Példátlan sikert hozott az orosz stratégiai bombázók bázisai elleni vasárnapi ukrán támadás, a felvételek alapján több nagy hatótávolságú orosz bombázó semmisült meg, mint előtte a több mint három éve tartó háború alatt összesen. Mivel ezeket a típusokat már nem gyártják – és újabb megfelelőiket is csak elhanyagolható számban -, pótolhatatlan veszteségekről van szó, és ez akár jelentősen is csökkentheti az Ukrajna elleni légitámadások erejét.
Erről a támadásról nehéz volt nem értesülni, az viszont nincs könnyű helyzetben, aki legalább nagyjából szeretné követni, hogy mi történik az ukrajnai földi hadszíntereken. Távolabbról nézve azt láthatja, hogy alig változik valami, a front szinte mozdulatlan, miközben olyan címekkel is találkozhat, miszerint lehengerlő orosz tavaszi/nyári offenzíva indult, és egymás után esnek el az ukrán települések.
Az igazság a kettő között van, az évszakok pedig már régóta nem játszanak túl nagy szerepet: az orosz hadsereg 2023 ősze óta folyamatosan nyomás alatt tartja az ukrán védelmet, és sikereit nem a külső környezeti körülmények határozzák meg, hanem az, hogy képes-e éppen rést ütni valahol az ukrán védelmen.
A kelet-ukrajnai, Doneck megyei Avgyijivka erődvárost például egy 2023 októberétől 2024 februárjáig tartó csata után foglalta el az orosz hadsereg, majd áprilisban ettől északnyugatra ért el egy olyan áttörést, amelyet ki tudott használni az év hátralévő részében. Egyrészt visszavetették az ukrán hadsereget a háború előtt 60, illetve 46 ezres lakosságú Pokrovszk és Mirnohrad városainak határáig, másrészt délre fordulva elfoglalták a délnyugat-donecki térség védelmében addig kulcsszerepet játszó Kurahove és Velika Novoszilka településeket.
Ezek taktikai-harcászati szempontból jelentős orosz sikerek voltak, de az összkép szempontjából érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi másfél évben nagyjából Ukrajna területének egy százalékát tudták elfoglalni, ami például Somogy megye kiterjedésének felel meg. Ráadásul ezen a területen nem volt egyetlen olyan település sem, amelyet akár csak magyar mércével nagyvárosnak lehetne minősíteni.
Hogy csatában nyerje meg
Ezen próbál változtatni most az orosz hadsereg, amely egy helyi áttöréssel éppen éket ver Pokrovszk és Mirnohrad, illetve az ezektől északkeletre lévő, korábban közel 70 ezres Kosztyantinyivka közé.
Ennek a hadműveletnek, csatának a kimenetele határozhatja meg, hogy sikeresebbek lesznek-e az oroszok idén, mint tavaly.
Az ukránok még mindig a tavaly tavaszi, avgyijivkai-ocseretinei orosz áttörés következményeitől szenvednek. Akkor az említett módon az oroszok nyugat, majd dél felé vitték az offenzívát tovább, most viszont – miután Pokrovszknál elakadtak – az északi irányra feküdtek rá, az utóbbi hetekben sikeresen.
During April and May, the Russians formed a dangerous salient against the Ukrainian defenses between Kostiantynivka and Pokrovsk.
The so-called spring offensive has progressed relatively quickly, and serious issues may lie ahead in the near future. 1/ pic.twitter.com/Yiivmbowqq
— Emil Kastehelmi (@emilkastehelmi) May 28, 2025
Ezt segítette, hogy ezt a frontszakaszt csak kisebb harcértékű, tapasztalatlanabb ukrán alakulatok tartották, amelyekkel szemben az oroszok sikerrel tudták alkalmazni az utóbbi másfél évben alaposan begyakorolt harcászati fogásaikat. Ennek főszereplői a kis létszámú, gyakran csak néhány fős gyalogsági csoportok, amelyek folyamatosan tesztelik az ukrán védelmet, és ha valahol gyengeséget találnak, akkor ott megpróbálnak nagyobb erővel előre jutni.
Részben a korábbi kudarcok, részben a nagy veszteségek miatt az oroszok már ritkán próbálkoznak meg nagyobb (akár csak századerejű) páncélos rohamokkal. Ezeket ugyanis az ukrán drónok idejében felderítik, és gyakran már azelőtt megállítják, hogy elérnék a védelmi állásokat.
