki feltöltse a bankfiókokat, bankautomatákat, kiszállítsa a nyugdíjakat, és összeszedje, majd feldolgozza azt az elképesztő mennyiségű készpénzt, amit elköltünk a boltokban. Enélkül leállna a gazdaság vérkeringése. Nem mellesleg rengeteg érzékeny adat kerülhet a pénzfeldolgozók birtokába.

Hamarosan mindhárom cég kormányközeli kézben lesz.

• A TrezEx a legkisebb a háromból, ezt Gubicza Ágoston és Boris Mihály alapkezelője, a GB & Partners vette meg az állami Eximbank tőkealapjának forrásaiból 2017 áprilisában.
• Az MPT Security szállítja a nyugdíjakat és a sárga csekkes pénzeket, ez korábban az állami Postáé volt, ám kalandos úton a Takarékbank-FHB érdekeltségi kör irányítása alá került 2015 májusától.
• A legnagyobbról, a G4S Készpénzlogisztikai Kft.-ről pedig most csak pénteken derült ki, hogy a nagy nemzetközi anyacégétől megvásárolja Garancsi István hetekkel ezelőtt alapított cége, a többi magyar G4S céggel együtt. Ezt a hétvégén megerősítették nekünk a G4S Plc központjából.

A három pénzszállító cég mögötti új érdekeltségi körökben közös, hogy a sajtó sokat írt arról, milyen közel állnak a kormánypárthoz. Ez elég veszélyes lehet, hiszen némi informális koordináció mellett könnyen megszüntetheti az eddig jellemző árversenyt, akár egyeztetett áremelésnek is megágyazhat. Ráadásul az ország összes kiskereskedelmi cégének, bankjának és ATM-jének készpénzforgalmával tisztában lesznek kormányközeli üzleti körök.

Gubicza Ágoston például családi és baráti kapcsolatban van Rogán Antallal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszterrel: felesége Rogán korábbi felesége, és állítólag mindennapos kapcsolatban vannak a miniszterrel. Gubicza üzlettársa, Boris Mihály pedig szomszédja Rogánnak. De az Index és a Direkt36 Gubicza és Boris más, erős kormányzati kapcsolatairól is beszámolt. A GB & Partners akkor lett nagy játékos, amikor 2016 elején egy furcsa, piaci vélemények szerint konkrétan rájuk írt pályázaton elnyerték az Eximbank két, összesen 16 milliárd forintos tőkealapjának kezelését.

Az FHB-Takarék érdekeltségi kör emlékezetes politikai nyomásgyakorlás után került ki Spéder Zoltán irányítása alól tavaly nyáron, miután Spéder Zoltán szintén politikai hátszéllel szerezte meg a szektort és próbálta összehegeszteni a Magyar Postával. Az takarékintegráció új tulajdonosi struktúrája nem tekinthető át könnyen, de a legnagyobb szava Vida Józsefnek, a B3 Takarék elnökének van, aki amellett, hogy Mészáros Lőrinc földije, milliárdokkal hitelezi a felcsúti nagyvállalkozót, és az egyik mezőgazdasági érdekeltségében, a Status Capitalban is felügyelőbizottsági tag.

Garancsi Istán pedig nem csak Csányi Sándor és Hernádi Zsolt régi üzlettársa (legyen szó budapesti diplomataingatlanokról vagy az energetikáról), hanem magával Orbán Viktorral is igazi férfibarátságot ápol: egy jól sikerült ausztriai hegymászás óta kötéltársaknak tartják egymást. Többek között a MET-ből, a Videoton focicsapatból, a Market Zrt.-ből, a Duna Takarékból és az egyik e-kasszákat forgalmazó cégből lehet ismerős a neve, amellett, hogy korábban kerékpáros kormánybiztos volt, most pedig a Magyar Természetjáró Szövetség elnöke.

A magyar piacot uraló három készpénzszállító és -feldolgozó cégről nem lehet elmondani, hogy túl jól mennének. Bevételeik, nyereségük és létszámuk így alakult az utóbbi években:

Látható, hogy a piac mérete – a cégek együttes árbevétele – legfeljebb stagnál, de inkább szűkül. Az alacsony profitrátákból arra lehet következtetni, hogy erősödő árverseny alakult ki a cégek között. Miért akarna itt bárki pozíciókat szerezni?

