Az internet egyik kedvenc poénja dolgoknak a vélt és valós, az előtte és utána, a dobozon látható és a dobozban megtalált termék összehasonlítása. Mi is ezt fogjuk most tenni.
A doboz külsején a kiborg látható, ami az 1960-as évektől van velünk.
Voltak már idegen bolygók felderítésére technológiával felturbózott űrhajósok. Titkos amerikai vagy orosz tökéletes katonák a hidegháború éveire. A jövőből visszaküldött “élő szövet fémvázon”. A lényeg, hogy mindig a test fizikai lehetőségeinek kiterjesztéséről szólt a történet. Még ha a Termináltor ezt lényegében emberré válással is oldotta meg.
A dobozban viszont egészen más van. A valóban létező kiborgok képességei nem csak az Arnold Schwarzenegger által alakított szuperkatonáétól térnek el. Valójában apróságok, amiket viszont tényleg olyan laborokban építenek be, amik félúton vannak egy közepesen felszerelt vidéki rendelő és egy underground tetoválószalon között.
Augusztus hónapnak két hőse is van. Az egyik neve a Four Thieves Vinegar nevű biohacker csoport, a másikat pedig Amie DD-nek hívják. Kezdjük az utóbbival, mert az ő tette a kisebb. Amie DD szétszerelte a Tesla Model 3 elektromos kocsijának kulcsát, és az abban található passzív rádiós címkét az alkarjába ültette. Ez azért egyszerű móka, mert a Teslákat telefonnal és egy rádiós nyitóegységgel lehet nyitni, hagyományos kulcs nincs is hozzájuk. A nyitóegységben pedig egy olyan RFID-chip van, mint a bolti lopásgátló cetlikben vagy az érintős bankkártyában.
Hasonló trükköt csináltak már korábban a szintén chipes londoni tömegközlekedési bérletként funkcionáló OysterCarddal. Sőt, egy Meow-Ludo Disco Gamma Meow-Meow – a tudósítás külön kiemeli, hogy igen, ez a neve – egy ausztrál tömegközlekedési kártya lényegi részét operálta be a bőre alá. A sztoriról azért tudunk, mert Meow-Meowot egy bérlettel a bőre alatt el tudta érni tavaly, hogy megbüntessék bliccelésért. Perre ment, de a bírót nem győzte meg az érvelése, hogy ez az idők szava, így végül 220 ausztrál dollárnyi büntetést és ezer dollár perköltséget kifizetve távozott.
Az ilyen egyszerű jelforrások beültetése nem számít nehéz feladatnak. A chipet biokompatbilis polimerbe kell burkolni, ez olyan anyag, ami nem mérgező, nincs káros hatása, a megfelelő reakciót váltja ki a gazdatestből. Hátrány viszont, hogy a rádiós eszközök hatékonysága mindenképpen csökken, a rádióhullámok nem terjednek jól az emberi testben. Ezt Amie DD is megtapasztalta: a beültetés ugyan sikerült, de nagyjából két és fél centiméterről működik a Tesla-kulcs.
A Four Thieves Vinegar már csak azért is nagyobb kalapemelést érdemel, mert aktív eszközt ültettek be Michael Laufer – maga is biohacker – combjába. Érdemes megjegyezni, hogy a csapat nem csak ilyen elsőre hülyeségnek tűnő dolgokat csinál. Ők terveztek zsebpénznyi összegből megépíthető Epipen eszközt, amikor ennek az allergiás sokkreakciók kezelésére használt eszköznek az árát a csillagos égig felemelte a gyártója.
A most beültetett eszköz a következőkből áll: egy Raspberry Pi Zero W mikroszámítógépből, SD-kártyából és egy indukciós töltő elektronikából. Ez van összeépítve, a felesleges csatlakozóktól megfosztva és végül biokompatibilis védőréteggel bevonva. Ha az elektronikát tartalmazó testrészhez (ez hol a kar, hol a láb) egy drótnélküli töltőt tartanak, a Raspberry elindul, futni kezd az SD-kártyán tárolt program, és a készülék létrehoz egy saját wifihálózatot, fájlokat oszt meg, titkosított chatszobát indít.
A legelső tesztberendezés beépítéséről beszámoló és fotók is vannak. Ezeknek a megtekintését azonban csak az erőseknek ajánljuk. Valójában még nem néz jól ki, ha az ember bőre alá tuszkolnak egy fél csoki méretű elektronikát.
Beültetésekkel azonban nem csak Exploited pólós hackerek játszanak, akiknek túl sok a szike és a rum a műtőnek berendezett műhelyében. Kevin Warwick preofesszor már 1999-ben ültettetett egy olyan chipet a kezébe, amellyel vezérelni tudta az otthonának különböző berendezéseit. Pedig akkortájt még nem az okosotthon volt a leggyakrabban megígért jövőbeli technológia, hanem az, hogy az internet ott lesz minden család asztali gépén. A második generációs implantátummal, amely az idegrendszer jeleit is olvasta, már egy elektromos kerekesszéket és egy mesterséges kezet is tudott vezérelni Warwick.
Mihelyt a kiborgizációt nem radikális emberfelszabadító projektként tekintik, vagy nem olyan szabadságjogi kérdéseket állítanak vele elő, mint hogy a bőrünk alatt lévő adathordozót elkobozhatják-e a határon, más lehetőségek nyílnak meg. A kizárólag mechanikus elven működő protézisek elektromossá, vezéreltté válhatnak, ami jelentősen javítja a tulajdonosuk életminőségét.
Ha pedig ide elértünk a kiborg témával, akkor egy kérdést kell megválaszolni. Egy pacemakerrel, egy cochleáris hallássegítő implantátummal – ezekből akadnak okostelefonnal vezérelhetők is – esetleg mesterséges hasnyálmiriggyel rendelkező ember nem kiborg-e egy kicsit? A művészi projekteknél egy másik kérdés merül fel: ha egy új érzék birtokába jutunk a technológia által, akkor kiborggá válunk-e? Quinn Norton arról számolt be, hogy amikor egy mágnest ültettek az ujjába, akkor érezte a mágneses tereket, a felpörgő merevlemezt, a drótos telefonra érkező hívást, a kábelt a falban. Az utóbbi akár hasznos is lehet, mert így biztosan nem fúr bele, amikor új képet rak fel a falra.
A filmek által ígért félig gép, félig ember életmód azonban még messze van. Ha a hírek között keresgélünk, akkor látjuk meg igazán, mennyire. A világ jelenlegi legismertebb cyborgja ugyanis Cris Cyborg, azaz Cristiane Justino Venâncio, aki ketrecharcosként pofoz le másokat. A nevet nem azért kapta, mert ezt vaskezekkel teszi, hanem korábbi férjétől, Evangelista “Cyborg” Santostól – szintén harcművész és szintén nem robot – vitte magával a válás során.
Tech
Fontos