A párfős gyalogsági beszivárgó csoportokat viszont sokkal nehezebb észrevenni, különösen tavasztól kezdve, amikor a fák lombjai elrejtik a mozgásukat. Bár ebben az országrészben nincsenek kiterjedt erdőségek, vannak olyan fasorok, amelyeket mind a védők, mind a támadók igyekeznek felhasználni. Az előbbiek oda ássák be magukat és álcázzák nehézfegyvereiket, az utóbbiak pedig ezek mentén közelítik meg az ellenséges állásokat a rohamok előtt.
Ezek során a páncélosok leggyakrabban csak a taxi szerepét játsszák: az ukrán drónok által felügyelt senkiföldjén viszik át a saját gyalogságot, hogy annak minél kisebb távolságot kelljen megtennie, mielőtt eléri az ellenséges állásokat. Ha ez sikerül, akkor a páncélosok gyorsan visszavonulnak, általában nem támogatják fegyvereikkel a gyalogság harcát.*Esetenként persze azért erre is van példa. A korábbi hatalmas veszteségek miatt sokszor azonban ezt a szerepet sem páncélosok játsszák, hanem civil járművek, személyautók, krosszmotorok, kvadok.
Orosz erősségek
Persze nem arról van szó, hogy az orosz gyalogságnak mindent magának kellene megoldania. Továbbra is számíthat a tüzérség támogatására, amely ugyan nem élvez olyan nagy fölényt az ukránnal szemben, mint a háború első évében, de továbbra is napi sok ezer gránát kilövésével segíti az orosz rohamokat.
A fontos támadási irányokban az orosz légierő 60-80 kilométeres távolságból indított irányított siklóbombákkal támogatja a szárazföldi hadsereget. Ezekkel a 250 kilóstól egészen 3 tonnásig terjedő bombákkal szemben az ukrán védelem sokáig tehetetlen volt, de idénre sikerült olyan elektronikai harcászati rendszert kiépíteni, amely megzavarja a bombák műholdas vezérlőrendszerét, így többségük ártalmatlan helyen robban.
Az elektronikai hadviselés ugyanakkor a háború legdinamikusabban változó része, a két fél napi szinten próbálkozik a másik fölé kerekedni újabb és újabb innovációkkal. Ami a múlt héten még működött, ezen a héten már hatástalan lehet, így az sem kizárt, hogy az oroszok képesek lesznek a siklóbombák vezérlőrendszerét zavarásbiztossá tenni. Ráadásul rombolóerejük miatt már az is hatalmas veszély, ha csak tízből egy találja el a célpontját, márpedig naponta tuctjával indítják ezeket útnak. (Ezt nem a vasárnap megtámadott stratégiai bombázók végzik, hanem kisebb vadászbombázók.)
De jó ideje orosz kézben is a harcászati drónok a legfélelmetesebb fegyverek. Ráadásul az optikai kábellel vezérelt – így az elektronikai zavarással szemben védett – drónok alkalmazásában az oroszok voltak az úttörők, és ehhez hadszíntéri beszámolók szerint az ukránoknak még nem igazán sikerült felzárkózniuk. Az ilyen drónokat is használó orosz alakulatoknak kulcsszerepük volt a kurszki ukrán kiszögellés felszámolásában, szinte lehetetlenné tették ugyanis az utánpótlás szállítását a kevés rendelkezésre álló útvonalon.
Ezek közül a drónos alakulatok közül talán a Rubicon a leghíresebb, és egyebek mellett onnan tudni, hogy most az említett a fő orosz támadási irány, hogy őket is ide helyezték át a kurszki győzelmet követően. Itt részben ugyanarra törekednek, mint Kurszknál: mélységi dróncsapásokkal elvágni a frontot tartó ukrán csapatok utánpótlását, hiszen anélkül csak idő kérdése a legyőzésük vagy a visszavonulásuk. (Ugyanakkor nehezebb dolguk van, hiszen az ukránok több útvonalat tudnak használni.)