A piac visszaesése érdekes módon ellentmond annak, hogy a forgalomban lévő készpénz rohamos, a GDP-t vagy a lakossági megtakarításokat messze meghaladó tempóban nő. Ennek az az oka, hogy alacsony az infláció, a bankok nem fizetnek szemmel látható kamatot, ráadásul a tranzakciós illeték is elfordította az embereket a bankoktól. Ezért egyre több pénzt tartanak a háztartások megtakarításként is készpénzben. És persze nem kevés fekete pénz is van a rendszerben, ami szintén jobban érzi magát a lekövethetetlen készpénzben, mint a bankban.

A forgalomban lévő készpénzből egyébként 130 millió darab húszezres és 162 millió tízezres bankjegy, ami azt jelenti, hogy az összes készpénz 87 százaléka nagy, ritkábban használt címletekben pihen. Ez szintén a készpénz felhalmozási szerepére utal. (Ha az összes forgalomban lévő húszezrest egy toronyba raknánk, az  15,6 kilométer magas lenne.) Közben egyre többen szoknak át a mindennapokban a kényelmesebb és biztonságosabb kártyás fizetésre. Az MNB fizetési rendszerről szóló jelentése szerint a kártyás és paypass-os fizetések sokkal lendületesebben bővülnek, mint a készpénzfelvételek, évi 20-25 százalékkal (pdf, 19. oldal).

De térjünk vissza a készpénz-feldolgozókra.

Ezek a cégek komplexebb munkát végeznek, mint amit a név alapján elképzelnénk. A mezei állampolgár általában csak annyit lát belőlük, hogy marcona emberek néha fémdobozokat cipelnek egy-egy plázában, vagy ezt:

Valójában egy apró részletekig kidolgozott, a nagy bűnözési veszély miatt a legszigorúbb biztonsági intézkedésekkel megtámogatott, és a Magyar Nemzeti Bank rendeleteivel erősen szabályozott munkafolyamatról van szó. A szakmában közhely számba megy, hogy nagyon sok volt rendőr és volt titkosszolga dolgozik ebben a világban. A készpénzt plombákkal lezárt, kinyithatatlan fémszövésű értékzsákokba vagy festékszórókkal felszerelt kazettákba gyűjtik össze egy készpénz-használathoz optimalizált rendszerben, gépfegyveres őrökkel védett telephelyekre szállítják váltott útvonalakon, ahol több kamerával megfigyelt, zsilipkapuk mögötti térben rendszerezik, számolják és osztályozzák a bankjegyeket, érméket. Hogy aztán jóváírják a készpénzt az ügyfelek bankszámláján, vagy kiszállítsák az ügyfél kérésének megfelelően máshova.

Ráadásul sietniük kell, hiszen minél tovább van ügyfeleik pénze készpénzben, annál nagyobb kamatveszteséget szenvednek el – igaz, ez a mai kamatkörnyezetben már nem számít olyan sokat, mint korábban -, a tárolás pedig nekik kerül pénzbe. A készpénz-szállítók árképzése egyébként két részből tevődik össze: az egyik maga a kiszállási díj, a másik pedig a szállított pénz összegének függvénye (ez főleg a biztosítás miatt változik: minél nagyobb összeget szállítanak, annál nagyobb kockázatot kell biztosítani).

G4S -> Garancsi István

Kép: keszpenzlogisztika.hu

A G4S a világ legnagyobb biztonsági cége, 2004 óta hívják így (a rövidítés a Group 4 Securicor névből jön, ami a fúzió előtti brit és a dán cég nevére utal), ma több mint száz országban működnek és közel hatszázezer embernek adnak munkát. A dán elődcég már 1990 óta jelen van a magyar piacon, 1998-ban megvették az OTP saját pénzszállítóját, az OTP Bank Security Rt-t, nem sokkal később pedig a Banktech Security Rt-t. A külföldi cégek a legszívesebben velük dolgoznak, ezért fokozatosan ők lettek a piac legnagyobb szereplői.

