Hiába adott még annál is sokkal több pénzt focira a kormány, mint amennyit a szakma kért, a magyar labdarúgás nemhogy fejlődött volna, még vissza is lépett az elmúlt kilenc évben. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) nyolc éve összeállított stratégiájában nagyon konkrét célokat fogalmazott meg arról, hova is kellene eljutnia a hazai futballnak az évtized végére, de ebből nagyon kevés valósult meg mostanra.

Cikksorozatunk előző részében azt mutattuk be, hogy mi valósult meg abból, amit az MLSZ a fejlődés alapjának tartott. Ott még egyértelműen fel lehetett mutatni részeredményeket, mind a tömegbázis, mind a gazdasági háttér megteremtése terén. Utóbbit túlzásba is vitte a kormányzat, amely négyszer annyi közpénzt juttatott eddig a futballnak, mint amennyit a szövetség kért.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKértek 170 milliárdot a magyar focira, a kormány négyszer annyit adottAz volt a terv, hogy 2019-re a labdarúgás a költségvetés nettó befizetője lesz, azaz nem viszi, hanem hozza majd a közpénzt. Ehelyett az idén több mint 100 milliárd megy el focira.

Annál is rosszabbul állunk, mint nyolc éve

Az eredményesség területén azonban semmilyen előrelépés nem történt, sőt, a fejlődést mérő mutatók többségében rosszabbul állunk, mint 2010-ben. A férfi felnőtt labdarúgás területén az MLSZ azt várta, hogy mostanra

• Magyarország tartósan a 30 legjobb csapat között lesz a FIFA világranglistáján,
• Európában a FIFA és az UEFA rangsorában is bekerülünk a top húszba,
• A válogatott 2020-ig legalább két világversenyre kijut,
• Klubcsapataink közül pedig évente kettő csoportmeccseket játszik a nemzetközi tornákon, és egy megéri a tavaszt, azaz a rájátszásba is bejut.

Ezek közül hatalmas szerencsével a két világverseny összejöhet, hiszen 2016-ban szerepeltünk az Európa-bajnokságon, és elvileg még a 2020-as EB-n is ott lehetünk. Az összes többi azonban nagyon messze van a valóságtól.

A FIFA világranglistáján jelenleg az 51. helyen áll a magyar válogatott, az európai csapatok közül pedig a harmincadik. Ez nem csak a kitűzött célnál rosszabb, hanem a 2010 végi állapotnál is. Tény, hogy közben jártunk ennél jóval kedvezőbb pozícióban is, elsősorban a sikeres Eb-kvalifikációnak és szereplésnek köszönhetően, de azt a pozíciót csak rövid ideig sikerült tartani – az MLSZ célja viszont a tartósan jó pozíció volt.

Hasonló a helyzet az UEFA-rangsorban is, ami a klubcsapatok eredményességét mutatja. Ezen a listán most a 33. helyen állunk, ami eggyel rosszabb a 2010 végi állapotnál. Itt ráadásul nem is volt olyan kiugró teljesítmény, mint a válogatottnál az Eb-részvétel, így az előző kilenc évben megközelíteni sem sikerült azt a javuló pályát, amit az MLSZ vázolt.

Fociban sem értük utol Ausztriát

Pedig a többi célhoz képest az UEFA-listán elvárt helyezés még visszafogott is volt. Ha ugyanis a klubcsapatokra vonatkozó elvárások teljesülnek, akkor valószínűleg a kitűzött 20. helynél is előrébb járnánk. Az évi két nemzetközi kupaszereplés és legalább egy csoportkörből való továbbjutás nagyjából az a szint, amit a horvátok, a svájciak, vagy az osztrákok hoznak az elmúlt években, márpedig ezek az országok mind bőven belül vannak a top 20-on. Ausztria például jelenleg a tizenkettedik.

A magyar klubcsapatok azonban ettől a teljesítménytől nagyon messze vannak: nemhogy a tavaszi egyenes kieséses szakaszt nem érte el egyetlen együttesünk sem, de jellemzően annak is örülni kellett, ha nyár végén versenyben volt még valamely magyar klub nemzetközi porondon. Az MLSZ tervei szerint 2015 óta nyolc csoportkörös szereplésünk kellett volna, hogy legyen a Bajnokok Ligájában vagy az Európa Ligában. Ezzel szemben egy EL-szereplés jött össze, épp ebben a szezonban a Mol-Vidinek. A csoportkörön azonban a fehérvári csapat sem jutott túl, pedig elvileg mostanra ez is elvárás.