Ukrán kihívások
Az ukránok legnagyobb gyengesége, hogy nincs elég gyalogságuk a durván 1600 kilométeres front megtartásához és az időnként óhatatlanul előrenyomuló oroszokkal szembeni helyi ellentámadásokhoz. Ezt az éves szinten már milliós számban alkalmazott drónokkal igyekeznek ellensúlyozni, az a céljuk, hogy az oroszok el se tudják érni az ukrán állásokat, saját gyalogságuknak ne kelljen harcba bocsátkoznia.
Ez a módszer idén aránylag jól működött, és az oroszoknak ezen kell felülkerekedniük, ha jelentősebb sikereket akarnak elérni, mint tavaly. Friss hadszíntéri beszámolók szerint ennek érdekében az említett siklóbombákkal és száloptikás drónokkal támadják az ukrán elektronikai harcászati eszközöket és a drónpilóták bázisait, hogy megsemmisítsék vagy visszavonulásra kényszerítsék őket. Ha ugyanis ez sikerül, akkor már sokkal jobb eséllyel érhetik el – és így küzdhetik le – az ukrán védőállásokat, amelyeket előtte a nagyobb számban rendelkezésre álló rádiófrekvenciás drónokkal is támadhatnak.
Ráadásul a térségben számos olyan ukrán védőállás van, amelyeket nem készítettek fel megfelelően a drónokkal szemben, például fedetlenek a lövészárkok, ezekben tartózkodni manapság már sokkal veszélyesebb, mint akár előkészített állásokat nélkülöző fasorokban védekezni.
Az orosz előretörés nyomán az ukrán hadvezetés elkezdett tapasztaltabb alakulatokat a veszélyeztetett frontszakaszra küldeni, ami egy olyan általános problémára mutat rá, amelyet ukrán és külföldi elemzők is rendszeresen bírálnak, amióta (2024 elején) Olekszandr Szirszkij lett az ukrán hadsereg főparancsnoka. Ő persze nehéz helyzetben van, hiszen úgy kellene megakadályoznia az orosz előretörést a hosszú frontvonal mentén, hogy erőforrásai erősen limitáltak, és közben a csapatok egy részét pihentetni is kellene.
Ezzel együtt rendszeresen előfordul, hogy az orosz támadás világos előjelei ellenére csak akkor irányít erősítéseket egy frontszakaszra, amikor már megtörtént a baj, átrágták magukat az oroszok egy védelmi szakaszon, és kudarcra ítélt ellentámadásokra ad parancsot. További kritika vele szemben, hogy az elvileg szerves egységeket alkotó dandárokról leválasztott zászlóaljakat dob a front éppen legfenyegetettebb szakaszaira, ami aztán olyan vezetési káoszt okoz, amit az oroszok több alkalommal is ki tudtak használni. Mindemellett pedig (könnyen lehet, hogy politikai nyomásra) vonakodva vagy sehogy sem engedélyezi a visszavonulást bekerítésközeli helyzetekből, ami aztán – némi időnyereség fejében – szükségtelen veszteségekhez vezet. Most talán sikerül a hibák egy részét elkerülni, egy kialakult kiszögellést aránylag hamar feladtak, minimum egy dandár pedig teljes egészében erre a frontszakaszra érkezett erősítésként.
Meglátjuk, ez mire lesz elég, a baj mindenesetre abból a szempontból már megtörtént, hogy az ukránok aligha tudják felszámolni az orosz kiszögellést Mirnohrad és Kosztyantinyivka között. Ez főleg azért aggasztó, mert az oroszok már korábban is úgy tudtak elfoglalni városokat vagy megerősített területeket, hogy három oldalról körülvették, a megmaradt egyetlen utánpótlási vonalat pedig folyamatosan megfigyelés és tűz alatt tartották. Közvetlenül a települést csak annyira támadták, hogy folyamatosan nyomás alatt legyenek a védők, akik akár harcolnak, akár megpróbálnak visszavonulni, mindenképp súlyos veszteségeket szenvednek. Most elemzések sora szól arról, hogy az oroszok ezt próbálják megvalósítani Kosztyantinyivkával.
Dangerous situation for ukrainian 🇺🇦 forces in the Donbass as the russian 🇷🇺 breakthrough between Kostiantynivka and Pokrovsk continue.
Ukrainian engineering units also started digging a defensive line west of the Donbass region.
🧵THREAD🧵1/24 ⬇️ pic.twitter.com/QLIjboTkSN
— Clément Molin (@clement_molin) May 25, 2025
Hogyan tovább?