Ma a G4S Készpénzlogisztikai Kft. páncélautóiból töltik fel az OTP mellett az összes külföldi tulajdonú bank ATM-jeit az UniCredittől az Erstén át a Szberbankig, de a legnagyobb hiper-, szupermarket- és diszkontláncok (Tesco, Auchan, Spar, Lidl, Aldi) készpénz-feldolgozását is ők végzik, és ezen kívül olyan cégeknek is dolgoznak, mint a McDonald’s vagy a Shell. Ezeknek a külföldi cégeknek általában hosszú távú regionális keretszerződésük van a G4S-szel. (A magyar G4S legnagyobb szelete a pénzszállító cég, de van még őrző-védő cégük és a megvásárolt Matávőrből lett, távfelügyelettel foglalkozó vállalat is.)

Előző pénteken derült ki egy kiszivárgott levélből, amit a G4S egyik magyarországi vezetője írt a cég alkalmazottjainak, hogy a vállalat teljes egészében kivonul Magyarországról. Ezt hiba lehetett idő előtt megküldeni mindenkinek, mert a G4S-nek tőzsdei cégként szabályozott formában kellene bejelentenie az ilyen súlyú üzleti döntéseket.

A brit-dán anyagcéget megkerestük, és elárulták:

tényleg eladták a magyar cégeket.

A vételár titkos, az üzletet akkor zárják le, ha a magyar versenyhatóság jóváhagyja. A régióból nem vonulnak ki, csak Magyarországról, és ez egy 2013-ban meghirdetett stratégiaváltásból következik: akkor bejelentették, hogy bizonyos, kevésbé nyereséges cégeket eladnak. És valóban, egy tavalyi összegzés szerint 29 országból vonultak ki három év alatt, köztük a nagy piac Izraelből. A G4S Plc egyébként kedden teszi közzé a negyedéves jelentését, abből talán kiderülhet még néhány részlet.

A teljes magyarországi részleg vevője mindenesetre a Garancsi István egyszemélyes tulajdonában álló és a nevét viselő GaranSec Zrt., amit alig egy hónapja, október 4-én jegyzett csak be a cégbíróság húszmillió forint alaptőkével. A GaranSec-nek Garancsi bankjánál, a Duna Takaréknál van bankszámlája, a cég megadott emailcíme és székhelye pedig megegyezik a Garancsi egykori diplomataingatlanokat kezelő cégével, a CD Hungary-ével. Egyelőre nem tudni, a G4S eddigi, az üzleti partnereikre kényes külföldi ügyfelei, vagy mondjuk az OTP hogyan reagálnak majd a tulajdonosváltásra. Akiktől hivatalos választ kaptunk, azok jelezték, az együttműködésüket nem érinti a tulajdonoscsere. A G4S anyacége kérdésünkre azt mondta, hogy a korábban vállalt szerződéses kötelezettségeket nem érinti a tranzakció.

A G4S és az MPT Security szigorúan őrzött telephelyei Budapesten, Google Earth.

MPT / JNT Security -> Takarékbank

A második legnagyobb szereplő, az MPT Security története már csavarosabb. Ez sokáig állami cég volt, a Magyar Posta alapította, amikor átvették a kétezres évek elején bedőlt Defend eszközeit. (A Defend története a közelmúlt homályába vész, de a cég sok állami megrendelést kapott az első Orbán-kormány alatt, és vezetője az a Földi László volt, aki úgynevezett biztonsági szakértőként ma gyakori szereplője a köztévének; a bedőlés után rövid ideig Csintalan Sándor is feltűnt a cég maradékában.) Eredetileg JNT-nek hívták – ez a József Nádor tér rövidítése, ahol a Postabank székháza volt -, és a cég megkapta a két legnagyobb készpénzes munkát az országban: a nyugdíjak kézbesítését és a Postán feladott sárgacsekkes készpénzek begyűjtését, feldolgozását.

