Két igazán fontos kamerás hír is jött a múlt héten. És a megelőző hónapokban – bár azokat a többség a lakásban töltötte, és maximum térfigyelő kamerán keresztül fotózott – is volt pár érdekes fejlemény. A heti hírek kézzelfoghatóbbika, hogy a Canon bemutatta az R5 és R6 tükör nélküli MILC fényképezőgépeit. Remeknek tűnő kamerák olyan áron, amennyiért ilyen remeknek tűnő kamerákat szokás adni. Az olcsóbbik gép is kétezer dollárba, 620 ezer forintba kerül objektív (és áfa) nélkül. Ezzel nem is foglalkozunk többet, a két gép ismertetőjét el lehet olvasni a profi fotós oldalakon.

Érzelmi viszony

Sokkal érdekesebb a Pixii nevű francia startup bejelentése, miszerint a két éve ígért távmérős kameráját végre előrendelhetik a kellően bátor és nem kevésbé pénzes vásárlók. A digitális távmérős gépre Leica M-bajonettes objektíveket lehet felcsavarni, egy átalakítóval pedig a Leica régebbi csavarmenetes objektívjeit is lehet csatlakoztatni. Ez azt jelenti, hogy nagyjából az 1939 óta gyártott összes Leica rendszerhez készült.

Nem csak a lencseválaszték idézi meg a legendás régi távmérős gépeket. A Pixii kamerán nincs nagy méretű LCD kijelző, nem lehet bele SD-kártyát dugni. Megvásárláskor eldönthetjük, hogy 4 vagy 8 gigabájt memóriával kérjük a fényképezőgépet, és annyi lesz benne. Olyan, mintha egyszer eldöntenénk, hogy mostantól 36 kockás filmre fotózunk, és soha többet nem lehetne más fajtát befűzni a gépbe. A fotók visszanézésének módja a Pixii párosítása a telefonnal vagy a RAW formátumú képek letöltése a számítógépre. Használat közben azonban nem ezzel kell törődni, hanem nézni át a keresőn és lőni.

A Pixii természeténél fogva romantikus termék. A vásárlók többségének az igényeit nem szolgálja ki. A többség jobban jár egy remek kamerával felszerelt iPhone-nal vagy egy olcsó MILC-géppel. Ráadásul ezek olcsóbbak is lesznek, mint az áfa előtt is 2700 és 2900 euró közé eső árú Pixii. Viszont egy iPhone-nal a kezében az ember többnyire nem érzi magát Henri Cartier-Bressonnak vagy André Kertésznek. Az érzelmi viszonyra építő kameráknak a Pixiivel nincs vége, most kezdődik csak a sor.

Eggyel kevésbé kísérleti technológia

Új verzió érkezett a járvány alatt a fotósok egyik kedvenc másodlagos fényképezőgépéből, a Ricoh GR III-ból. Nem szégyellnivaló, ha nem rémlik a gép. Még a most megjelent Street Edition sem egy feltűnő darab, pedig igazán próbálták vonzóvá tenni az aszfaltszürke borítással és egy nagy sárga gyűrű alakú mintával. A GR III azonban maradt az, ami mindig is volt, egy zsebbe elrakható méretű utcai fotós gép.

A GR III trükkje egyszerű: egy nagyon kicsi gépházba beleszereltek egy nagy (25 megapixeles, APS-C) szenzort, egy jó 28 milliméteres objektívet, és írtak rá egy többé-kevésbé jó szoftvert. Az elképzelést a Ricoh már a filmes gépek korában is kipróbálta. A digitális GR-kamerák elődjével készítette képeit Morijama Daidó híres japán utcai fotográfus.

A limitált – magyarul: drága – kiadást 1200 dollárért (plusz áfa) lehet előrendelni, ami komoly áremelés a sima GR III 900 dolláros árához képest is. Ennyit tényleg nem ér a külső optikai kereső és a nagyon utcaifotós csuklószíj, amit a csomag pluszban tartalmaz.

Valami használt, valami kék

Frissült nyár közepén a legígéretesebb vagy – kis nézőpontváltással – legbolondabb fotós Kickstarter-projekt is. Az I’m Back azt ígérte a kampány 1357 támogatójának, hogy legyártanak egy olyan digitális hátfalat, amivel klasszikus filmes kamerák alakíthatók át digitális fényképezőgéppé. A Leaf nevű izraeli cég – amely momentán a Phase One profi gépeket gyártó cég tulajdona – már jó harminc éve gyárt digitális hátfalakat közép- és nagyformátumú kamerákhoz. Ezek azok a gépek, amikbe nem a hagyományos filmkazettát kellett berakni, hanem jóval nagyobb filmet. Nagyobb nyersanyag, nagyobb felbontás, rendes profi ilyesmivel fényképezett óriásplakátra és magazinba való anyagokat. Ilyen munkákhoz olyan kamerákat és optikákat használtak, amelyek elég drágák voltak ahhoz, hogy megérje őket digitálissá alakítani.

Az I’m Back olyan fényképezőgépek digitálissá alakítását ígérte a Kickstarteren, amiket egy marék forintért be lehet szerezni. A keletnémet csodát, a Praktica MTL-t tizenpárezer forintért megvehetjük, egy Pentax Spotmaticért sem kell sokkal többet fizetnünk az Ebayen. A legviccesebb pedig, hogy a recsegős műanyagból készült, a lomográfia boltokból megvehető Diana F-hez is készül hátlap. A Diana kivételével az I’m Back által támogatott gépek jók, csak egy másik korban készültek. Most viszont durván 160 ezer forintnak megfelelő svájci frank elutalásával benevezhetünk egy olyan elektronikára, amivel digitálissá változik a retró gép.

El kell ismerni, jó fotó, még ha cseppet életlen is

Ki ugyan még nem szállítják az I’m Back egységeket, de már becsületszóra van működőképes prototípusuk. Ezzel csupán az a probléma, hogy a működő prototípus és a sorozatgyártás között még található egy ipari aknamező. A megfelelő alkatrész-beszállítók megtalálása, az áramköri lapok legyártása, az alkatrészek beültetése csupa olyan lépés, amin egy projekt elcsúszhat. Ha a Pixiit romantikus projektnek neveztük, akkor az I’m Backre nincs is megfelelő jelző. Romantikus mérnöki kísérlet rózsaszirmokkal és lágy szellőben rebegő gyertyalángokkal ékítve.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgyre jobbak a mobilkamerák, mégsem halt ki a digitális fényképezőgép. Idő kérdése?Az okostelefon megásta a sírját a hagyományos fotózásnak. Irracionális dolog ragaszkodni a fényképezőgéphez?

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech fényképezés fényképezőgép fotó fotózás Olvasson tovább a kategóriában