A vázolt harcmodor az oroszok számára is nagyon súlyos veszteségeket okoz, de mivel a különböző jelentések szerint havonta 30-60 ezer embert képesek toborozni a gáláns bónuszokkal és fizetésekkel, ezt egyelőre megengedhetik maguknak. Más kérdés, hogy ha a hatalmas emberi és anyagi áldozatok ellenére idén sem sikerülne jelentősen nagyobb sikereket elérni, mint tavaly, akkor továbbra is folytatni akarja-e az orosz politikai vezetés a háborút.
Bár a hírekben rengeteg szó esik fegyverszüneti kezdeményezésekről és béketárgyalásokról, a hivatalos orosz álláspont továbbra is a maximalista jelzővel írható le: követelik az Oroszország által annektált összes (még meg nem szállt) terület átadását, Ukrajna semlegességét és katonai erőinek jelentős korlátozását, az Oroszország elleni szankciók feloldását, a befagyasztott vagyonok visszaadását és a NATO kelet-európai jelenlétének visszavágását.
Elemzők természetesen rámutatnak, hogy a szovjet időkre visszamenő (és persze máshol is kedvelt) taktika a maximális követelések hangoztatása, hogy aztán legyen miből engedni. Hosszabb távon gondolkodva azonban orosz szempontból tényleg nem vonzó a háború befagyasztása a jelenlegi frontvonalak mentén, ha a szankciók továbbra is akadályozzák az orosz gazdaság egyensúlyba hozását, Ukrajna pedig szabad kezet kap például a már most is számottevő távolsági csapásmérő erőinek fejlesztésében.
Ukrán szempontból viszont egy gazdaságilag újra megerősödő Oroszország joggal tűnhet a mainál is nagyobb fenyegetésnek, főleg, ha közben korlátoznia kellene saját hadseregét. Nem csoda, hogy kevés elemző számít arra, hogy idén véget érne a háború, ehhez vagy az ukrán hadseregnek, vagy az orosz gazdaságnak kellene végzetesen megroppannia, egyelőre azonban egyiknek sem látszanak a jelei.
Rövid-közép távon az várható, hogy az oroszok megpróbálják megszerezni az említett Doneck megyei városokat, és délen, Zaporizzsja megyében sem lenne meglepő egy új offenzíva. Közben az északabbra lévő Szumi és Harkiv megyék ellen az eddiginél nagyobb erőkkel vonulhatnak fel – előbbiben el is foglaltak néhány falut az utóbbi napokban -, hogy még hosszabb aktív frontszakaszra kelljen elosztania csapatait az ukrán hadvezetésnek.
Világ
Súlyos önámítás, mégis terjed Orbán szuverenitásmániája
A kormányfő és holdudvara a magyar szuverenitás védelmével indokolja bel- és külpolitikai lépéseit, de a valóságban a szuverenitás megalkotása óta álszent és vitatott jelenség.
Hiába vett sok repülőgépet a kormány, szlovák segítséggel jutottak ki Izraelből magyarok
Airbus, Millennium vagy luxusgép – a magyar kormány még válogathatna is, melyiket használja az Izraelben rekedt magyarok kimenekítéséhez.
A benzint, a gázolajat és a gázfűtést is drágítaná 2027-től az EU klímavédelmi lépése
Sokan ellenzik a lépést, az Európai Bizottság szociális klímaalappal enyhítené a fűtés és az üzemanyagok árának várható emelkedését.
Fontos
Terjed a Mészáros-Felcsút kór az európai futballban, magyar áldozata is lehet
Mészáros Lőrinc sorsára juthat a felvidéki milliárdos Világi Oszkár: lehet, hogy meg kell válnia egyik focicsapatától, hogy azt ne zárják ki a Konferencia Ligából.
Ezt a kört megúsztuk, de mi lesz ősszel a magyar államadósság besorolásával?
Sikerült lehozni egy kilátásrontással az idei első kört, de a belső és külső kihívások miatt egyáltalán nem lehetünk nyugodtak az őszi felülvizsgálatok előtt.
Nem járnának rosszul a magyar autósok az orosz olajimport megszűnésével
Meg vannak számlálva Magyarország orosz olajimportjának napjai, ha nem tudja megfúrni a kormány az Európai Bizottság tegnap bemutatott javaslatát.