Ezért is volt figyelemreméltó, amikor 2015 tavaszán lényegében privatizálták a Posta pénzszállítóját: a JNT ötven százalékát megvásárolta a Takarékbank és az FHB Jelzálogbank. Ezt azzal indokolta az állami anyacég korábbi vezérigazgatója, hogy a takarékszektor pénzszállítási munkáit csak úgy tudják megszerezni, ha tulajdonosként bevonják az új megrendelőket. A privatizálás után nem sokkal a cég új nevet és társasági formát váltott, MPT Security Zrt. lett belőle (ez a rövidítés a Magyar Posta Takarék elnevezésre utal). 2015 és 2016 között valóban nőtt az árbevétel, 900 millió forinttal 6,7 milliárdra, ebből a pénzszállítás mintegy 770 millió bevételnövekedést hozott. Csakhogy a profit 70 millióról 530 millióra nőtt, amiből arra lehet következtetni, hogy a munka volumene nem nőtt annyit, mint amennyire a díjszabás.

Érdekes módon az osztalékból fele-fele arányban részesül a Posta és a két új tulajdonos, pedig a cégbeszámolók alapján egyértelmű, hogy a takarékok nem hoztak annyi pluszmegrendelést, hogy a bevételek megoszlása alapján ez megérdemeltnek tűnjön. Egy, az MSZP-s Tóth Bertalan által kiperelt igazgatósági előterjesztésből az is kiderül, hogy az új tulajdonosok közül a Takarékbank évi 500 millió, az FHB évi 21 millió forint megrendelést vállalt csak. A Postának végzett tevékenységek díjszabásán is változtattak az új tulajdonosok belépése után.

Szavazatelsőbbségi részvényekkel azt is megoldották Spéderék, hogy a továbbra is felerészben tulajdonos Magyar Postának ne legyen sok beleszólása a JNT/MPT operatív irányításába: a Posta a négytagú igazgatóság tagjai közül kettőt nevezhet ki, az operatív irányást végző vezérigazgatót viszont a Takarékbank birtokában lévő “C” részvénnyel lehet csak jelölni. Közben rögzítették azt is, hogy a Posta ne válthasson készpénzszállítási partnert. Igaz, ha akarna, sem tudna, mivel a JNT/MPT készpénzszállítási rendszere más, mint a piac többi cégénél (például nem páncélautókkal, hanem átlagos autókba épített páncélszekrényekkel szállítják a pénzt), és mivel csak az ő rendszerük kompatibilis a Postáéval, ezért az állami cég csak brutális összegű beruházással tudna partnert váltani. Ezért nem is tudnának a munkára szabályos közbeszerzést kiírni.

Ezért finoman szólva is megkérdőjelezhető, hogy miért érte meg az állami Postának ez az üzlet. Hiszen úgy adta el leányvállalatának felét, hogy közben teljesen kiszolgáltatottá vált annak új tulajdonosai felé: most továbbra sem szállíthatja más a nyugdíj- és sárgacsekk-pénzeket, az új, nem állami tulajdonosok befolyása alá került korábbi leánycég viszont érdekeltté válhat abban, hogy árát emeljen a Posta felé, sőt, mint fent láttuk, valószínűleg emelt is.

További csavar, hogy időközben Spéder Zoltánt is eltávolították az általa megálmodott takarék-posta-integrációból. Így a most következő évek nyeresége már a takarékintegráció új irányítóinál, így a Mészáros Lőrinccel jó kapcsolatban lévő Vida Józsefnél és körénél csapódhat le. A takarékos kör 2017 februárban új vezérigazgatót jelölt a cég élére, dr. Kecskeméti Sándort, aki egészen 2015 végéig a magyar G4S-cégek első embere volt, miután 2001-ben, még a Banktech Rt. vezérigazgatójaként a céggel együtt bekerült a G4S-hez. 2016 májusig a G4S Készpénzlogisztikai Kft.-ben is felügyelőbizottsági tag volt.

TrezEx -> Gubicza Ágoston és az Exim-alap

A TrezEx-et 2013-ig Brink’s-nek hívták, ám akkor kivonult az addigi amerikai/holland tulajdonos (ők 2005-ben vették meg az akkor kivonuló korábbi svéd tulajdonostól, akkor még Securitas volt a cég neve). A cég erősen veszteséges volt, 2010 és 2014 között összesen 2,2 milliárd mínusz volt az eredmény, közben az árbevétel is közel húsz százalékkal esett vissza. A 2013-ban belépő tulajdonos, a korábbi igazgató Kárpáti Balázs masszív költségcsökkentéssel reagált, a cég munkavállalóinak száma közel a felére esett vissza.