Gyors javulásra sincs sok remény, hiszen hiába volt az MLSZ stratégiájának központi eleme az utánpótlás-nevelés is, a korosztályos csapatok sem hozzák a várt eredményeket. Tőlük legalább évi egy Eb-részvételt vártak, négyévente pedig dobogót. Utóbbi 2008-ban jött össze utoljára a 19 éven aluliaknak, azóta azonban ők csak egyszer jutottak ki kontinenstornára, és az U17-es válogatott is csak kétszer kvalifikált. A legfontosabb 21 év alatti kategóriában pedig egyszer sem harcoltuk ki az Eb-részvételt a stratégia összeállítása óta.

Nincsenek korlátok

A probléma itt is ugyanaz, mint a gazdasági területen:

a kormány azzal, hogy számolatlanul önti a milliárdokat a sportágba, a hatékonyságra és eredményességre való törekvést utolsó csíráit is kiírtja a labdarúgó-szervezetekből.

Ennek a jelenségnek elég széles szakirodalma van. A puha költségvetési korlát fogalmát még a 80-as években a legismertebb magyar közgazdász Kornai János vezette, részben ezzel magyarázva a szocialista gazdaság alacsony hatékonyságát.

A jelenség lényege, hogy a szocialista vállalatok tartós veszteségesség mellett is képesek voltak működni, mert az állam nem hagyta bedőlni őket, ha gondba kerültek, mentőövet dobott. Igen ám, de a cégek egy idő után ezt a segítséget is beépítették várakozásaikba, és úgy működtek, hogy az se gond, ha fizetésképtelenné válnak, hiszen úgyis megoldják helyettük a problémákat. Így meg sem próbáltak javítani a hatékonyságukon.

A puha költségvetési korlát a labdarúgásban teljesen általános jelenség, nem csak itthon, külföldön is. Magyarországon azonban már 2010 előtt is fokozottabban jelentkezett a probléma, mint az azért jelentős részben piaci alapon működő nyugat-európai kluboknál, és erre a Fidesz még jó néhány lapáttal rátett. Azzal ugyanis, hogy elkezdték önteni a pénzt a fociba, a futballegyesületek és egyéb szervezetek már nem csak azt építették bele várakozásaikba, hogy kimentik őket, ha gondba kerülnek, hanem azt is, hogy bármennyi pénzt megkapnak, attól függetlenül, hogy milyen teljesítményt nyújtanak.

A kudarcnak nem voltak negatív következményei, a siker pozitív hozadékai pedig leértékelődtek.

Kódolva volt a bukás

A jelenség ráadásul nem csak a futball-vállalkozások, hanem a játékosok szintjén is jelentkeztek. Már öt-hat évvel ezelőtt is beszéltünk olyan klubtulajdonossal, aki arra panaszkodott, hogy semmilyen alkuereje nincs a focistákkal szemben, mivel azok, ha szemrehányást tesznek nekik valamiért, akkor egyszerűen odébbállnak. Hasonlókra panaszkodik számos, Magyarországot megjárt külföldi edző, legutóbb éppen a Németországból Felcsútra hozott Radoki János.

A sportágba ömlő milliárdok ugyanis – az elképesztő pazarlás, mint a túlméretezés miatt üresen kongó, folyamatosan veszteséget termelő stadionok vagy az antigravitációs futópadok beszerzése mellett – még a kisebb csapatoknak is lehetővé tették a korábban elképzelhetetlen igazolásokat. Ez pedig még a közepes vagy gyengébb képességű focisták iránti keresletet is megdobta, a fizetéseket pedig ennek megfelelően felhajtotta. Magyarul a focisták sokkal többet keresnek, mint korábban, és még az sem baj, ha nem teljesítenek jól, hiszen így is el tudnak helyezkedni.

A korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló pénz miatt tehát a rendszernek egyetlen pontján sem volt semmilyen anyagi motiváció a fejlődésre vagy éppen a hatékonyság növelésére. Mindez azt jelenti, hogy

a magyar foci nem a rengeteg állami támogatás ellenére rossz, hanem épp amiatt.

A Fidesz futball-politikájával bizonyos szempontból lemodellezte a szocialista vállalatok működését, és ennek megfelelően el is bukott.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Olvasson tovább a kategóriában