2017 elején aztán jöttek Gubiczáék: a GB & Partners által bonyolított ügyletről annyit lehet tudni, hogy a többségi tulajdon megszerzése mellett “több százmillió forinttal” megemelték a cég tőkéjét. Viszont a GB & Partners rögtön kinyilvánította, hogy elégedettek a menedzsmenttel, nem változtatnak a csapaton.

Hogy kik most a TrezEx ügyfelei, azt nem tudni pontosan. Egy hitelbiztosítéki nyilvántartásban található, 2015-ös bejegyzés többek között az OMV-t, a Rossmannt, a MagnetBankot és a Philip Morrist nevezi meg a TrezEx vevői és megrendelői között.

Azt tényleg nehéz megérteni, hogy miért látott fantáziát az állami exportösztönző alapot kezelő GB & Partners egy globálisan és Magyarországon is szűkülő piac legkisebb, hányatott sorsú szereplőjében. Főleg ha a pályázati kiírás szerint olyan innovatív projektekbe kellene fektetni a pénzt, amelyeknek ígéretes exportlehetőségeik vannak. Ennek egyike sem látszik a TrezEx-en: a készpénzszállítási iparágnak most nem tűnik úgy, hogy túl nagy jövője lenne, és a cég exportteljesítményét sem ismerjük, hiszen nem teszik közzé az árbevételüket belföld-külföld szerinti bontásban. Az viszont biztos, hogy – mivel kockázati befektetésről van szó – a GB & Partners és az Exim-alap nem fogja a végtelenségig irányítani a céget, előbb-utóbb jön az exit, azaz értékesíteniük kell a céget.

A GB & Partners egyébként fektetett már pénzt biztonsági cégbe: a Sectum Security Zrt.-t 750 millió forinttal tolták meg, amit ez az őrző-védő cég gyorsan meghálált két, mérsékelten innovatív takarítási közbeszerzés elnyerésével (Magyar Államkincstár, Fővárosi Kormányhivatal). Érdekes módon a korábban a G4S-t, most pedig az MPT Security-t vezető dr. Kecskeméti Sándor a két megbízatása között (2016 április – 2017 február) pont a Sectum Security igazgatósági tagja volt, itt együtt dolgozott Gubiczáék cégügyeit intéző ügyvédjével. Nyár óta a Sectum élén ugyanaz a Kárpáti Balázs van, aki a TrezEx vezérigazgatója is egy személyben.

Most tehát ez lett a helyzet:

2013-ban még két külföldi cég és egy állami cég szállította a készpénzt, ma viszont három magyar magáncég, és mindegyik erősen kormányzati kötődésű.

Ráadásul a három kormányzati kötődésű érdekeltségi kör és cég között nem nehéz a cégiratokban is fellelhető kapcsolódási pontokat találni. Az informális, politikai jellegű koordinációs lehetőségekről nem is beszélve.

Az bárhol komoly gondokat okozhat, ha egymással nem versenyző érdekkörökhöz kerül egy egész iparág, egyáltalán nem zárható ki például, hogy mondjuk véletlenül mindegyik szereplő pont hasonló mértékben emeljen árat. De legalábbis az eddig jellemző árversenynek búcsút mondhatunk, ami nagy eséllyel drágítani fogja a készpénzhasználatot. Valószínűleg lesznek olyan cégek is, amelyek nem fognak örülni, ha a hatalomnál jól beágyazott üzleti körök rálátnak a készpénzforgalmukkal együtt a teljes üzletmenetükre. És ha egy külföldi vállalat a due dilligence (gondos ügyfél-átvilágítás) szellemében gyanús kormányzati kapcsolatokkal nem kérkedő pénzszállító partnert keres, akkor egészen egyszerűen nem talál erre senkit Magyarországon.

* Valójában öt cégnek van engedélye készpénz-feldolgozásra, de ezek közül kettő eleve kisebb, és elsősorban nem is pénzszállítással foglalkozik.

(A cikk tetején lévő kép: MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Pénz g4s készpénz készpénz logisztika mpt security sectum takarékintegráció trezex Olvasson tovább a kategóriában